VEZÉRCIKK – Ez a kormány sem képes kivezetni bennünket a szembejövő forgalom sávjából, de legalább nem hitegeti az utasokat: teljes gázzal szállítja az országot Európa gépkocsitemetője felé.
2017. február 28., 23:242017. február 28., 23:24
Az autóregisztrációs adó, vagyis legutóbbi nevén környezetszennyezési bélyegilleték február elsejei eltörlése a Liviu Dragnea-féle nagy illetékfelszámolás egyik legfontosabb szavazatfogó tétele volt. A Szociáldemokrata Párt elnöke az intézkedés kezdeményezőjeként felhagyott az elődök sirámaival, kínkeserves szélmalomharcával: miközben az elmúlt 10 évben kormányzó politikai erők az uniós előírásokkal szembemenve próbáltak gátat szabni a lehurbolt, balesetveszélyes, környezetszennyező nyugati autók beáramlásának, a PSD zöld jelzést adott nekik. Az intézkedés természetesen nagy felbolydulást okozott az autópiacon – bár a beszédes hivatalos statisztikákra még várni kell, már az első néhány hét adatai ijesztő képet festenek arról, milyen drasztikusan „öregedésnek indult” a romániai gépkocsipark.
Csak hát hiába a környezetvédők érthető aggodalma, hiába a gazdaság egyik fontos pillérének számító autógyártók több szempontból is jogos tiltakozása: a valóság nem hazudtolja meg magát. Az ország polgárainak többsége ugyanis képtelen új márkás autót vásárolni magának, a Nyugatról behozott régi járgányok pedig felszereltségben, teljesítményben, kényelemben, a ráfordított költségek, a várható életkor tekintetében még mindig vetekednek a hazai gyárakból kigördülő, viszonylag elérhető áron kínált új négykerekűekkel. Az uniós jövedelmi lista végén „kullogó” lakosoknak ennyire futja, nehéz a tömegeket meggyőzni arról, hogy az ózonlyuk és egyéb makroproblémák miatt ne a környezetvédelmen spóroljanak. Így nem csoda, hogy február elseje után rengetegen próbálták-próbálják nyilvántartásba vétetni külföldről behozott használt autójukat – ami persze sok helyen lebénította az ügyfélszolgálatot, ugyanis a kormányra került ötletgazdák arra már nem fordítottak figyelmet, milyen lavinát indít el „adományuk” a leterhelt hivatalokban, ügyintézésben.
Eközben – amint az borítékolható volt – a Grindeanu-kabinet új adó kivetésén gondolkodik, mert egy idő után már nem elég a szavazat, pénz is kell. Csakhogy a nagyvárosokban közlekedők számára kitalált új illeték máris kiverte a biztosítékot, hiszen – csakúgy, mint oly sok szabályozás, intézkedés – nem a romániai realitásokon alapul. A tervezet kidolgozói német és olasz példákat hangoztatva dobták be a köztudatba a matricarendszert, amely megszabná, hogy egy bizonyos környezetszennyezési kategóriába tartozó jármű a nagyváros melyik részén közlekedhet, ha egyáltalán használhatja a tulajdonosa.
A tervezet legnagyobb baja, hogy az ötlethez nem társul infrastruktúra (terelőutak, autópályák), így pedig nehéz környezetvédelmi intézkedésként elkönyvelni. Arról nem is beszélve, hogy az ország nagyobbik részében szabadon lehetne pöfögtetni a több évtizedes monstrumokat. Egyértelmű, hogy ezzel az új illetékkel is a költségvetésen saját kezűleg ütött lyukakat tömné be a kormány, amely már nem először bizonyítja be, hogy a látszatra sem ad, ha fejébe vesz valamit. Való igaz, hogy nincs mit szépíteni, de az elmaradottságot fenntartó, súlyosbító, a jövőkép nélküli valóságot erősítő intézkedések miatt kilátástalanná válik a holnap is. És ezen nem segít csupán az ablaktörlő bekapcsolása, egy izzó- vagy biztosítékcsere.
Miután a valóság Călin Georgescu személyén keresztül jókorát rottyantott a romániai közélet ventilátorába, az ember igyekszik nagyon óvatosan jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatosan, mi várható a vasárnapi parlamenti választáson.
JEGYZET – Gyermekkorom nyári vakációiban több hetet nagyszüleim tanyáján töltöttem, a román–magyar határ közvetlen közelében. Gyerekkorom egyik „legmerészebb” tetteként átpisiltem Magyarországra.
Romániában mintha egyre inkább messiásválasztásra hívnák urnákhoz az embereket. Az eredményt pedig az algoritmus adja.
A precízen, az elnökválasztás előtti utolsó napokra időzített, egy ügyfeleit átverő ingatlancég által bérelt géppel való utazással megszorongatni próbált Marcel Ciolacu számára valóban nem jött jól a leleplezés.
Pattanásig feszült a helyzet a nyugat-, és a kelet-európai gazdák körében. A területalapú agrártámogatások lefaragása, a tehéntartás korlátozása és a vámmentes dél-amerikai mezőgazdasági termékek behozatala miatt több tízezer gazda tüntetne.
Úgy érzem, nemcsak Kárpátalján, hanem a másutt élő magyarok körében is szent kötelesség megemlékezni az 1944 novemberében történtekről, aminek következtében a kárpátaljai magyarság nemzetiségi hovatartozása okán ártatlan áldozata lett az elnyomásnak.
A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!