2010. július 07., 10:342010. július 07., 10:34
Az 1989 óta elszalasztott időben mindig a lényeg szorult a háttérbe az elitista felfogású és adathegyek beadagolására összpontosító romániai oktatásban: a felnőttnek indult gyermek. Aki megtanult puskázni, azaz csalni és magolni, mert ezt maga az oktatási rendszer teszi lehetővé számára, de aki nem tanulta meg például szóban összefoglalni a feltett kérdéshez fűződő ismereteit. Aki nem tanult meg tanulni. Nem az óvodások, nem az elemisták, nem a kamasz felsősök, nem a gimnazisták és nem az érettségizők hibája ez – bár ők sem vonhatják kétségbe, hogy tanodában azért mégiscsak tanulni szokás –, hanem az az egész rendszer, amelynek első igazi próbatételén, az érettségi vizsgán ijesztően sokan éppen azt nem tudják bebizonyítani, amiért oda álltak. Hogy tudniillik érettek. Nem csak ivarilag, hanem úgy, hogy az élethez szükséges legfontosabb alapismeretekkel felvértezve érett felnőttekké váltak. Mert ez a rendszer nem erre készíti fel őket, hanem – akarva-akaratlanul – arra, hogy az elébük tett kásahegyből valamennyit átrágjanak ahhoz, hogy feleltetéskor vagy vizsgákon valahogy összekaparják az átmenőhöz szükségeset. Ez a káros felfogás uralja ma az oktatást – s még az egyetemi képzéstől sem idegen –, amelyben a zöm a túlélésre rendezkedett be. Diák az átmenőért, oktató a bérért; de előbbiek vajon miért nem egyszerűen a ki-ki számára kedves tárgyakban szerezhető tudásért, s utóbbiak vajon miért nem az oktatói hivatás semmivel össze nem hasonlítható nagyszerűségéért? Igen, azért, mert ilyen ez a – különféle szakmai érdeklődést és képességszintet, például a máshol jól működő két-, netán többszintű érettségi vizsgát nem ismerő – rendszer. Amely a számítástechnika, vagy gépipar, vagy sport iránt érdeklődőktől fíloszi verselemzést vár, az irodalmár beállítottságútól pedig kvantumfizikát. Márpedig váltani kell, mert az 1989 előtti egyenoktatás ideje lejárt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok