2011. május 13., 09:452011. május 13., 09:45
A vidék lakói vélhetően emiatt nem ismerik a július szót, helyette a naptárak fejlécein ez olvasható: A szomjazó kutak hava. A szomjazó kutak havára nem lehet eléggé felkészülni: akármennyi ivóvizet raktározzanak is el a helybéliek – mintha a víz a kőedények, üveg- és műanyag palackok oldalán is réseket találna, ahol elillanhat –, a hónap közepére minden edény üres és csontszáraz. Az emberek ekkor kifacsarják a gyümölcskészleteiket, befőttek levét szürcsölik, majd, amikor ebből is kifogytak, cseresznyepálinkát kortyolgatnak, ebből ugyanis minden háznál akad néhány palackkal.
Ilyenkor egy-két hétig senki sem ül volánhoz, a vidék lakói nem járnak be dolgozni, a gyermekek pedig a nap legnagyobb részében mélyen alszanak. Akik itt élnek, tudják: a Vorevica vizéből nem ajánlatos inni. A szomjazó kutak hava egyedül Ivan Ivanovics Patakit, a hivatásos ellenállót nem zavarta, aki az erdőben élt, és az év minden napján kizárólag cseresznyepálinkát és vastag kumiszt ivott. Patakiról azt rebesgették, hogy félig-meddig magyar, igaz, erre még saját emberei sem mertek rákérdezni. Az öreg gerilla és emberei az erdő közepén mintegy másfél-két hektáros területet tartottak a magukénak, a közepén volt a táborhelyük.
Aki a Vorevica mentén haladva erre a területre betévedt, az számíthatott rá, hogy aznap már nemigen ér haza, de lehet, már ezzel is túl sokat mondtam. Ami azt illeti, Ivan Ivanovics Pataki ezen a júliusi napon nem volt túl jó színben. Ahogy az egy hivatásos ellenállóhoz illik, soha életében nem félt semmitől, ez az eddig ismeretlen érzés azonban éppen azon az éjszakán járta át vén tagjait, amikor a vidék kútjainak vize észrevétlenül elszivárgott a maga rejtekhelyére.
Pataki újra és újra felidézte annak a különös éjszakának a történéseit, és mindannyiszor megborzongott. Visszaemlékezett a sebhelyektől eltorzított nő arcára, aki mozdulatlanul, szemrebbenés nélkül tűrte, hogy az erdőben elszaporodott prérifarkasok nekirontsanak. Az öreg még mindig érezte a méreg szagát, ami a nő testéből áradt. Ahogy egy fenevad belemélyesztette a fogait a nő húsába, máris nyüszítve iszkolt el, helyette azonban érkezett a következő. Ivan Ivanovics Pataki jó kétszáz méterre ült a nőtől egy sziklán, medveölő puskáját a térdén nyugtatta és félt. Tudta: ebbe az ügybe hiába is próbálna beavatkozni, ezt a nő tekintetéből olvasta ki.
Ettől a tekintettől fagyott meg a vér a vén gerillában, és már akkor pontosan érezte, hogy mire a víz rejtett csatornáin keresztül visszaszivárog a kutak fenekére, belőle is elpárolog a csontokba ült rettegés, és azon a napon feldobja a tappancsait. Ivan Ivanovics Pataki éppen egy fához láncolt, rémült férfit vett célba távcsöves puskájával egy bokor rejtekéből, amikor a Vorevica túlpartján Szigfrid Bonifác bukkant fel. A főerdész egy pillanatra megállt, de aztán ügyet sem vetve a halálra vált, fához láncolt férfira, szapora léptekkel elindult a folyóparton az Isten-fennsík felé. Ivan Ivanovics Pataki rögtön kitalálta, hogy Szigfrid Bonifácnak, aki húsz éve egyetlen szót sem ejtett ki a száján, a szomjazó kutak havában végre megered a nyelve. Az ellenálló felvidult, hogy még életében beszélhet régi cimborájával.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!