2011. január 17., 10:262011. január 17., 10:26
Romániával szemben az az érv, hogy nem küzd elég elszántan a korrupció ellen, lassú az igazságügyi rendszer reformja, és a határvédelem is kívánnivalót hagy maga után. Bukarest ezzel szemben többek között azzal vádolja Párizst, hogy bosszút akar állni, amiért francia cégek romániai autópálya-építési megrendelésektől estek el. Csakhogy állítólag az történt, hogy a bukaresti illetékesek túl nagy összegű kenőpénzt kértek az illető cégtől.
Ráadául az illegális bevándorlók számának növekedésétől tartó régebbi uniós tagállamok azzal is tisztában vannak, hogy hiába a jól kiépített informatikai rendszer és a vadonatúj felszerelés, ha az amúgy nem túl jól kereső határőrök bármikor megvesztegethetők. Itt tehát inkább vagdalkozásnak tűnnek a bukaresti érvek. A magyar médiatörvény kapcsán fölmerült gyanút az táplálja, hogy a multicégek érdekeit jelentősen sértik a válság miatti különadók, amelyeket azért vetettek ki, hogy ne közvetlenül a polgárok legyenek a megszorítások szenvedő alanyai. A külföldi óriáscégeknek ez természetesen nem tetszik, és azt is tudjuk, hogy a tulajdonosaik gyakorta bejáratosak államfők, miniszterelnökök irodáiba – főleg ha azokat kampányuk anyagi támogatása révén a lekötelezettjükké tették.
Az is elgondolkodtató, hogy a bírálatok még a szöveg ismeretének hiányában hangzottak el. Ám az is tény, hogy a jogszabályban vannak valóban vitatható elemek – mint a médiahatóság vezetőjének és a médiatestület tagjainak egyértelmű pártkötődése, mandátumuk időtartama –, amelyeket a konzervatív oldal kormányra kerülésekor menetrendszerűen diktatúrát vizionáló baloldal és a hozzá kötődő, a jobboldallal szemben végletesen elfogult értelmiségiek hivatkozási alapként használnak. Emiatt a jogszabály pozitív elemei is elsikkadnak, és szakmai párbeszéd helyett rég politikai hitvita zajlik. Érvek nincsenek, csak árkok, szekértáborok, ferdítések és kinyilatkoztatások – ezért pedig nem biztos, hogy a multik a felelősek.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.