2010. március 31., 11:002010. március 31., 11:00
Ez aligha történhet másképp olyan körülmények között, hogy a vállalatok – esetünkben a készruhagyárak – különféle adók, illetékek és járulékok révén összesen legalább 50 százalékos adóterhet kénytelenek befizetni az államkasszába, s hogy a jelenlegi gazdasági világválság egyáltalán nem ösztönzi a felvásárlópiacot.
A különbség csak annyi, hogy míg a szénbányákat uniós előírásokra és elvárásokra hivatkozva állami utasításra zárták be, addig most a készruhagyártók önmaguktól kénytelenek faragni a költségeken emberek tömeges elbocsátása révén. Ráadásul utóbbi ágazatot nem helyi sajátosságként, hanem egyszerűen bérmunka gyanánt telepítették nemrég a régióba, ami azt jelenti, hogy a befektetőnek addig érdekes és érdemes az adott helyen vagy térségben embereket foglalkoztatni, amíg számára nyereséges.
Márpedig a hátrányos adó- és piaci szempontok mellett létezik a harmadik, miszerint a háromszéki készruhagyárak telepítésekor az egy főre eső átlagbér mindössze harminc euró volt havonta, ma viszont már ennek tízszerese, ami a befektető részéről ugyebár nagyobb költséget feltételez.
Ezek összességének köszönhető, hogy Erdővidéken és Kézdiszéken több mint kétszáz ember kénytelen megválni munkahelyétől, idő kérdése csupán, hogy a készruhagyártás mikor lép tovább olcsó termelési költségeket jelentő keleti országok felé.
Ilyen körülmények között újabb változásokra kényszerül a háromszéki munkapiac. Olyasvalami változatokat kell felfejleszteni, amelyeknek az adottságai, alapjai, lehetőségei helyben adottak. A festői Háromszéken kézenfekvő a munkahelyüktől most megválni kénytelen emberek százait foglalkoztató idegenforgalom és vendéglátás. Torockón kiválóan működik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok