2011. május 25., 09:552011. május 25., 09:55
A román nacionalistákat zavarta a magyar remekmű, el szerették volna távolíttatni Kolozsvár főteréről. Nicolae Iorga azért találta ki a Mátyás románságára és moldvabányai vereségére utaló feliratot, hogy a szobrot – melyet ő maga is rendkívüli értéknek tartott – megvédje a román nacionalistáktól. A felirat elhelyezése egy vészhelyzetben jelentette a kompromiszszumot, mely a szobor megmaradását eredményezte. 12 évvel Trianon után, 8 évvel a bécsi döntés előtt még a magyarok voltak többségben Kolozsváron. Budapesten a „mindent vissza” volt a jelszó, Bukarestben a „le a bozgorokkal”. Az akkori történelmi helyzetben nem a szobor, hanem Erdély hovatartozása volt a küzdelem tétje.
A második világháború után azonban az Erdélyért folyó küzdelem eldőlt. A pacifikált helyzetben már a kommunisták is belátták, nincs helye a feliratnak. Az fölöslegesen kelti a feszültséget románok és magyarok között. Gheorghe Funar még tett egy kísérletet arra, hogy az immár több mint 80 százalékban románok lakta városba visszalopja a szimbolikus konfrontáció hangulatát.
Azóta mind Magyarország, mind Románia a NATO és az Európai Unió tagja lett. A két nép egymás partnerévé vált egy olyan Európában, mely a kultúrák sokszínűségére épül. Ráadásul tavaly Románia és Magyarország közösen fedezte a szoborcsoport restaurálásának a költségeit.
Érthetetlen, miért rángatják vissza egyesek a várost egy olyan korba, amelyet rég túlhaladottnak, letűntnek hittünk. És ha már a kor szellemét nem érzik, miért nincsenek tekintettel legalább a pillanatnyi politikai csillagállásra. Romániában is, Kolozsváron is jobboldali román–magyar csapat van hatalmon. Egy ilyen gesztus fölöslegesen terheli meg az együttműködést. Hosszú időre kikezdheti a nehezen épülő bizalmat. A kolozsvári polgármester a román nacionalisták igényeinek a kielégítésével a politikai szövetségeseit csapta be. Biztosan arra gondolt, ha Funart sikerült is leváltani, a szavazói még Kolozsváron vannak. Megtörténhet, az egy év múlva esedékes kolozsvári önkormányzati választások kampányának szerette volna megadni az alaphangot.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!