2010. május 31., 11:232010. május 31., 11:23
Bár valóban méltánytalan helyzetbe kerültek, a tanárok részéről az érettségi esetleges bojkottja például igen szerencsétlen lépés lenne, hiszen a politikum tehetetlensége miatt nem az életük eddigi legnagyobb megmérettetése előtt álló fiatalokat kell büntetni. Persze tény, hogy a kormány megszorító csomagja valóban aránytalan terheket ró a közszférára és a nyugdíjasokra, ráadásul a tűzoltó módszerek mellett egyelőre nemigen látszanak azok az intézkedések, amelyek alkalmasak lennének a gazdaság beindítására. Kérdéses ugyanakkor, jobban járnánk-e, ha a tiltakozások és az ellenzék által benyújtani tervezett bizalmatlansági indítvány nyomán megbukna a kormány.
A válasz: bár az Emil Boc vezette PDL–RMDSZ-kabinet minden idők egyik legrosszabb kormánya, mostani bukása csak tetézné a bajokat. Az államkassza nem telne meg, viszont az újabb politikai bizonytalanság csak mélyítené a válságot. Magyar szempontból is nagy a tét, hiszen kilátástalanná válna a Románia történelmének és földrajzának anyanyelven történő oktatását lehetővé tevő tanügyi törvény elfogadása, és a kettős állampolgárság ügyében sem biztos a bukaresti jóindulat, márpedig e kérdésekben a PDL eddig – ha kényszerből is – partner. Egy pártfüggetlen szakértői kormány haszna is kérdéses.
Csodákra az sem képes, ráadásul nem visel politikai felelősséget. Márpedig ez kulcsfogalom: a jelenlegi kabinet teljes mértékben viseli a politikai felelősséget a mostani helyzetért, a kampánycélokból elmulasztott megelőző intézkedésekért. Bukása kudarcot jelentene ugyan, de nem helyrehozhatatlant, hiszen a kormányzás felelősségét lerázva magáról bízhatna abban, hogy a következő választásokig esedékes két évben a választópolgárok megfeledkeznek arról, hogy mekkora felelősség terheli a Boc-kormányokat a jelenlegi helyzetért. Márpedig az lenne korrekt, ha politikájuk miatt nem a bizalmatlansági indítványt esetleg megszavazó parlament, hanem közvetlenül a választók mondhatnának felettük lesújtó ítéletet két év múlva a szavazófülkékben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok