2010. április 28., 11:422010. április 28., 11:42
Magyar-észt barátunk szavai ugyanis meglehetősen pontosan jelzik, hogy a felhozatallal, ezen belül a tartalmakkal és a kivitelezéssel nincs baj, sőt, ellenkezőleg; de a hozzáférést, vagyis a vásárlást jelentősen megnehezíti, ha nem éppen ellehetetleníti a pénztelenség.
Márpedig a mai magyar erdélyi könyvtermelést ismerve nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy kiadóinknak sem a magyarországi, sem a belhoni piac előtt semmilyen szégyenkeznivalója nem lehet, hiszen a kínált portéka mind külcsínjét, mind belbecsét tekintve, akármikor és akárhol megállja a helyét. Akkor hol lehet a hiba, mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt év(ek?)hez képest az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jelentősen csökkent a könyvek, ezen belül az erdélyi kiadványok iránti érdeklődés? Ha a minőséggel nincs gond, talán az 1989 után darabjaira hullt, a könyveket egykor a legkisebb faluba is eljuttató terjesztőhálózat nemlétében keresendő a bajok (egyik) gyökere? Vagy a bel- és külföldi piacot egyaránt megcélzó marketing hiányzik? Bizonyára is-is.
Mert az biztos, hogy amíg nincs átfogó marketing, azaz üzleti stratégia, addig az a vonulat érvényesül, amely piaci mozgása/mozgékonysága révén inkább felkelti főleg a gyermekek és a fiatalok érdeklődését. Ennek (is) köszönhető, hogy a könyvek ma nehezebben jutnak el a gyermekekhez, mint a televízió, a számítógép, s ezzel együtt a félnapokon át bóklászott világháló. Utóbbi böngészése nem baj, amíg hasznos, de a gazdasági világválság okozta könyvpiaci hanyatlás, és az elektronikus olvasnivaló, divatos szóhasználattal: az ebook-vonulat nyomulása kibillenteni látszik az egyensúlyt, és egészen új olvasási, ismeretszerzési kultúrát vetít előre. Ami nyilvánvalóan kevesebbe kerül.
Pedig ha tudná ez az anyagi haszon, pénzszag körül forgó világ, hogy milyen érzés levenni a polcról és felütni egy kötetet… Akkor talán újra megérezné a könyv illatát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok