2008. december 17., 11:372008. december 17., 11:37
Ekkor az állam képviselői próbálták úgy feltüntetni, hogy a Bechtel tartozik 100 millió euróval; ennyire rúg ugyanis azoknak a munkálatoknak az értéke, amelyeket újra el kell végezni. A számok közötti ellentmondások ez év augusztusában is feltűntek, amikor Călin Popescu-Tăriceanu járt a helyszínen. Az újságírók akkor is megfigyelhették, hogy a kormány és a pályaépítő illetékesei még egymás jelenlétében is eltérő adatokat mondanak. A két féltől kapott tájékoztatás alapján még abban sem lehettek bizonyosak, hogy egyáltalán mennyi jutott a költségvetésből 2008-ban a pályaépítésre.
Az ellentmondások láttán óhatatlanul is elbizonytalanodik az eseményeket követni próbáló újságíró. Azt ugyanis természetesnek tartaná, hogy a tényeknek a felek más-más értelmezést, magyarázatot adnak, itt azonban a tények tekintetében sincsen összhang. Az ellentmondásos nyilatkozatok pedig azt az érzetet erősítik benne, hogy van egy lényegi tényező, amely számára láthatatlan, amit csak a beavatottak nyilatkozatai rajzolnak ki. És mint csillagász a fekete lyuknak, ő csak az erőterét érzi ennek.
Politikai fekete lyukba botlik akkor is, amikor Theodor Stolojan kijelölt miniszterelnök visszalépését, Emil Boc kormányalakítási megbízatását próbálná megérteni. Azt látja, a felek egy fontos tény tudatában fogalmazzák nyilatkozataikat, de ezt a tényt nem kívánják vele megosztani. E rejtelmek kapcsán óhatatlanul is arra gondol, hogy azért kerülik az illetékesek a teljes nyilvánosságot, mert az vállalt vagy elnézett törvénytelenségeiket tenné láthatóvá. A nyilvánosság nélkül azonban az egész politika, az államberuházások egész rendszere a mutyizás mocsarába süllyed. Egy olyan mocsárba, ahonnan csak a tiszta viszonyok vezethetnének ki. Ezek megteremtésére azonban egyelőre nincs politikai akarat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok