2010. február 12., 11:192010. február 12., 11:19
Persze a Hópárduc nem is kanadai, hanem a napfényes Ghánából érkezett, igaz, alapjáraton Ghánában pláne nem él egyetlen hópárduc sem. Ez a Hópárduc ugyanis valójában ember: Kwame Nkrumah-Acheampongnak hívják, és alpesi sízőként ott lesz a szombaton kezdődő vancouveri téli olimpián. Márpedig higgyék el, ez minden idők egyik leginkább tiszteletre méltó teljesítménye, hiszen az alpesi sízéshez a léceken és a botokon kívül hideg és hó is szükségeltetik, márpedig a trópusi éghajlatú Ghánában a léc és a bot jóval könnyebben hozzáférhető, mint a hó.
Igaz, a krónikák szerint egyszer egy joruba kakaószedő többméteres havat és igazi szibériai telet is látott az őserdő közepén, ám ennek a ténynek az értékéből sokat levon, hogy mindez azt követően történt, hogy elszívott egy, az egyik törzsi varázslótól kapott füvekből sodort cigarettát. Ennek nyomán pedig a téli tájképnek az is részét képezte, hogy törzsi táncokat lejtve elvonult előtte egy ezrednyi elefánt, valamint a szovjet második ukrán front néhány egysége, a parádét pedig személyesen Sztálin generalisszimusz, valamint a ghánai függetlenség megteremtője, Kwame Nkrumah repülőhadnagy vezényelte.
Szóval Ghánában az egyik legfőbb hiánycikk a tél, és ezen a domborzat sem segít: az Egyenlítő közelében fekvő ország legmagasabb pontja a 885 méter magas Afagyato-hegy, amelynek csupán a nevében található meg a fagy, amúgy síeléshez alkalmas hó egy gramm sincs rajta. Ennek fényében minden megbecsülésünk a jó Hópárducé, aki a skóciai Glasgow fedett sípályáján tanult meg síelni mintegy nyolc évvel ezelőtt, hogy hópárducmintás kezeslábasában egy téli olimpián szerezzen dicsőséget hazája fekete csillagos zászlajának.
Olyan nagy elődök nyomában jár ő, mint Eddie, a sas, a brit síugró, aki egy korábbi téli olimpián, élesben ismerkedett a sportág alapjaival, vagy az egyenlítő-guineai úszó, Eric, az angolna, aki az athéni ötkarikás játékokon látott először ötvenméteres medencét. Mindannyian az olimpiai eszme megtestesítői, akik még a sport, a részvétel öröméért és az elismerésért, nem pedig a hatalmas pénzeket hozó győzelemért indulnak. Persze Kwame akár még meglepetést is okozhat. Én mindenesetre a Hópárduccal vagyok.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.