2010. május 25., 09:352010. május 25., 09:35
A legbájosabb, hogy amint egyik-másik szürke ruhás, hétköznapi ember felfedezi magában a mélyre ásott művészt, azonnal mecénásokat is talál új hobbijához. Eddig asztalosként, szalagmunkásként vagy utcaseprőként ismertük a régi, kedves barátunkat, Pici Palkó bácsit, most pedig méltatlanul elfeledett tehetségként áll itt a nagyközönség előtt – hallható minden második tárlatmegnyitón. A megnyitó után persze még egy-két hétig a falon függenek a frissen keretezett remekművek, de azokat nagyrészt már csak azok a pókok látogatják, akik a porosodó galériák sarkaiban vertek tanyát.
Ami még érdekesebb, ezek a remekművek meg is vásárolhatók, adómentesen, csupán két, esetenként három minimálbért kérnek értük. Igazán nem nagy áldozat ezekért a darabokért, amelyek valamikor még sokat érhetnek, hiszen alkotóik olyan rejtegetett tehetségek, akik még életükben visszatértek a feledés homályából. Elképzelni sem merem, mi lesz, ha mondjuk úgy 100 év múlva bukkan elő egy-két csendéletük. De nemcsak ők érdekesek, hanem azok a költők, prózaírók is, akiknek évente jelenik meg kötetük, és komoly könyvbemutatókon olvasnak fel. Egyik-másik turnézik is, és kiválasztottként, tiszta ingyen teríti a kultúrát a laikus hallgatóság körében. Falun különösen nagy a sikerük, ők a kultúrházak visszatérő kedvencei. Ám dicséret is illeti őket, hiszen megérdemlik. Ha ők nem lennének, nem lenne kulturális élet a vidéki provincián. Az igazán nagyok, ahogyan mondani szokás, csak nagyon ritkán látogatnak el a magyar ugar széleire. Félnek, kitörik a szekerük kereke. Velük szemben a helyi erők egy percig sem törekednek országos, de még regionális hírnévre sem. Szerényen megmaradnak a saját kis közönségüknek, hiszen közülük valók, és nekik alkotnak. Más, az igazán tág értelemben vett nagyközönség meg sem értené őket, mert nem egyetemes élettapasztalat, hanem vidéki báj mozgatja rugóikat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok