Rostás Szabolcs

2019. július 29., 08:28

A polgáraira veszélyes állam

A közelmúltban úgy adódott, hogy egy banális, de kellemetlen ügyben rendőrséghez kellett fordulnunk. A hatóság munkatársainak hozzáállása kapcsán tulajdonképpen nem is érheti szó a ház elejét, jó szándékkal, megfelelő gyorsasággal viszonyultak a problémához.

Az egészben csak az volt a bökkenő – egyúttal a biztonsága szavatolását fontosnak tartó átlagpolgár szempontjából aggasztó –, hogy az egyenruhások hosszan sorolták, milyen akadályok tornyosulnak előttük a jelzett eset feltárása, és általában a rendvédelmi és bűnüldözési munka során: akut létszámhiány a belügyi alakulatoknál, elavult, a megfelelő hatékonyságú bevetésekhez szinte használhatatlan felszerelés, továbbá a büntető törvénykönyv szigorán folyamatosan enyhítő módosítások.

De nem is kell személyes tapasztalat az embernek ahhoz, hogy meg tudja állapítani: a romániai rendvédelmi szervek szakmaisága, operatív cselekvőképessége rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Nem túlzás: egy egész ország követi lélegzetvisszafojtva az olténiai városban, Caracalban zajló rémtörténetet, két (esetleg több) fiatal lány eltűnésének, feltételezett meggyilkolásának tragédiáját, és találgatja elborzadva, hogy az elkövető „csak” sorozatgyilkos, vagy embercsempész és szervkereskedő is. És hogy vannak-e cinkosai. Merthogy az egyik áldozat eltűnése után négy nappal is szinte sötétben tapogatóznak a nyomozó hatóságok, és azt várják, hogy a főgyanúsított maga tárja fel a szörnyű részleteket. A legszomorúbb és -felháborítóbb a történetben az, hogy több nap elteltével sem a hozzátartozók, sem a közvélemény nem kapott értelmes magyarázatot arra: miként történhet meg 2019 Romániájában, hogy a hatóságokat a sürgősségi hívószámon riasztó, erőszakos fogva tartás, nemi erőszak, majd emberölés áldozatává vált fiatal lány pontos tartózkodási helyét csak 19 óra elteltével képesek beazonosítani az illetékes szervek. Vagy hogy a bürokrácia és a hozzá nem értés mocsarában tapicskoló rendőrök és ügyészek miért vártak a hajnali hat órára kiállított házkutatási parancsra, és nem hatoltak be azonnal a feltételezett gyilkos otthonába.

A bukaresti Colectiv klubban 2015-ben bekövetkezett, 64 halálos áldozatot követelő tűzvész, az Erdélyi-szigethegységben egy évvel korábban történt, a pilóta és egy orvostanhallgató halálával járó légi baleset és számos más hasonló szerencsétlenség után a caracali tragédia újabb bizonyítéka annak, hogy a román állam rendszeresen cserben hagyja a polgárait, akik nem számíthatnak rá a bajban. Miközben arra van pénz és technika, hogy a titkosszolgálatok polgárok ezreit megfigyeljék és lehallgassák, a román hatóságok képtelenek időben beazonosítani az egységes sürgősségi számra – háromszor egymás után! – befutott segélyhívás kezdeményezőjének tartózkodási helyét. Amíg a karhatalom brutálisan szétveri a hatalom ellen utcára vonuló békés tüntetőket, továbbá egy temetőt sem képes megvédeni a soviniszta vandáloktól, egyszerűen csődöt mond, amikor a bajba jutott, életveszélybe került polgár segítségére kellene sietnie. És mindeközben az állam különböző intézményei hihetetlen energiákat fordítanak arra, hogy egymásra hárítsák a felelősséget.

Ha valaki számára eddig nem lett volna egyértelmű, az most végképp megbizonyosodhatott afelől, hogy a román állam nem képes szavatolni polgárai biztonságát. Sőt a gyilkosokhoz, szervezett bűnbandákhoz hasonlóan maguk az állami intézmények, az inkompetens, korrupt, nemtörődöm tisztségviselők is veszélyt jelentenek a lakosságra. (A három hónappal ezelőtt eltűnt lány szüleit a rendőrök azzal igyekeztek lerázni, hogy a tinédzser bizonyára egy gavallérral megszökött otthonról…) Az pedig a cinizmus tetőfoka, hogy a tragédia kapcsán éppen az a kormányfő javasol népszavazást büntetések szigorítása érdekében, akinek a pártja, valamint jelenleg börtönbüntetését töltő egykori vezetője éveken keresztül mást se csinált, csak az igazságszolgáltatás függetlenségének megnyirbálásán, a büntető törvénykönyv szigorának enyhítésén, a bűnüldöző szervek hatáskörének szűkítésén ügyködött.

Románia ma gyengébb és tehetetlenebb, mint száz éves fennállása óta bármikor. A polgárai kétségbeesetten tárcsáznák a segélyhívót, de a vonal másik végén senki nem válaszol.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
1 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. július 26., péntek

PSD: stratégia vagy lovak közé dobott gyeplő?

Ez egy szép ellenséges viszony kezdete – fordíthatnánk visszájára Kertész Mihály híres filmje, a Casablanca szállóigévé vált záró mondatát annak nyomán, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) úgy döntött: saját jelöltet indít az államfőválasztáson.

Makkay József 2019. július 25., csütörtök

Harminc év Tusványos, harminc év rendszerváltás

Többféle kerek évforduló kapcsolódik az idei esztendőhöz. Harminc évvel ezelőtt fogalmazódott meg egy kézdivásárhelyi éjszakai buliban a mai tusványosi tábor ötlete magyarországi és erdélyi fiatalok között, akik később a két ország magyar politikai elitjének tagjaivá váltak.

Rostás Szabolcs 2019. július 24., szerda

Lemmingek és politikai kamikazék

Ha nem lennénk tisztában vele, hogy a barátságos rágcsálóféle úgymond öngyilkos hajlamáról szóló vélekedés minden alapot nélkülöző humbug csupán, azt mondhatnánk, a kormányzó román szociáldemokraták ugyanúgy a vesztükbe rohannak, mint a norvégiai lemmingek.

Borboly Csaba 2019. július 24., szerda

Borboly Csaba: a Békás-szorost Hargita Megye Tanácsa szerezte vissza (egyelőre alapfokon), nem Mezei János

Talán sokan már el is feledkeztek róla, olyan régóta húzódik a Hargita és Neamț megye közti határvita. Hargita Megye Tanácsánál nem felejtettük el, és már tíz éve is emlékeztettük rá a gyergyószentmiklósi városvezetést, hogy teendője van az ügyben.

Kiss Judit 2019. július 23., kedd

Egy fecske és egy mentőautó

Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál szerencsét, történt, hogy tizenkét évnyi olaszországi, franciaországi munka után hazatért szülővárosába egy, a nyugat-európai országokban sofőrként dolgozó férfi.

Bálint Eszter 2019. július 22., hétfő

A zöld ötven árnyalata

Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk számos ismerősünk Facebook- vagy Instagram-bejegyzéseiben az elmúlt bő három héten.

Balogh Levente 2019. július 19., péntek

Választás jön? Uszíts a magyarok ellen!

Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.

Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Vélemény
Balogh Levente: PSD: stratégia vagy lovak közé dobott gyeplő?

Ez egy szép ellenséges viszony kezdete – fordíthatnánk visszájára Kertész Mihály híres ...

Makkay József: Harminc év Tusványos, harminc év rendszerváltás

Többféle kerek évforduló kapcsolódik az idei esztendőhöz. Harminc évvel ezelőtt fogalmazódott ...

Rostás Szabolcs: Lemmingek és politikai kamikazék

Ha nem lennénk tisztában vele, hogy a barátságos rágcsálóféle úgymond öngyilkos ...