2010. március 31., 10:592010. március 31., 10:59
Erre már az ablaknál álltam, megnézni, mi történt, és a látvány, ami fogadott, lesújtó volt. Egy elütött kutya vonszolta magát a járda fele, majd a sövény tövében összeesett. Mellette ott állt érthetetlenül hűséges barátja, mely vigasztalta, nyalta a szerencsétlenül járt társát. Közben pedig még zajlik a munkám telefonon, de már nem tudok figyelni: egyre nagyobbra kerekedik a szemem, remeg a gyomrom is a látványtól, hogy ott fekszik ez a kutya, „segítségért kiált”, miközben a járókelők egy pillantást sem vetnek feléje, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Emberek! Hát valóban így gondoljátok? Valóban el kell menni egy segítségre szoruló állat mellett? Valóban ott kell hagyni, szenvedni, elpusztulni? Futottam, éppen csak cipőt húztam, kulcs, telefon zsebbe, és máris lent voltam a sövénynél. Nem volt kérdés, hogy mi legyen az első tettem: megsimogattam, beszéltem hozzá. Tekintetével viszonozta, hűséges barátja pedig mintha sürgetett volna, hogy tegyek már valamit. Egy arra sétáló kutyás gazdit kértem, segítsen berakni az autóba az elütött állatot. Másra nem számíthattam. Hamar hozott is egy takarót, óvatosan beraktuk a négylábút a hátsó ülésre és indulnék, mire a sebesült kutya „barátja” is jelzi, be akarna szállni az autóba.
Újra összeszorul a gyomrom, majd jelzem, hogy nem jöhet és indulok. Lassan megyünk, hogy a rázkódás se fokozza a fájdalmait, ne féljen. Az állatorvosi rendelőben szívélyesen fogadtak: szakértő kezek megvizsgálták a kutyát, majd megnyugtattak, hogy ellátják, nekem csak a gyógyszereket, oltásokat kell fizetnem, egyebet nem. Ekkor jött ki belőlem a feszültség: zokogni kezdtem. És sokáig csak hulltak a könnyeim: sirattam a szerencsétlenül járt ebet, meghatódtam a hű pajtásától, szörnyülködtem a járókelők passzív hozzáállásán, csodáltam a rendelőben dolgozó állatorvos odaadó hivatástudatát, s csak sokára, de végül megnyugodtam. Itthonról még feladtam egy hirdetést a helyi újságba, hogy ha valaki keresné házi kedvencét, akkor útbaigazítom. Aztán e felkavaró eseményről lassan a munkámra kalandozott figyelmem, majd egyéb teendőkre. Már este volt, amikor csengett a telefonom, és az állatorvos, egy halk szavú, kedves nő, részvéttel a hangjában elmondta: a kutya elpusztult, ne aggódjak tovább miatta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok