2010. március 09., 10:432010. március 09., 10:43
Talán-talán álmodozik a politikus – még egy apró sétányt is elneveznek majd róla, ha a kisebbségi létben már sugárútra nem futja. Vagy a rommagyarság tanulmányozására szakosodott értők hümmögve bólogatnak majd, amikor tevékenységét vesézik, és olyanokat mondanak, hogy: „a kisebbségek tér- és identitásszerkezeti változásaiban, a kisebbségi közösségek egyéni és közösségi identitásának alakulásában volt szerepe”.
Ezt persze senki nem fogja érteni, de mégis. Vagy jobbik esetben azt mondják, része volt abban, hogy mégse csángósultunk el, vagy hogy mégse szigetelődtünk el teljesen utak hiányában, vagy átszabta a városképet, vagy az általa beterjesztett törvényre hivatkoznak, vagy ő minő merész elgondolás, azóta is működő autonómiánk egyik alapítója volt. Vagyis én reménykedem, hogy a politikus Kölcsey szellemében hat, alkot és gyarapít. Mert ugye, gondolom én a középszerű fejemmel, mi értelme van annak, ha valaki csak akkor kerül a figyelem középpontjába, ha pimaszul nagy fizetését kell megmagyaráznia, vagy ha sötét intrikákkal kibekkelte amúgy évtizedek óta szorgoskodó szürke eminenciás elv- és párttársát a pozíciójából.
Mi értelme van annak, ha folyton úgy helyezkedik, hogy minden híres ember sajtófotóján rajta legyen, ha száz év múlva, valami rétegkutató hasztalanul próbálja kideríteni, ki a titokzatos férfi, aki minden képen szélesen mosolyog a háttérben, de egyiken sincs a középpontban.
A napokban újabb „nagyember” látogatott a szűkebb pátriámba. És mindenki mutatta neki, hogy mire jutott, mit tett, és persze főleg mit tenne, ha lenne még támogatás, ha kerülne némi pénz. Röpködtek a projektek, a dokumentációk, a biztató vagy visszafogottabb ígéretek. Majd emberünk is odaállt, kihúzta magát, és rámutatott egy hatalmas építményre. Nézd – mondta a nagyembernek – nézd, az ott az ÉN házam.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok