2009. március 17., 11:072009. március 17., 11:07
Az okok nem az RMDSZ esetleges verhetetlenségében keresendők, hanem éppenséggel a polgári párt által mindeddig megtestesített politikai alternatíva hitelének jelentős csorbulásában. Szász Jenő elnök magatartásában az bizonyult a legfatálisabb tévedésnek, ami politikusként a legfőbb erénye: az erdélyi magyar politikával ellentétben saját pártjában már nem volt hajlandó utat engedni a választás szabadságának. A hatalomhoz való ragaszkodása közben ráadásul nem ódzkodott az alapszabályt áthágó, a kongresszusi meghívottakat küldötté avanzsáló módszerektől sem, arról az aggályos körülményről nem beszélve, hogy ez ügyben maguk az érintettek is voksolhattak. Széke minden áron történő megőrzésére törekedve Szász szem elől tévesztette, hogy egy elnökválasztás – pláne, ha első az alakulat életében – roppant kényes ügy egy párt számára, és ha nem sikerül legalább a látszatát megteremteni a demokratikus játékszabályok betartásának, akkor a szervezet elveszíti hitelét. Nem lenne meglepő, ha a történtek és a legitimációs válság miatt a Szász vezette MPP-t az RMDSZ-en kívül a továbbiakban Tőkés László sem tekintené partnernek, márpedig ebben az esetben megpecsételődik a sorsa. Döntő lesz a párt életében az is, hogy a kongresszus határozatait megkérdőjelező belső ellenzék a szervezet keretében folytatja-e , vagy jelentős létszámban távozik az alakulatból. Utóbbi még abban az esetben is jelentős vérveszteséget jelentene az MPP számára, ha új alakulat felbukkanására nincs esély az erdélyi magyar politikai porondon, nem zárható ki azonban, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a jövőben sem tartózkodik majd a politikai megmérettetéstől, miután az RMDSZ-szel az EP-választásokra megkötött koalíció révén már precedenst teremtett. Bármiként is alakul az MPP jövője, egy dolog bizonyossá vált a balul elsült gyergyószentmiklósi kongresszus után: az alakulat sokkal inkább hasonlít a pártelnök szűk körű klubjához, mint az RMDSZ-en kívüli élet képviselőit integrálni képes szervezethez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok