2010. július 07., 10:342010. július 07., 10:34
Az 1989 óta elszalasztott időben mindig a lényeg szorult a háttérbe az elitista felfogású és adathegyek beadagolására összpontosító romániai oktatásban: a felnőttnek indult gyermek. Aki megtanult puskázni, azaz csalni és magolni, mert ezt maga az oktatási rendszer teszi lehetővé számára, de aki nem tanulta meg például szóban összefoglalni a feltett kérdéshez fűződő ismereteit. Aki nem tanult meg tanulni. Nem az óvodások, nem az elemisták, nem a kamasz felsősök, nem a gimnazisták és nem az érettségizők hibája ez – bár ők sem vonhatják kétségbe, hogy tanodában azért mégiscsak tanulni szokás –, hanem az az egész rendszer, amelynek első igazi próbatételén, az érettségi vizsgán ijesztően sokan éppen azt nem tudják bebizonyítani, amiért oda álltak. Hogy tudniillik érettek. Nem csak ivarilag, hanem úgy, hogy az élethez szükséges legfontosabb alapismeretekkel felvértezve érett felnőttekké váltak. Mert ez a rendszer nem erre készíti fel őket, hanem – akarva-akaratlanul – arra, hogy az elébük tett kásahegyből valamennyit átrágjanak ahhoz, hogy feleltetéskor vagy vizsgákon valahogy összekaparják az átmenőhöz szükségeset. Ez a káros felfogás uralja ma az oktatást – s még az egyetemi képzéstől sem idegen –, amelyben a zöm a túlélésre rendezkedett be. Diák az átmenőért, oktató a bérért; de előbbiek vajon miért nem egyszerűen a ki-ki számára kedves tárgyakban szerezhető tudásért, s utóbbiak vajon miért nem az oktatói hivatás semmivel össze nem hasonlítható nagyszerűségéért? Igen, azért, mert ilyen ez a – különféle szakmai érdeklődést és képességszintet, például a máshol jól működő két-, netán többszintű érettségi vizsgát nem ismerő – rendszer. Amely a számítástechnika, vagy gépipar, vagy sport iránt érdeklődőktől fíloszi verselemzést vár, az irodalmár beállítottságútól pedig kvantumfizikát. Márpedig váltani kell, mert az 1989 előtti egyenoktatás ideje lejárt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok