Kiss Judit

Kiss Judit

Adventi csillogás, évközi szürkeség

2021. december 15., 09:05

2021. december 15., 09:05

Mindannyian legyünk angyalok, adakozzunk tiszta szívből, segítsünk embertársainkon, szerezzünk örömet a rászorulóknak, forduljunk egymás felé a szeretet jegyében – nagyjából ez az adventi időszak rengeteg nagylelkű kezdeményezésének jó szándékú üzenete. Civil szervezetek, magánszemélyek, intézmények, hírességek, egyházak is ösztönzik a karácsonyt megelőző hetekben a jótékonykodást. És úgy tűnik, sokakat vonz az adományozás-dömping, ami természetesen dicséretes, jó dolog.

Viszont érdemes elgondolkodni azon, ami bizonyos értelemben visszás: a jelek szerint főként a szeretet ünnepe közeledtével eszmél rá a társadalom, hogy bárki közeledhet jó szándékkal embertársaihoz, hogy fontos odafigyelnünk egymásra. Ilyenkor mintha elfelejtenénk, hogy az év többi részében, az adventi „csillogás”, adakozni vágyás, az ünnepi áhítat nélküli szürkeségben megannyi mély törésvonal szabdalja szét társadalmunkat. Amely mintha szem elől tévesztené, hogy politikai meggyőződés, önös anyagi érdek, ideológiai megosztottság, és nem mellékesen a pandémia okozta rengeteg dilemma mentén mennyi egymás iránti gyűlölet, elégedetlenség, vádaskodás, ellenségeskedés dúl bennünk. Hibáztatja, sőt megesik, hogy pokolba kívánja az oltatlan az oltottat, az oltott az oltatlant, acsarkodnak egymásra a más-más ideológiai, politikai elvek és meggyőződések mellé felsorakozók, és így tovább.

Sokan teszik fel joggal a kérdést, vajon miért főként karácsony közeledtével ébred fel az emberekben tömegesen a szeretet és megbékélés iránti vágy, az adakozási kedv, az egymás felé való odafordulás igénye, az empátia. És ez az igény vajon mennyire mély, tartós, szívből jövő, avagy mennyire tünékeny és felszínes? Gyanítható, hogy vannak, akik az ünnepek közeledtével csak „kipipálják”, „letudják” évi jótékonykodási és jóságadagjukat, az adventi időszak és karácsony elmúltával viszont továbbra is az elégedetlenség, vádaskodás, ellenségeskedés uralja a közhangulatot.

A különféle törésvonalak mentén szétszakadozott társadalomnak jó lenne bár részben tisztában lennie azzal, hogy bizony sok tekintetben álszent, képmutató. És az is nagyon dicséretes lenne, ha nem az adventi időszakra korlátozódna „angyalságunk”, hanem egész évben megpróbálnánk kevésbé ellenségesek és intoleránsak lenni egymás iránt.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Lehet Moldovának orosz vagy román helyett európai jövője?

Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.

Makkay József

Makkay József

A román elnyomástól félnek Moldova nemzeti kisebbségei

A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?

Balogh Levente

Balogh Levente

Vigyázat, románok, jön a veszélyes magyar áram és gáz!

A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.

Balogh Levente

Balogh Levente

A PNL politikai lufija

Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Izrael Irán ellen

Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.

Makkay József

Makkay József

Súlyos megszorításokkal köszönhet be az új román kormány

Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.

Balogh Levente

Balogh Levente

Koalíciós szakítás Iohannis miatt?

A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.