Adók-kapók

Az autóregisztrációs adó, vagyis legutóbbi nevén környezetszennyezési bélyegilleték február elsejei eltörlése a Liviu Dragnea-féle nagy illetékfelszámolás egyik legfontosabb szavazatfogó tétele volt. A Szociáldemokrata Párt elnöke az intézkedés kezdeményezőjeként felhagyott az elődök sirámaival, kínkeserves szélmalomharcával: miközben az elmúlt 10 évben kormányzó politikai erők az uniós előírásokkal szembemenve próbáltak gátat szabni a lehurbolt, balesetveszélyes, környezetszennyező nyugati autók beáramlásának, a PSD zöld jelzést adott nekik. Az intézkedés természetesen nagy felbolydulást okozott az autópiacon – bár a beszédes hivatalos statisztikákra még várni kell, már az első néhány hét adatai ijesztő képet festenek arról, milyen drasztikusan „öregedésnek indult” a romániai gépkocsipark.

Csak hát hiába a környezetvédők érthető aggodalma, hiába a gazdaság egyik fontos pillérének számító autógyártók több szempontból is jogos tiltakozása: a valóság nem hazudtolja meg magát. Az ország polgárainak többsége ugyanis képtelen új márkás autót vásárolni magának, a Nyugatról behozott régi járgányok pedig felszereltségben, teljesítményben, kényelemben, a ráfordított költségek, a várható életkor tekintetében még mindig vetekednek a hazai gyárakból kigördülő, viszonylag elérhető áron kínált új négykerekűekkel. Az uniós jövedelmi lista végén „kullogó” lakosoknak ennyire futja, nehéz a tömegeket meggyőzni arról, hogy az ózonlyuk és egyéb makroproblémák miatt ne a környezetvédelmen spóroljanak. Így nem csoda, hogy február elseje után rengetegen próbálták-próbálják nyilvántartásba vétetni külföldről behozott használt autójukat – ami persze sok helyen lebénította az ügyfélszolgálatot, ugyanis a kormányra került ötletgazdák arra már nem fordítottak figyelmet, milyen lavinát indít el „adományuk” a leterhelt hivatalokban, ügyintézésben.

Eközben – amint az borítékolható volt – a Grindeanu-kabinet új adó kivetésén gondolkodik, mert egy idő után már nem elég a szavazat, pénz is kell. Csakhogy a nagyvárosokban közlekedők számára kitalált új illeték máris kiverte a biztosítékot, hiszen – csakúgy, mint oly sok szabályozás, intézkedés – nem a romániai realitásokon alapul. A tervezet kidolgozói német és olasz példákat hangoztatva dobták be a köztudatba a matricarendszert, amely megszabná, hogy egy bizonyos környezetszennyezési kategóriába tartozó jármű a nagyváros melyik részén közlekedhet, ha egyáltalán használhatja a tulajdonosa.

A tervezet legnagyobb baja, hogy az ötlethez nem társul infrastruktúra (terelőutak, autópályák), így pedig nehéz környezetvédelmi intézkedésként elkönyvelni. Arról nem is beszélve, hogy az ország nagyobbik részében szabadon lehetne pöfögtetni a több évtizedes monstrumokat. Egyértelmű, hogy ezzel az új illetékkel is a költségvetésen saját kezűleg ütött lyukakat tömné be a kormány, amely már nem először bizonyítja be, hogy a látszatra sem ad, ha fejébe vesz valamit. Való igaz, hogy nincs mit szépíteni, de az elmaradottságot fenntartó, súlyosbító, a jövőkép nélküli valóságot erősítő intézkedések miatt kilátástalanná válik a holnap is. És ezen nem segít csupán az ablaktörlő bekapcsolása, egy izzó- vagy biztosítékcsere.