2010. január 08., 11:412010. január 08., 11:41
Az ötlet első hallásra akár jónak is tűnhet. Csakhogy. Az egész valahogy nagyon messianisztikusnak tűnik, amolyan baloldali vétetésű megváltási kísérletnek – miközben a kormány amúgy jobboldalinak tartja magát –, amikor az állam akkor is bele akarja verni a polgár fejébe, hogyan éljen jól, szépen és egészségesen, ha az beledöglik.
Az meg aztán abszolúte baloldali elem a kezdeményezésben, hogy a szűkös államkasszát nem az állami költekezések racionalizálásával, bizonyos szociális kiadások ésszerűsítésével, megszüntetésével vagy csökkentésével próbálják egyensúlyba hozni (nehogy má’ a segélyekkel megvásárolt rétegek szavazatait elveszítsék), hanem azzal, hogy valamely, eddig szokványosnak minősülő magatartást büntetendőnek nyilvánítanak. (Merthogy a hamburgerevőkre kivetett többletadó ezt jelenti).
Az ilyen ötletek hatékonyságát jelzi a cigarettára kivetett többletadó pályafutása is: a kezdeményezésnek ugyancsak az a célja, hogy leszoktassa az embereket a dohányzásról. Lehet ugyan, hogy a statisztikák szerint valóban csökken a boltokban eladott dohánytermék mennyisége, de a statisztikusokat egyrészt ezúton is csókoltatják a Szatmár és Máramaros megyei cigarettacsempészek, másrészt pedig Németországban épp most derült ki, hogy a szigorú dohányzási tilalom bevezetése óta nőtt a dohányosok száma – merthogy ami tilos, az kívánatos.
Arról nem is beszélve, hogy ha az olcsóbb fast food megdrágításával akarják a drágább egészséges étel fogyasztására serkenteni a polgárokat, akkor várhatóan életbe lép az az alapvető közgazdasági szabály, hogy az a termék, ami iránt nő a kereslet – ez esetben az egészséges kaja – tovább drágul, vagyis a kispénzűek számára továbbra is a fast food lesz az olcsóbb megoldás. De sebaj, úgy tűnik, hamarosan eljön az az idő, amikor a diákok lopva, a suli vécéjében eszik majd meg a hamburgert, és a munkahelyeken is csak a bejárat előtt, az utcán falatozhatunk kedvenc kebabunkból, odabent ugyanis beindulna a zsírjelző, és a helyszínre kiszálló hamburgerkommandó jól megbírságolna. Mit mondjak: nagyon zsír kilátások.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok