Páva Adorján

Páva Adorján

A pápa csíksomlyói „jelenése”

2019. január 17., 09:47

2019. január 17., 09:47

Nem vagyunk elesettek, ám nap mint nap rossz­akarók gáncsait, megaláztatásait nyögjük. Nem vagyunk szegények, de közösségi, egyházi javaink nagy részét ma is a sötét történelmi időkkel szakítani nem akaró világi hatalom bitorolja.

Ferenc pápa ilyen körülmények között tesz történelmi jelentőségű látogatást Erdélyben, a csíksomlyói Mária-kegyhelyen, a székelyföldi római katolikusoknak évszázadokon keresztül túlélő erőt adó szellemi-lelki központban.

Krisztus földi helytartója várhatóan több százezer hívőt, tiszteletadót vonz június elsején a csíksomlyói Nyeregbe, és bizonyossággal állítható, hogy az apostoli út székelyföldi állomása minden résztvevő számára életre szóló élményt nyújt – már csak ezért is vitathatatlan a látogatás jelentősége. No, meg az is tény, hogy a magyarországi közméltóságokon kívül ilyen magas rangú külföldi vendég nemigen fordul meg Erdélyben, ezért érthetetlen azok nyammogása, akik mindenáron súlytalanítani próbálják a szentatya látogatását. A „hitetlenek” leginkább azzal érvelnek, hogy a vizit szimbolikus jelentőségű, csupán a pápai küldetés megnyilvánulása, és nem a vendéglátók érdekeit szolgálja.

Azonban a mesterkélt, „csak azért is belerondítok” típusú hozzáállás több sebből is vérzik. Egyrészt mi a baj a jelképes megnyilvánulásokkal? Az elmúlt évtizedekben bőven megtapasztalhattuk, mekkora erőt tud adni a hit szimbolikája, de a mai világban problémákkal küszködők számára is pszichológiai alaptétel, hogy a kiutat csakis kellő akaraterővel lehet megtalálni, hinni kell a cél elérésében. Tény, hogy Ferenc pápa látogatásával nem oldódnak meg egy csettintésre a katolikus egyház restitúciós és iskolaügyei, nem gyógyulnak be azonnal az erdélyi magyar kisebbség fájó sebei, de mégis: miért kell bagatellizálni egy olyan példátlan eseményt, amely egyértelműen elősegítheti a javulást?

Közismert, hogy a Vatikán sokat veszített politikai súlyából a történelem folyamán, de az elmúlt évtizedekben is: úgy tartják, a 2014-ben szentté avatott II. János Pál pápa világpolitikai szerepe egyre inkább háttérbe szorult az európai kommunista rezsimek összeomlása után. Ezzel együtt nem szabad elfelejteni, mekkora erőt adott a közép-kelet-európaiaknak „Ne féljetek!” mottójú látogatásai alkalmával. Ugyanakkor az is emlékezetes, mekkora csalódást jelentett, amikor a húsz évvel ezelőtti romániai útja során nem kereste fel erdélyi magyar katolikus híveit.

Akkor a román politika „erősebbnek” bizonyult: a szentatya tekintettel volt a Ceaușescu-diktatúra ideje alatt felkorbácsolt felekezeti, illetve etnikai feszültségekre, és vizitjét az ortodox egyházzal való megbékélésnek rendelte alá, „cserben hagyva” romániai magyar híveit. De ha akkor politikai nyomásgyakorlásra maradt el az erdélyi vizit, akkor a mostani látogatás nem az erdélyi magyar katolikus egyházi vezetők, illetve a szentszéki diplomácia úgymond politikai sikere is? És azt se feledjük, hogy Ferenc pápa éveken keresztül „lebegtetett” romániai útja kapcsán a gyulafehérvári főegyházmegye már 2017-ben leszögezte: akkor válik lehetővé a szentatya romániai látogatása, ha Bukarest biztosítja, hogy a hívek gyakorolhassák az alkotmányos kisebbségi és felekezeti jogaikat.

Utóbbi „feltétel” teljesülése csak a május 31. és június 2. között esedékes romániai vendégeskedés után válik el, de Ferenc pápa csíksomlyói „jelenése” önmagában akkora szellemi-lelki erő- és örömforrást biztosít közösségünknek, hogy már csak ezzel rengeteget nyerünk. Nagy hiba ugyanis jelentéktelennek nyilvánítani a látogatás pasztorális jellegét, hiszen hívek százezreinek ad eddig soha meg nem tapasztalt élményt, kiengesztelést, hitet és reményt. És mindezt egy olyan közösség tagjaként élhetjük meg – vallási hovatartozástól függetlenül –, amely bár nem szegény és elesett a világ számos üldözött népéhez viszonyítva, de nagy szüksége van bármiféle támaszra, elismerésre, bátorításra. Egyházi és világi színtéren, szimbolikusan és politikai vonalon egyaránt.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Iohannis, NATO, haladárok, Orbán-pártiság

Nem mondhatni, hogy Klaus Iohannis román államfőnek a NATO főtitkári tisztségének elnyerésére amúgy sem túl combos esélyei erősödtek azzal, hogy az eddig ingadozó Törökország jelezte: a vezető tagállamok által támogatott Mark Ruttét támogatja.

Páva Adorján

Páva Adorján

Nem Székelyföld Románia, hanem Románia Székelyföld

Amikor először vittem ki meccsre, immár kedves feleségem sehogy sem tudta felfogni: mégis hogy lehet, hogy én, a „nagy magyar” románul énekelek, üvöltözöm.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Temetnék az etnopolitikát

Kisebb össztűz alá került az RMDSZ a június 9-én (összevonva) rendezendő helyhatósági és európai parlamenti választások kampányára ráfordulva, egészen pontosan az alakulat politikai irányvonala került kifogás tárgyává.

Makkay József

Makkay József

Miért nem válaszolunk magyarul a román hivatalnoknak?

A Bálványos Intézetnek a múlt héten közzétett, a magyar nyelv erdélyi érvényesüléséről szóló kutatási eredményei felkiáltójelként hatnak ellaposodó közéletünkben, ahol anyanyelvünk intézményesülése jó ideje már nem téma a közbeszédben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Koalíciós vereség a rajt előtt

Az önkormányzati választásoknak még a kampánya sem kezdődött el hivatalosan, de a PSD és a PNL alkotta kormánykoalíció máris vereséget könyvelhet el.

Balogh Levente

Balogh Levente

Forrongó Közel-Kelet

Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

RMDSZ, EMSZ, arccal a közönynek

Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.