2010. május 31., 11:232010. május 31., 11:23
Bár valóban méltánytalan helyzetbe kerültek, a tanárok részéről az érettségi esetleges bojkottja például igen szerencsétlen lépés lenne, hiszen a politikum tehetetlensége miatt nem az életük eddigi legnagyobb megmérettetése előtt álló fiatalokat kell büntetni. Persze tény, hogy a kormány megszorító csomagja valóban aránytalan terheket ró a közszférára és a nyugdíjasokra, ráadásul a tűzoltó módszerek mellett egyelőre nemigen látszanak azok az intézkedések, amelyek alkalmasak lennének a gazdaság beindítására. Kérdéses ugyanakkor, jobban járnánk-e, ha a tiltakozások és az ellenzék által benyújtani tervezett bizalmatlansági indítvány nyomán megbukna a kormány.
A válasz: bár az Emil Boc vezette PDL–RMDSZ-kabinet minden idők egyik legrosszabb kormánya, mostani bukása csak tetézné a bajokat. Az államkassza nem telne meg, viszont az újabb politikai bizonytalanság csak mélyítené a válságot. Magyar szempontból is nagy a tét, hiszen kilátástalanná válna a Románia történelmének és földrajzának anyanyelven történő oktatását lehetővé tevő tanügyi törvény elfogadása, és a kettős állampolgárság ügyében sem biztos a bukaresti jóindulat, márpedig e kérdésekben a PDL eddig – ha kényszerből is – partner. Egy pártfüggetlen szakértői kormány haszna is kérdéses.
Csodákra az sem képes, ráadásul nem visel politikai felelősséget. Márpedig ez kulcsfogalom: a jelenlegi kabinet teljes mértékben viseli a politikai felelősséget a mostani helyzetért, a kampánycélokból elmulasztott megelőző intézkedésekért. Bukása kudarcot jelentene ugyan, de nem helyrehozhatatlant, hiszen a kormányzás felelősségét lerázva magáról bízhatna abban, hogy a következő választásokig esedékes két évben a választópolgárok megfeledkeznek arról, hogy mekkora felelősség terheli a Boc-kormányokat a jelenlegi helyzetért. Márpedig az lenne korrekt, ha politikájuk miatt nem a bizalmatlansági indítványt esetleg megszavazó parlament, hanem közvetlenül a választók mondhatnának felettük lesújtó ítéletet két év múlva a szavazófülkékben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok