2010. január 08., 11:412010. január 08., 11:41
Az ötlet első hallásra akár jónak is tűnhet. Csakhogy. Az egész valahogy nagyon messianisztikusnak tűnik, amolyan baloldali vétetésű megváltási kísérletnek – miközben a kormány amúgy jobboldalinak tartja magát –, amikor az állam akkor is bele akarja verni a polgár fejébe, hogyan éljen jól, szépen és egészségesen, ha az beledöglik.
Az meg aztán abszolúte baloldali elem a kezdeményezésben, hogy a szűkös államkasszát nem az állami költekezések racionalizálásával, bizonyos szociális kiadások ésszerűsítésével, megszüntetésével vagy csökkentésével próbálják egyensúlyba hozni (nehogy má’ a segélyekkel megvásárolt rétegek szavazatait elveszítsék), hanem azzal, hogy valamely, eddig szokványosnak minősülő magatartást büntetendőnek nyilvánítanak. (Merthogy a hamburgerevőkre kivetett többletadó ezt jelenti).
Az ilyen ötletek hatékonyságát jelzi a cigarettára kivetett többletadó pályafutása is: a kezdeményezésnek ugyancsak az a célja, hogy leszoktassa az embereket a dohányzásról. Lehet ugyan, hogy a statisztikák szerint valóban csökken a boltokban eladott dohánytermék mennyisége, de a statisztikusokat egyrészt ezúton is csókoltatják a Szatmár és Máramaros megyei cigarettacsempészek, másrészt pedig Németországban épp most derült ki, hogy a szigorú dohányzási tilalom bevezetése óta nőtt a dohányosok száma – merthogy ami tilos, az kívánatos.
Arról nem is beszélve, hogy ha az olcsóbb fast food megdrágításával akarják a drágább egészséges étel fogyasztására serkenteni a polgárokat, akkor várhatóan életbe lép az az alapvető közgazdasági szabály, hogy az a termék, ami iránt nő a kereslet – ez esetben az egészséges kaja – tovább drágul, vagyis a kispénzűek számára továbbra is a fast food lesz az olcsóbb megoldás. De sebaj, úgy tűnik, hamarosan eljön az az idő, amikor a diákok lopva, a suli vécéjében eszik majd meg a hamburgert, és a munkahelyeken is csak a bejárat előtt, az utcán falatozhatunk kedvenc kebabunkból, odabent ugyanis beindulna a zsírjelző, és a helyszínre kiszálló hamburgerkommandó jól megbírságolna. Mit mondjak: nagyon zsír kilátások.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok