2010. március 18., 11:272010. március 18., 11:27
Lehetőséget teremt ugyanis arra, hogy ki-ki elgondolkozzék, milyen körülmények között tölthetné el büszkeséggel állampolgársága. Az identitásbeli, kulturális vonatkozásokról sok szó esik manapság. Szinte fölösleges is elismételni: az erdélyi magyar akkor lehet lojális, büszke polgára országának, ha nem érzi veszélyeztetettnek nyelvét, kultúráját, szabadságát, ha azt látja, a magyar jövő is biztosított Romániában. A büszkeségnek azonban megannyi gazdasági, politikai összetevője is lehet.
A kisebbségi magyarokban akarva-akaratlan is versenyzik a nemzeti és az állampolgári büszkeség. A nemzeti büszkeséget pedig bizonyos mértékig a magyar állam teljesítménye is befolyásolja. A történelemben volt már példa arra, hogy az elcsatolt területek magyarsága bizonyos szempontból jobb helyzetbe került, mint a magyarországi magyarság.
A két világháború között a csehszlovákiai magyarok, a késő titói években a vajdasági magyarok örvendhettek szabadabb, virágzóbb politikai, gazdasági környezetnek. Az erdélyi magyar azonban Trianon óta folytonosan azt láthatta: ebben az országban nem csak az anyanyelvét, kultúráját, identitását veszélyeztetik, de semmi sem működik úgy, mint Magyarországon. Rosszabbak az utak, gőgösebbek a hivatalnokok, alacsonyabbak a keresetek.
Az elmúlt nyolc évben bemutatott magyarországi mélyrepülés után azonban kiürülőben a nemzeti identitás eme komponense. Az a lendületes fejlődés pedig, amely Romániát a gazdasági válság előtt jellemezte, kétségkívül az erdélyi magyaroknak is imponált.
Romániának van tehát esélye büszke állampolgárokká tenni az erdélyi magyarokat. Ehhez azonban olyan világot kell teremtenie, amelyben az erdélyi magyar ember is úgy érzi: mind szellemi, mind anyagi gyarapodása biztosított.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok