2010. május 25., 09:352010. május 25., 09:35
A legbájosabb, hogy amint egyik-másik szürke ruhás, hétköznapi ember felfedezi magában a mélyre ásott művészt, azonnal mecénásokat is talál új hobbijához. Eddig asztalosként, szalagmunkásként vagy utcaseprőként ismertük a régi, kedves barátunkat, Pici Palkó bácsit, most pedig méltatlanul elfeledett tehetségként áll itt a nagyközönség előtt – hallható minden második tárlatmegnyitón. A megnyitó után persze még egy-két hétig a falon függenek a frissen keretezett remekművek, de azokat nagyrészt már csak azok a pókok látogatják, akik a porosodó galériák sarkaiban vertek tanyát.
Ami még érdekesebb, ezek a remekművek meg is vásárolhatók, adómentesen, csupán két, esetenként három minimálbért kérnek értük. Igazán nem nagy áldozat ezekért a darabokért, amelyek valamikor még sokat érhetnek, hiszen alkotóik olyan rejtegetett tehetségek, akik még életükben visszatértek a feledés homályából. Elképzelni sem merem, mi lesz, ha mondjuk úgy 100 év múlva bukkan elő egy-két csendéletük. De nemcsak ők érdekesek, hanem azok a költők, prózaírók is, akiknek évente jelenik meg kötetük, és komoly könyvbemutatókon olvasnak fel. Egyik-másik turnézik is, és kiválasztottként, tiszta ingyen teríti a kultúrát a laikus hallgatóság körében. Falun különösen nagy a sikerük, ők a kultúrházak visszatérő kedvencei. Ám dicséret is illeti őket, hiszen megérdemlik. Ha ők nem lennének, nem lenne kulturális élet a vidéki provincián. Az igazán nagyok, ahogyan mondani szokás, csak nagyon ritkán látogatnak el a magyar ugar széleire. Félnek, kitörik a szekerük kereke. Velük szemben a helyi erők egy percig sem törekednek országos, de még regionális hírnévre sem. Szerényen megmaradnak a saját kis közönségüknek, hiszen közülük valók, és nekik alkotnak. Más, az igazán tág értelemben vett nagyközönség meg sem értené őket, mert nem egyetemes élettapasztalat, hanem vidéki báj mozgatja rugóikat.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.