VEZÉRCIKK – Az európaiak sehol a világon nem érezhetik magukat biztonságban az utcákon, ha továbbra is úgy viselkednek, mint eddig – fenyegette meg az öreg kontinenst a teljhatalmát népszavazás révén bebiztosítani akaró, szép lassan diktatúrát kiépítő török elnök, Recep Tayyip Erdogan.
2017. március 23., 23:472017. március 23., 23:47
Akinek szavai csupán néhány óra múlva hátborzongató megerősítést kaptak. Ráadásul nem is a világ valamely eldugott pontján, hanem a nyugati civilizáció egyik szimbólumának közelében, a brit parlament mellett, ahol egy iszlamista terrorista autóval hajtott az emberek közé, majd mielőtt agyonlőtték, leszúrt egy rendőrt.
Bár Erdogan amiatt fenyegette meg és nevezte fasisztának az európaiakat, mert több nyugat-európai ország is megtagadta, hogy török politikusok a törökországi népszavazás előtti kampányrendezvényeken vegyenek részt a területükön, és nem iszlamista retorikával támadta őket, hanem a demokrácia tiszteletben tartását követelte, kijelentései mégis súlyosak. Hiszen Ankarának hatalmában áll valóban még a jelenleginél is nagyobb káoszt okozni Európában, amennyiben felmondja az Angela Merkellel kötött megállapodást, és nem fogja vissza a Közel-Keletről az öreg kontinens felé tartó áradatot, amely egyesek szerint menekültekből, mások szerint potenciális terroristákat is a soraik között tudó gazdasági migránsokból áll.
Márpedig ez katasztrofális következményekkel járna, hiszen az EU még a jelenlegi áradatot sem tudja egységesen és határozottan, egyértelmű koncepció alapján kezelni. Több tíz- vagy százezer új bevándorló pedig vélhetően teljes összeomlást okozna, hiszen ekkora tömegből még nehezebb lenne kiszűrni a potenciális iszlamista merénylőket, a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet beépített embereit.
Persze amellett, hogy kiderült, az elmúlt időszakban elkövetett nyugat-európai merényletek végrehajtásában friss „menekültek” is részt vettek, az elkövetők jó része sokadik generációs, már Európában született merénylő volt. Aki vagy a kilátástalan szociális helyzet nyomán, vagy más okokból fordított hátat az európai életformának, és csatlakozott a legbrutálisabb és legprimitívebb középkori eszméket hirdető fanatikus iszlamistákhoz.
Ezzel a helyzettel pedig elsősorban a több millió közel-keleti, illetve afrikai származású, muzulmán vallású polgárnak otthont adó francia, brit, belga és német kormánynak kell megbirkóznia. Ami a jelek szerint néha nagyon nem sikerül, bár a híradások szerint a terrorelhárító szerveknek tucatnyi merényletet sikerült megelőzniük az elmúlt időszakban. Csakhogy a helyzet egyre rosszabb – a brüsszeli polgármester épp a napokban panaszkodott arra, hogy a belga főváros összes mecsete a szélsőséges szalafista irányzat követőinek kezén van, ezért azt követelte, hogy ennek a helyzetnek vessenek véget, és az imaházak kerüljenek a kormány ellenőrzése alá.
Ha nem is ilyen súlyos, de valószínűleg hasonló a helyzet a többi, jelentős muszlim közösségnek otthont adó európai nagyvárosban is. Persze az európai civilizáció és kultúra egyik alapköve ma éppen az, hogy mindenki szabadon megválaszthatja, milyen formában gyakorolja a hitét – már ha egyáltalán akarja. Azonban az nem férhet bele a parttalan toleranciába, hogy a hatóságok eltűrjék, hogy a párhuzamos társadalmakat kialakító bevándorolt közösségek semmibe vegyék az adott ország törvényeit, az pedig pláne nem, hogy szélsőséges eszméket hirdetve a befogadók ellen uszítsanak. Az európai kultúra elpusztítását célul kitűző fanatikusok elleni harc persze nem könnyű, hiszen nem hagyományos hadseregként, nem hagyományos fegyverekkel támadnak – a londoni immár a sokadik olyan merénylet az elmúlt egy évben, amely során az elkövető gépkocsival rontott a tömegbe.
Mégis, amennyiben értéknek tekintik a nyugati, az európai kultúrát – és mi annak tekintjük –, akkor minden lehetséges eszközzel meg kell védeni. Bár a teljes integráció lehetetlen, a bevándorlókat – első és sokadik generációsokat egyaránt – meg kell próbálni a lehető legnagyobb mértékben „asszimilálni”, és fel kell számolni az összes olyan potenciális fészket, ahol felütheti a fejét a terrorizmus. Emellett a tömeges bevándorlásnak is meg kell próbálni elejét venni, és az Európába érkezőket is alaposan át kell világítani, hogy kiszűrhetőek legyenek a potenciális veszélyforrások.
Természetesen mindez nem könnyű, szinte lehetetlen feladat. De mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az európai városokban ne legyen szokványos, a mindennapok része az iszlamista terrorizmus. Hogy Erdogan jóslata ne válhasson valóra. Hogy a kontinens ne váljon a permanens dzsihád hadszínterévé.
Miután a valóság Călin Georgescu személyén keresztül jókorát rottyantott a romániai közélet ventilátorába, az ember igyekszik nagyon óvatosan jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatosan, mi várható a vasárnapi parlamenti választáson.
JEGYZET – Gyermekkorom nyári vakációiban több hetet nagyszüleim tanyáján töltöttem, a román–magyar határ közvetlen közelében. Gyerekkorom egyik „legmerészebb” tetteként átpisiltem Magyarországra.
Romániában mintha egyre inkább messiásválasztásra hívnák urnákhoz az embereket. Az eredményt pedig az algoritmus adja.
A precízen, az elnökválasztás előtti utolsó napokra időzített, egy ügyfeleit átverő ingatlancég által bérelt géppel való utazással megszorongatni próbált Marcel Ciolacu számára valóban nem jött jól a leleplezés.
Pattanásig feszült a helyzet a nyugat-, és a kelet-európai gazdák körében. A területalapú agrártámogatások lefaragása, a tehéntartás korlátozása és a vámmentes dél-amerikai mezőgazdasági termékek behozatala miatt több tízezer gazda tüntetne.
Úgy érzem, nemcsak Kárpátalján, hanem a másutt élő magyarok körében is szent kötelesség megemlékezni az 1944 novemberében történtekről, aminek következtében a kárpátaljai magyarság nemzetiségi hovatartozása okán ártatlan áldozata lett az elnyomásnak.
A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.