VEZÉRCIKK – Az európaiak sehol a világon nem érezhetik magukat biztonságban az utcákon, ha továbbra is úgy viselkednek, mint eddig – fenyegette meg az öreg kontinenst a teljhatalmát népszavazás révén bebiztosítani akaró, szép lassan diktatúrát kiépítő török elnök, Recep Tayyip Erdogan.
2017. március 23., 23:472017. március 23., 23:47
Akinek szavai csupán néhány óra múlva hátborzongató megerősítést kaptak. Ráadásul nem is a világ valamely eldugott pontján, hanem a nyugati civilizáció egyik szimbólumának közelében, a brit parlament mellett, ahol egy iszlamista terrorista autóval hajtott az emberek közé, majd mielőtt agyonlőtték, leszúrt egy rendőrt.
Bár Erdogan amiatt fenyegette meg és nevezte fasisztának az európaiakat, mert több nyugat-európai ország is megtagadta, hogy török politikusok a törökországi népszavazás előtti kampányrendezvényeken vegyenek részt a területükön, és nem iszlamista retorikával támadta őket, hanem a demokrácia tiszteletben tartását követelte, kijelentései mégis súlyosak. Hiszen Ankarának hatalmában áll valóban még a jelenleginél is nagyobb káoszt okozni Európában, amennyiben felmondja az Angela Merkellel kötött megállapodást, és nem fogja vissza a Közel-Keletről az öreg kontinens felé tartó áradatot, amely egyesek szerint menekültekből, mások szerint potenciális terroristákat is a soraik között tudó gazdasági migránsokból áll.
Márpedig ez katasztrofális következményekkel járna, hiszen az EU még a jelenlegi áradatot sem tudja egységesen és határozottan, egyértelmű koncepció alapján kezelni. Több tíz- vagy százezer új bevándorló pedig vélhetően teljes összeomlást okozna, hiszen ekkora tömegből még nehezebb lenne kiszűrni a potenciális iszlamista merénylőket, a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet beépített embereit.
Persze amellett, hogy kiderült, az elmúlt időszakban elkövetett nyugat-európai merényletek végrehajtásában friss „menekültek” is részt vettek, az elkövetők jó része sokadik generációs, már Európában született merénylő volt. Aki vagy a kilátástalan szociális helyzet nyomán, vagy más okokból fordított hátat az európai életformának, és csatlakozott a legbrutálisabb és legprimitívebb középkori eszméket hirdető fanatikus iszlamistákhoz.
Ezzel a helyzettel pedig elsősorban a több millió közel-keleti, illetve afrikai származású, muzulmán vallású polgárnak otthont adó francia, brit, belga és német kormánynak kell megbirkóznia. Ami a jelek szerint néha nagyon nem sikerül, bár a híradások szerint a terrorelhárító szerveknek tucatnyi merényletet sikerült megelőzniük az elmúlt időszakban. Csakhogy a helyzet egyre rosszabb – a brüsszeli polgármester épp a napokban panaszkodott arra, hogy a belga főváros összes mecsete a szélsőséges szalafista irányzat követőinek kezén van, ezért azt követelte, hogy ennek a helyzetnek vessenek véget, és az imaházak kerüljenek a kormány ellenőrzése alá.
Ha nem is ilyen súlyos, de valószínűleg hasonló a helyzet a többi, jelentős muszlim közösségnek otthont adó európai nagyvárosban is. Persze az európai civilizáció és kultúra egyik alapköve ma éppen az, hogy mindenki szabadon megválaszthatja, milyen formában gyakorolja a hitét – már ha egyáltalán akarja. Azonban az nem férhet bele a parttalan toleranciába, hogy a hatóságok eltűrjék, hogy a párhuzamos társadalmakat kialakító bevándorolt közösségek semmibe vegyék az adott ország törvényeit, az pedig pláne nem, hogy szélsőséges eszméket hirdetve a befogadók ellen uszítsanak. Az európai kultúra elpusztítását célul kitűző fanatikusok elleni harc persze nem könnyű, hiszen nem hagyományos hadseregként, nem hagyományos fegyverekkel támadnak – a londoni immár a sokadik olyan merénylet az elmúlt egy évben, amely során az elkövető gépkocsival rontott a tömegbe.
Mégis, amennyiben értéknek tekintik a nyugati, az európai kultúrát – és mi annak tekintjük –, akkor minden lehetséges eszközzel meg kell védeni. Bár a teljes integráció lehetetlen, a bevándorlókat – első és sokadik generációsokat egyaránt – meg kell próbálni a lehető legnagyobb mértékben „asszimilálni”, és fel kell számolni az összes olyan potenciális fészket, ahol felütheti a fejét a terrorizmus. Emellett a tömeges bevándorlásnak is meg kell próbálni elejét venni, és az Európába érkezőket is alaposan át kell világítani, hogy kiszűrhetőek legyenek a potenciális veszélyforrások.
Természetesen mindez nem könnyű, szinte lehetetlen feladat. De mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az európai városokban ne legyen szokványos, a mindennapok része az iszlamista terrorizmus. Hogy Erdogan jóslata ne válhasson valóra. Hogy a kontinens ne váljon a permanens dzsihád hadszínterévé.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.