2010. május 05., 10:442010. május 05., 10:44
Az internet- és tévészolgáltatóm például rezzenéstelen arccal megszünteti a szolgáltatásomat, ha az általuk kiírt határidőig nem fizetem ki a számlát, ezért nagyon vigyáztam rá, hogy időben elégítsem ki őket anyagilag. A postaládámba juttatott számla szerint április 28-áig volt időm ezt megtenni. Csakhogy április 23-án érkezett egy másik felszólítás, miszerint ha 19-éig (!) nem fizetem ki, bizony kénytelenek lesznek megszüntetni kapcsolataimat. Hanyatt-homlok rohantam a székhelyükre, hogy ne viccelődjenek, s imámba is foglaltam a kék overallos bácsikat, amiért megkönyörültek rajtam 19-én.
A kasszás nénitől megtudtam, miután kifizettem a havi bért, hogy a számlában foglalt időszakra már kifizettem az összeget, a postázással lehet valami gond, s nyugodjak meg, most már két hónapra előre is fizettem, biztos nem fogják megszüntetni a szolgáltatást. Persze mondanom sem kell, hogy mire hazamentem, az internetem tűnt el. S mivel Murphyvel is haver vagyok, mindez péntek délután történt, így pontosan három napot vártam, míg a túlfizetett szuperszolgáltatást visszakaptam. Tehetetlenségemben kiszámoltam: pontosan napi két lejt fizetek a házi multimédiáért, de sosem láttam még olyan számlát, hogy elnézést kérünk a kedves fogyasztónktól, technikai okok miatt ebben a hónapban szünetelt x órát a szolgáltatásunk, így ön is kevesebbet fizet. Azzal nyugtattam magam, hogy legalább a lakás költségei kisebbek lesznek áprilisban, hiszen fűtés is kevés volt, ráadásul egyedül fogyasztottam a vizet, a villanyt, a gázt. Ismét tévedtem.
A villanyszámla, és annak a költségszámítása biztos sokunknak okozott már bosszúságot, így már a szemöldököm se húztam fel, mikor egy előző havihoz hasonló magas összeget olvastam le a lap aljáról. Viszont a lépcsőházba kifüggesztett közköltségtől majd hanyatt estem. S nem az fájt, hogy a fűtés ugyanannyi volt, mint februárban, hanem inkább az, hogy kétszer annyit fizetek a tömbházat körülvevő zöld területért – ahová a ruháimat sem tudom kiteríteni, mert ellopják –, mint a vízfogyasztásért. Mindezek után a lakástulajdonosnak fizetett lakbért látom a leghatékonyabb kiadásomnak.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.