2009. november 03., 10:192009. november 03., 10:19
Persze az sem mindegy, mikor dolgozik, és hogyan. Az építőiparban például csak tavasszal és ősszel megy zavartalanul a munka, mert nyáron hamar megmelegszik a sör, télen pedig szétfagynak az üvegek. Azt ugye senki sem várhatja el, hogy a kedves mesterek katalizátor nélkül gürcöljenek. Nálunk egyébként úgy tartják, nem is jó mester az, amelyik nem szereti az italt. Az antialkoholista szakemberekkel csak egy gond van, kontárkodnak, okoskodnak – vélik a megrendelők.
Nem is csoda, hogy iszogatnak az atyafiak, amikor a gazdák presztízskérdésnek tekintik a kínálgatást. Ha nem adunk neki, vagy kevesebbet adunk, mint a szomszéd, akkor többé nem jönnek hozzánk – indokolják az eljárás szükségességét a hozzáértők. Az ács, mielőtt felmenne a tetőre, még a tervezés időszakában betermel pár liter bort, aztán ha nem puszilta be mindet, amit a gazda kikészített, munka közben lejár érte. A pityókos mestert aztán biztosítókötél híján csak a szentlélek tartja meg a magasban.
A legérdekesebb a dologban, hogy a tető viszont nem borul, és nem is ferde. Erre már csak az igazán tapasztalt munkások képesek, mert egy kezdő az ilyen komoly kiképzéseken csak rókát tenne fel cserép helyett. A munkavédelmi szabályok pedig nem a munkások számára fontosak, sokkal inkább a munkáltatók és az ellenőrök figyelik azokat árgus szemekkel. Ha alá van írva, vagy ikszelve, semmi akadálya a dolognak.
Nem kérdezi meg senki, hogy a munkavégző el tudja-e olvasni a szerződést, arról már nem is beszélve, hogy tudomásul veszi-e azt. Ha valamilyen oknál fogva valaki valamelyik testrészét elveszíti a munkahelyén, már közösségi üggyé fejlődik a kérdés. Mindenki segít, mert úgy gondolja, bármikor kerülhet ő is hasonló helyzetbe.
Az egyik ismerősöm fát aprított az otthoni körfűrészén, és nem tudván az alapvető munkavédelmi szabályokról, de behatóan ismervén a közelben lévő flaskák tartalmát, egyetlen jól irányzott mozdulattal megszabadult pár ujjától. Mikor észrevette, hogy hiányzik a tenyere vége, a másik kezével, egy jól irányzott teátrális mozdulattal, a közelben kapirgáló tyúkok elé vetette a használhatatlanná vált testrészeit. A baromfik elszaladtak az ujjaival, így ma már nincs mivel lapozgatnia a munkavédelmi szabályzatot.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.