2010. április 28., 11:422010. április 28., 11:42
Magyar-észt barátunk szavai ugyanis meglehetősen pontosan jelzik, hogy a felhozatallal, ezen belül a tartalmakkal és a kivitelezéssel nincs baj, sőt, ellenkezőleg; de a hozzáférést, vagyis a vásárlást jelentősen megnehezíti, ha nem éppen ellehetetleníti a pénztelenség.
Márpedig a mai magyar erdélyi könyvtermelést ismerve nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy kiadóinknak sem a magyarországi, sem a belhoni piac előtt semmilyen szégyenkeznivalója nem lehet, hiszen a kínált portéka mind külcsínjét, mind belbecsét tekintve, akármikor és akárhol megállja a helyét. Akkor hol lehet a hiba, mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt év(ek?)hez képest az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jelentősen csökkent a könyvek, ezen belül az erdélyi kiadványok iránti érdeklődés? Ha a minőséggel nincs gond, talán az 1989 után darabjaira hullt, a könyveket egykor a legkisebb faluba is eljuttató terjesztőhálózat nemlétében keresendő a bajok (egyik) gyökere? Vagy a bel- és külföldi piacot egyaránt megcélzó marketing hiányzik? Bizonyára is-is.
Mert az biztos, hogy amíg nincs átfogó marketing, azaz üzleti stratégia, addig az a vonulat érvényesül, amely piaci mozgása/mozgékonysága révén inkább felkelti főleg a gyermekek és a fiatalok érdeklődését. Ennek (is) köszönhető, hogy a könyvek ma nehezebben jutnak el a gyermekekhez, mint a televízió, a számítógép, s ezzel együtt a félnapokon át bóklászott világháló. Utóbbi böngészése nem baj, amíg hasznos, de a gazdasági világválság okozta könyvpiaci hanyatlás, és az elektronikus olvasnivaló, divatos szóhasználattal: az ebook-vonulat nyomulása kibillenteni látszik az egyensúlyt, és egészen új olvasási, ismeretszerzési kultúrát vetít előre. Ami nyilvánvalóan kevesebbe kerül.
Pedig ha tudná ez az anyagi haszon, pénzszag körül forgó világ, hogy milyen érzés levenni a polcról és felütni egy kötetet… Akkor talán újra megérezné a könyv illatát.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.