2010. február 12., 11:192010. február 12., 11:19
Persze a Hópárduc nem is kanadai, hanem a napfényes Ghánából érkezett, igaz, alapjáraton Ghánában pláne nem él egyetlen hópárduc sem. Ez a Hópárduc ugyanis valójában ember: Kwame Nkrumah-Acheampongnak hívják, és alpesi sízőként ott lesz a szombaton kezdődő vancouveri téli olimpián. Márpedig higgyék el, ez minden idők egyik leginkább tiszteletre méltó teljesítménye, hiszen az alpesi sízéshez a léceken és a botokon kívül hideg és hó is szükségeltetik, márpedig a trópusi éghajlatú Ghánában a léc és a bot jóval könnyebben hozzáférhető, mint a hó.
Igaz, a krónikák szerint egyszer egy joruba kakaószedő többméteres havat és igazi szibériai telet is látott az őserdő közepén, ám ennek a ténynek az értékéből sokat levon, hogy mindez azt követően történt, hogy elszívott egy, az egyik törzsi varázslótól kapott füvekből sodort cigarettát. Ennek nyomán pedig a téli tájképnek az is részét képezte, hogy törzsi táncokat lejtve elvonult előtte egy ezrednyi elefánt, valamint a szovjet második ukrán front néhány egysége, a parádét pedig személyesen Sztálin generalisszimusz, valamint a ghánai függetlenség megteremtője, Kwame Nkrumah repülőhadnagy vezényelte.
Szóval Ghánában az egyik legfőbb hiánycikk a tél, és ezen a domborzat sem segít: az Egyenlítő közelében fekvő ország legmagasabb pontja a 885 méter magas Afagyato-hegy, amelynek csupán a nevében található meg a fagy, amúgy síeléshez alkalmas hó egy gramm sincs rajta. Ennek fényében minden megbecsülésünk a jó Hópárducé, aki a skóciai Glasgow fedett sípályáján tanult meg síelni mintegy nyolc évvel ezelőtt, hogy hópárducmintás kezeslábasában egy téli olimpián szerezzen dicsőséget hazája fekete csillagos zászlajának.
Olyan nagy elődök nyomában jár ő, mint Eddie, a sas, a brit síugró, aki egy korábbi téli olimpián, élesben ismerkedett a sportág alapjaival, vagy az egyenlítő-guineai úszó, Eric, az angolna, aki az athéni ötkarikás játékokon látott először ötvenméteres medencét. Mindannyian az olimpiai eszme megtestesítői, akik még a sport, a részvétel öröméért és az elismerésért, nem pedig a hatalmas pénzeket hozó győzelemért indulnak. Persze Kwame akár még meglepetést is okozhat. Én mindenesetre a Hópárduccal vagyok.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.