2010. június 29., 10:052010. június 29., 10:05
De itt van mindjárt Szerbia esete, amely tavaly – Romániához hasonlóan – ugyancsak készenléti hitelért folyamodott a Nemzetközi Valutaalapnál, és az újabb részlet folyósítása fejében most kénytelen volt befagyasztani a közalkalmazotti fizetéseket és nyugdíjakat. És a sort még folytathatnánk Írországgal, Portugáliával vagy Spanyolországgal – az ibériai állam kormánya például 15 százalékkal lefaragta a miniszterek és polgármesterek bérét, öttel a közalkalmazotti fizetéseket, amelyeket a nyugdíjakhoz hasonlóan jövőre befagyasztanak. Példa tehát akad a romániaihoz hasonló intézkedésekre, még ha ezek nem is boldogítják a hazai lakosságot. A többi bajba jutott országot azonban alapvetően az különbözteti meg Romániától, hogy a lakosság megsarcolásán túlmenően igyekeznek alternatív forrásokból pótolni a költségvetési hiányt, megpróbálják belőni a gazdaság hajtómotorját. Bukarestben mindhiába keresnénk ennek a jeleit. A mindeddig csak a lefaragásokban és az adóemelésben kimerülő szemellenzős politikát követő nagyobbik kormánypárt képtelen kilépni a Cotroceni-palota és a Valutaalap direktíváinak árnyékából, Emil Bocéknak elképzelésük sincs, hogyan kellene talpra állítani az országot. Az RMDSZ meglebegtette ugyan gazdaságélénkítő programját, ebből azonban egyelőre nem szivárgott ki több annál, mint hogy magyarországi mintára itthon is megadóztatnák a bankok nyereségét. Ettől azonban még korántsem fog feltámadni a nemzetgazdaság. Az a kormány, amely megoldásként kizárólag az adóemelést képes előrántani a cilinderből, az nem tesz mást, mint átcsoportosítja a hiánymutatókat egyik oszlopból a másikba. Azaz: zsonglőrködik a válságadatokkal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok