Túl nagy utazás a sasok földjének tengerére: nyaralásos élménybeszámoló az albán partokról és Szkopjéről

Távoli, de messziről is vonzó célpont az albán tengerpart •  Fotó: Páva-Sándor Edina

Távoli, de messziről is vonzó célpont az albán tengerpart

Fotó: Páva-Sándor Edina

Kicsi a világ, de azért alaposan le tud fárasztani – vontuk le a következtetést, miután életünk egyik legnagyobb kalandjaként az albán tengerpartig és vissza autóztunk. Sok fotóval tarkított élménybeszámolónkban bemutatjuk az utazás viszontagságait, a sasok földjének is nevezett ország legfőbb idegenforgalmi térségének kétarcúságát, de vetünk néhány pillantást a félúton meglátogatott észak-macedón főváros, Szkopje és környéke látványosságaira is. Hogy aztán – a szintén Albániában nyaraló kollégánknak köszönhetően – külön cikkben „ízlelgessük” a helyi gasztronómiai jellegzetességeket.

Páva Adorján

2024. augusztus 04., 09:542024. augusztus 04., 09:54

2024. augusztus 04., 10:032024. augusztus 04., 10:03

Varázsliget igenis létezik – csodálkozik rá az utazó, aki a román–szerb határt Temesmóránál átlépve, a Balkán-félszigetet „nyakába véve”, nekiindul a messzi idegennek. Varázsliget ugyanis egy határmenti település már a Vajdaság dél-bánsági körzetében. Helységnévtábláján annak ellenére szerepel a magyar elnevezés is – sok más útba eső településhez hasonlóan –, hogy csupán 0,5 százalékban magyarlakta falu. Viszont a magyar feliratot itt lefestették, mégiscsak kétségbe vonva Varázsliget ilyesfajta létezését – tehát van is meg kicsit nincs is.

Ez a fajta kettősség, a jó is meg kicsit rossz is érzés egész nyaralásunkat végigkísérte

a Szerbián, Észak-Macedónián, Görögországon és Albánián át vezető utunkon, az utóbbi ország tengerparti üdülőhelyén, Ksamilban eltöltött egy héten át, illetve a kétéjszakás szkopjei pihenővel színesített visszaúton.

•  Fotó: Páva-Sándor Edina Galéria

Fotó: Páva-Sándor Edina

Tizennégy fős baráti társaság tagjaként indultunk el mi is július második felében Aradról az albán tengerpartra, úgy, hogy a csapat egyik fele – két autó – egy nappal korábban, pénteken kora reggel útnak eredt, hogy valahol félúton, Észak-Macedóniában megpihenjen egy éjszakára. Míg a másik fele – szintén két autó – pénteken késő este úgy vágott neki a mintegy 1200 kilométeres távnak, hogy egyben „lenyomja”.

Mi az egyet alvós verziót választottuk, főleg amiatt, hogy kétgyerekes, alig kétéves gyerkőcöt is soraiban tudó családként még a körülbelül hét-nyolcórás félutat is sokalltuk. Na de lett az kilenc-tíz is.

Egyes strandokon vörös zászlóval jelezték, hogy nagyok a hullámok •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Egyes strandokon vörös zászlóval jelezték, hogy nagyok a hullámok

Fotó: Páva Adorján

És akkor ennek apropóján mindjárt az elején leszögezhetjük:

a legrosszabb „élmény” a hosszas várakozás a sok határátkelőn: szinte mindegyik utazónapon két-három órával meghosszabbította az utazási időt a tűző napon eltöltött, unalmas, idegőrlő, olykor elviselhetetlennek tűnő álldogálás, araszolgatás végeláthatatlan sorokban.

Ksamilt egy komp helyett inkább tutajnak nevezhető vízi alkalmatossággal közelítettük meg •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Ksamilt egy komp helyett inkább tutajnak nevezhető vízi alkalmatossággal közelítettük meg

Fotó: Páva Adorján

De első nap természetesen vakon vezetett minket a lelkesedés. Az itthon is jól ismert alföldi, majd hegyvidéki táj Észak-Macedóniában vált igazán különlegessé: a nagy hegyek egyre kopárabbakká váltak. Bár a tiszteletet parancsoló domborzati formákhoz hűvösebb levegőt társítanánk, itt volt a legmelegebb egész utunk során: az autópálya mentén, Velesz közelében kiválasztott szállásunkon 42 Celsius-fok fogadott. No meg a szállásadónk jókora pohár pálinkája, ami finoman szólva nehezen volt összeegyeztethető a fullasztó hőséggel a több mint kilencórás úton kiszáradt utazók számára – de persze megittuk, miután vendéglátónk megnyugtatott: „most nincs meleg, tegnap volt meleg”.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Odautunk második része jóval fárasztóbbnak tűnt, mint az első. Észak-Macedóniából az összefüggő autópálya-hálózat miatt érdemes Görögország felé venni az irányt akkor is, ha a szomszédos Albánia déli része a végállomás (a szerbiai, macedóniai és görögországi sztrádadíjakat kivétel nélkül rendezni lehetett bankkártyával vagy készpénzben euróval a fizetőkapuknál). Viszont ez egy újabb határátkelő-párost jelent, ráadásul a legzsúfoltabb térségben.

Bár tudatosan elkerültük a bogorodicai határt, amelyen a görög tengerpartra tartók is átkelnek, Medzsitlijánál is óriási sorok fogadtak. Két óra kínszenvedés után folytathattuk utunkat, amely a fáradt sofőrt a fényviszonyok sűrű váltakozása miatt alaposan megviselő alagútrengetegen át vezetett (a többtucat, számos, 3 kilométernél is hosszabb járat láttán óhatatlanul arra gondolunk: hogy lehet, hogy nálunk évtizedes léptékben sem képesek megépíteni egyetlen alagutat például a dél-erdélyi sztráda hiányzó szakaszán?!).

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Hogy aztán újabb órát „pihenhessünk” a görög–albán határon.

Érdekesség, hogy a – rossz értelemben vett – legbalkánibb hozzáállást a határőrök részéről a térség egyetlen európai uniós országa, Görögország képviselői esetében tapasztaltuk:

rendszerint kevés kaput működtetnek, mintha direkt ki akarnának tolni a turistákkal, ráadásul Albánia előtt egyetlen oldalra terelik a mindkét irányból érkezőket, a sofőröknek pedig ki kell szállniuk, hogy irataikkal a négy távoli ablak mögött kuksoló egyenruhások színe elé járuljanak.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Innen már viszonylag csak egy köpés volt végállomásunk, Ksamil, amelyet egy adott ponton kompnak mondott, de inkább tutajhoz hasonlítható vízi alkalmatosság – és 7 euró – segítségével közelítettünk meg. Bár rendkívül megviselt az út, a megérkezés öröme mindent felülírt. A társaság másik része már megérkezett, a sofőrök pedig az igazak álmát próbálták aludni, de nem nagyon ment nekik: 17 órás, kis pihenőkkel és határokon álldogálással teletűzdelt, a végén már embertelennek érzett vezetés volt mögöttük. Nem is csoda, hogy megfogadták: ilyet többet nem csinálnak.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Ksamil csupán az elmúlt egy-két évtizedben vált igazán közkedveltté a messziről érkező turisták körében is, de a tengerparti falu vonzereje még mindig össze sem hasonlítható a szomszédos üdülőváros, Saranda népszerűségével.

Ugyanakkor pontosan ez Ksamil „ütőkártyája”: jóval csendesebb, nyugodtabb, mint az említett közigazgatási központ.

Természetesen az eredetileg az állami citrus- és olajbogyó-ültetvények munkásai számára 1966-ban felépített település főbb útvonalain is találni tömeget, ricsajt, kocsisorokat, de ez csak addig tűnhet esetleg zavarónak, amíg el nem látogatunk Sarandára.

Korfura is át lehet hajózni Albániából, de nem olcsó mulatság •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Korfura is át lehet hajózni Albániából, de nem olcsó mulatság

Fotó: Páva Adorján

Szállásunk néhány száz méterre volt a tengerparttól, egy kétemeletes villa, melyben rajtunk kívül számos más külföldi vendég is helyet kapott, többek között egy magyarországi család is.

Tavaszi foglalással hét éjszaka reggelivel 455 euróba került egy négyágyas szobát igénylő családnak, ami rendkívül előnyös árnak mondható,

és megérkezéskor a szálláskörülmények is megfelelőnek mutatkoztak a nem elitizáló vendég számára. Aztán kiderült, hogy az egyik szobában a légkondicionáló, másikban a hűtő nem működött; mivel a fürdőszobákban nem volt elkülönített tusolórész, zuhanyzáskor a víz kifolyt a szobába; a reggeli szűkös menüjéből csupán háromféle tojásétel, melegszendvics vagy croissant közül lehetett választani; utolsó előtti napon hosszú órákon keresztül nem volt víz a panzióban, ami „még sohasem fordult elő”.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Mindeközben a vendéglátó személyzet – egy nagy család, mely az egyik szobában lakott – végig kedvesnek és segítőkésznek mutatkozott, legalábbis ha az ember kitartóan a fejükre járt: például a meghibásodott légkondi esetében, többszöri panasztétel után, még vasárnap szerelőt hívtak, megjavíttatták. A hűtőt is elvitték, azzal az ígérettel, hogy „holnap” visszahozzák, de abból már semmi sem lett.

Nyilván ez csak egy szállás a sok közül: több elit szálloda is épült Ksamilban, ahol minden bizonnyal mások a körülmények, de persze más árban is. A faluban egyébként jól látszik, hogy valamikor nagyon elindult a turizmusba vetett bizalom, viszont jól láthatók a kudarcok nyomai is: számos félbe hagyott épületet láttunk. Nagyon sok ház tetejéből kiállnak a vasbeton elemek, miközben az alsó szinten helyiek vagy turisták laknak: minden bizonnyal a tulajdonosok abban bíznak, ha összegyűl a pénz, újabb szintet emelnek. A csillogó-villogó szállók mellett parlagon heverő telkek is megerősítik Ksamil ellentmondásos képét.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Dehát mégiscsak a Balkánon vagyunk, Európa egyik legelmaradottabb országában, egy olyan üdülőhelyen, amely sok szempontból ismerős az Erdélyből-Partiumból érkezettek számára – csak mondjuk 10-20 évvel és egy uniós csatlakozással le van maradva Románia mögött.

Ugyanakkor mindez az árakban furcsa mód nem mutatkozik meg: például egy vendéglőben – legyen az a tengerparton vagy a településen belül – rendszerint nagyjából ugyanannyit költöttünk egy ebédre, mintha Kolozsváron ültünk volna be egy jó középkategóriás étkezdébe (három fő után rendszerint olyan 40-50 eurót fizettünk). Egy helyi dobozos sört – Korca vagy Elbar – legolcsóbban átszámítva csak több mint 5 lejes áron találtunk az ábécékben. Vendéglőkben legkevesebb 300 leket, azaz 3 eurót, azaz 15 lejt kértek el többnyire egy 330 milliliteres üveges vagy 400-as csapolt sörért (mindenhol elfogadják az eurót, sok helyen bankkártyával is fizetni lehet).

Esti kilátás a szállásról, a háttérben Korfu fényei •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Esti kilátás a szállásról, a háttérben Korfu fényei

Fotó: Páva Adorján

Szóval – a szállást leszámítva – nem is annyira olcsó ez az albán tenger. És akkor még nem is beszéltünk a legfőbb látványosságról, a partról, amelyre külön büdzsét kell előkészíteni.

Ksamil a Jón-tenger partján fekszik, légvonalban csupán néhány kilométerre a már Görögországhoz tartozó Korfu szigetétől, melytől a Korfui-szoros választja el. A tenger gyönyörű kékes-zöldes színekben pompázik, a látvány elsőre magával ragad, beleég az ember emlékezetébe. Ugyanakkor ezt is a kettősség jellemzi: első „találkozásunkkor”, megérkezésünk estéjén a legközelebbi parton természetesen belevetettük magunkat a sasok földjének tengerébe, hiszen mégiscsak ezért jöttünk ennyit.

Több társunk azonban egy-két perc elteltével kifarolt a vízből, ugyanis piciny, de elsőre sokkoló csípéseket, harapásokat érzett a lábán. Egyik barátunk vérzett is. Kiderült, hogy apró halak „tisztogatják” a fürdőzőket, és szívesen letakarítják a beforrt sebről is a heget – ennek volt betudható a vérzés.

Helyi innivalók •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Helyi innivalók

Fotó: Páva Adorján

Más partszakaszon nemigen tapasztaltuk ezt, viszont több helyen hínáros is volt a víz, ami egyeseket szintén zavart. Ugyanakkor a tenger hőmérséklete kiváló volt: egyáltalán nem volt hideg, viszony annyira meleg sem, hogy ne érezzen hűsülést az ember, ha a tűző napról belevetette magát.

Akárhol jártunk, egyaránt hallottunk magyar és román szót is. Egyik strandon a „mi fajtánk” névtelen, de annál fájóbb nyomait is felfedeztük: Hargita Gyöngye ásványvizes palack és Ursus sörösdobozok voltak szétdobálva a parton.

És hogy mennyire kicsi a világ: az egyik strandon szóba elegyedtem egy magyarországi férfival, aki elárulta, hogy a felesége is erdélyi származású, és amikor bemutatkoztunk, először a lánynak villant be, hogy mi bizony ismerjük egymást: 25 éve csoporttársak voltunk a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban...

Buthróton romvárosában számos kor építészeti maradványai tekinthetők meg •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Buthróton romvárosában számos kor építészeti maradványai tekinthetők meg

Fotó: Páva Adorján

Visszatérve a külön büdzsére: a tengerparton egymást követi a sok-sok privát strand, amelyek néhány tíz méteres darabot „uralnak”, és ahhoz, hogy megközelíthesd a vizet, napozóágyat kell bérleni.

Egy ernyővel és asztalkával ellátott duplaágyas pihenőhely ára egész napra nagyjából 10 és 30 euró között mozgott, attól függően, mennyire fürdőzőbarát az illető partszakasz, illetve milyen közel van a vízhez a napozóágy. Szabadstrandot alig találni, de oda is alaposan felszerelkezve kell megérkezni, saját napernyő nélkül például szinte elviselhetetlen az ottlét.

Mi több privát helyet is kipróbáltunk, mindegyiknek megvolt az előnye és a hátránya is. Az olcsóbb helyeken nem homokos, hanem kavicsos volt a part, hamar mélyült a víz, és a hullámok is jobban csaptak, ami nem mondható kisgyerekbarátnak, de a nagyobbak így is kiválóan elvoltak naphosszat a parton.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Egyik napra korfui kirándulást terveztünk, viszont az árak kissé elvették a kedvünket: több mint 200 eurót kértek egy autós család kompos oda- és visszaszállítására. Aztán egy magyar család beszámolója hallatán végleg lemondtunk róla. 210 eurót fizettek egy társaságnak, amely leghamarabb 10 órakor indított kompot, legkésőbb 17 órai visszatéréssel, tehát igen szűkre szabott időbeosztással. A család „végigrohant” Korfun, és egy órával az indulás előtt a kikötőbe ért, de így sem fért fel az illető társaság kompjára, amely már nem engedte fel őket. Így kénytelenek voltak pluszban 90 eurót fizetni egy másik utasszállítónak, hogy visszavigye őket Ksamilba.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Korfu költséges és rizikós „meghódítása” helyett visszavonultunk a szárazföldre, és ellátogattunk a csupán néhány kilométerre található Buthróton (Butrint) romvárosába, mely ma nemzeti régészeti parkként működik. Az UNESCO világörökségi helyszínén egyaránt láthatók a Krisztus előtti görög időkből, a római uralom korszakából, az ókeresztény korból, de a 18. századból, a Velencei Köztársaság idejéből fennmaradt épületromok is, melyeket magas fák óvó árnyékában lehet körbejárni.

Ali Tepeleni pasa vára csak motorcsónakkal közelíthető meg •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Ali Tepeleni pasa vára csak motorcsónakkal közelíthető meg

Fotó: Páva Adorján

Innen motorcsónakos kirándulásra is be lehet fizetni a Vivari-csatornán, Ali Tepeleni (1741–1822) várromáig. A pasa a Balkán-félsziget délnyugati szegletének teljhatalmú ura volt, a messze földön híres, rettegett hadvezér intézkedései nagy gazdasági fejlődést eredményeztek a régióban. Egyébként Ksamilból vagy Sarandáról számtalan más hajókirándulásra is be lehet jelentkezni, amelyek a környező kis szigeteket célozzák, fürdőzéssel egybekötve, akár ebéddel is, fejenként mintegy 30-50 euró közötti áron.

A szárazföldi kirándulás megkoronázta nyaralásunk, hiszen jól esett egy kis árnyékos séta a rengeteg nap és víz után, ugyanakkor arra is jutott idő, hogy a szívünkbe zárjuk elsődleges úti célunkat, az albán tengerpartot. Amely ekkora áldozathozatalra késztetett, és amely éppen ezért rengeteg tapasztalattal, élménnyel gazdagított.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Szerencsére előrelátók voltunk, amikor az utat terveztük: jól megéreztük, hogy a visszautat nem kell elsietni. „Félutas” megállóként Szkopjét választottuk, ahol immár két éjszakára foglaltunk szállást, hogy jusson idő kicsit megismerkedni Észak-Macedónia fővárosával is.

Észak-Macedónia legkedveltebb kirándulóhelye, a Matka-kanyon •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Észak-Macedónia legkedveltebb kirándulóhelye, a Matka-kanyon

Fotó: Páva Adorján

A szombati odaút a szokásos határmenti álldogálást hozta, talán egy kicsivel kevesebbet időztünk, mint jövetben, viszont a lelkesedés sem volt már a régi. Szkopjébe sötétedés után futottunk be, és a megérkezés örömét fokozta, hogy csodás tűzijáték fogadott a város fölött. Aztán ismét kissé elkeseredtünk, amikor a navigációs rendszer egy tömbháznegyed kellős közepére vezetett, mondván: itt kell legyen a szállásunk. Egy utcával odébb meg is találtuk a panelek között meghúzódó panziót, amelyről az internetes képek nem árulták el, milyen közegben található.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Mivel a fáradt sofőrnek megérkezéskor igencsak jólesik egy hideg sör, elindultunk a szomszédos ábécébe, amely sajnos akkorra már bezárt.

Tovább bandukoltunk egy sugárúton, és igazán ekkor szembesültünk először azzal, hogy a Balkánban igen erős a muzulmán jelenlét: több olyan boltot is találtunk, ahol megrökönyödésünkre nem árultak alkoholt.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Érdekesség, hogy a többségében muszlimok lakta Albánia tengerparti vidékén szinte semmit nem érzékeltünk ebből: ott minden a turistáknak van alárendelve, még a rendőrök is csak albán rendszámú autók (amúgy hihetetlenül agresszíven vezető) sofőrjeit „fújatták meg” az egyik vegyesbolt előtt. Miközben Ksamilban csak elvétve láttunk burkába öltözött nőt (egy-két beöltözött hölgyet a tengerben megmártózva is), a csupán alig több mint negyedrészt iszlám vallásúak által lakott Szkopjében ennek életvitelszerű gyakorlásába „ütköztünk”.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Másnap, vasárnap még inkább, amikor egyáltalán nem találtunk alkoholt áruló boltot, pedig még egy nagy szupermarketet is becserkésztünk, mindhiába.

Nyilván a városnak ezen része nem a turizmusra van berendezkedve, vendéglőben természetesen lehetett sört kapni. Előzetesen azért felelt meg a szállás fekvése a térkép szerint, mert Szkopje azon felén található, ahonnan könnyen megközelíthető az amúgy 85 százalékban hegyek borította Macedónia legnépszerűbb kirándulóhelye, a Matka-kanyon.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

A hegyvonulatot kettészelő mesterséges tó, a sziklafalakon végigfutó kanyargós, árnyékos sétaösvény igazi felüdülést nyújt a korábban a tengerparton naphosszat piruló testnek.

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

A gyönyörű látványt nyújtó kanyon vízgyűjtő gáttal felduzzasztott tavában kajakozni, hajókázni is lehet, többórás vízi kirándulásokat is szerveznek az 5000 hektáros területen található több barlanghoz. A gát alatti erdőben gyors vizű patakok folynak, melyek mentén rengeteg ember piknikezett vasárnapi ottjártunkkor.

Nagy Sándor grandiózus szobra Szkopjében •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Nagy Sándor grandiózus szobra Szkopjében

Fotó: Páva Adorján

Az estét egy gyors belvárosi vizittel töltöttük. Az 526 ezer lakosú Szkopje központja – sok más kelet-európai városhoz hasonlóan – teljesen elüt a tömbházakkal teletűzdelt külvárostól. Grandiózus, az ókori görög világra hajazó épületek magasodnak a Vardar mentén (de persze új építésűek, nem kétezer évesek), a folyót sűrűn átszelik a gyalogosoknak szánt hidak. A macedónok imádhatják a szobrokat: ennyi képzőművészeti alkotást viszonylag kis helyen nemigen látni máshol, még a folyóban is fellelni egy vízbe ugrás közben megörökített alakot.

A város egyik jelképe, a régi Kőhíd •  Fotó: Páva Adorján Galéria

A város egyik jelképe, a régi Kőhíd

Fotó: Páva Adorján

A legmagasztosabb alkotás természetesen Nagy Sándor 25 méter magas lovas szobra. A mai macedónok III. Alexandrosz makedón király népének leszármazottaiként tekintenek magukra, ennek szellemében építették újjá „görögösen” Szkopje belvárosát is. Viszont ez egy vitatott elmélet, nyelvileg és számos más szempont alapján is inkább a bolgárokhoz állnak közelebb.

Szobor a híd lábánál és a vízben •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Szobor a híd lábánál és a vízben

Fotó: Páva Adorján

Maguk a görögök is már az ország 1991-es függetlenedése óta rengeteg politikai csatát vívtak velük a Makedóniának nevezett saját régiójuk védelmében, ennek eredményeként keresztelték át az új országot Észak-Macedóniának.

Sok híd, sok szobor jellemzi Szkopje központját •  Fotó: Páva Adorján Galéria

Sok híd, sok szobor jellemzi Szkopje központját

Fotó: Páva Adorján

A Nagy Sándor szobrát is magában foglaló teret a város egyik jelképe, a 15. századból eredeztethető, azóta többször újjáépített Kőhíd köti össze a talán legfőbb turisztikai látványossággal, a régi bazárral.

A régi bazár •  Fotó: Páva Adorján Galéria

A régi bazár

Fotó: Páva Adorján

A szűk utcákkal behálózott, megszámlálhatatlan boltocskát, kifőzdét felsorakoztató vásárvárosrész az isztambuli után a második legnagyobb bazár Európában. Páratlan hangulata ma is erőteljesen sugározza a török-muszlim behatásokat, ugyanakkor természetesen itt is mindent a turisták igényeire formálnak – talán egyedül a sörivók szerény elvárásairól megfeledkezve... Nagy meglepetésünkre kürtőskalács-árust is találtunk: a „Transilvanisko trdlo” felirat alatt magyarul is olvasható volt az erdélyi finomság neve. A kisbolt azonban sajnos már zárva volt.

„Transilvanisko trdlo”. Sajnos zárva találtuk a szkopjei kürtőskalács-árust •  Fotó: Páva Adorján Galéria

„Transilvanisko trdlo”. Sajnos zárva találtuk a szkopjei kürtőskalács-árust

Fotó: Páva Adorján

Rövid, de tartalmas esti sétánk után hazatérve megnyugvással állapítottuk meg, hogy van víz a szálláson – ugyanis távozásunkkor hiába eresztettük meg a csapokat, ami itt is „először fordult elő” az egyik helyi ottlakó szerint. Aztán a szállásadó felvilágosított: vasárnap olcsóbb az áram, ezért mindenki akkor indítja be a mosógépeket, a megnövekedett vízigény pedig csökkenti a nyomást a rendszerben, így előfordul, hogy a második emeletig nem kúszik fel a víz...

•  Fotó: Páva Adorján Galéria

Fotó: Páva Adorján

Másnap azzal a tudattal indultunk hazafelé, hogy igazán megérte egy hosszabb szkopjei kiszállással színesíteni albán tengerparti nyaralásunkat:

így még többet szívhattunk magunkba a Balkán izgalmasan ellentmondásos, sok esetben ismerős, mégis jó néhányszor megbotránkoztató vagy éppen elkápráztató sajátos hangulatából.

A nagy kaland lezárulta miatti sajnálkozás a közelgő hazatérés megnyugtató gondolatával keveredett, amikor szép csendben ismét begurult az autónk Varázsligetbe. Amely igenis létezik.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. október 05., szombat

Lencsevégre kapták a félénk fekete gólyát halászás közben

Egy fekete gólyát kapott lencsevégre halászás közben a Romsilva állami erdészet munkatársa a Bucegi Nemzeti Parkban.

Lencsevégre kapták a félénk fekete gólyát halászás közben
2024. október 04., péntek

Yuppi-üzenetek a krónikus betegek elfogadásáért

A krónikus beteg fiatalok által tapasztalt valóságra, nehézségekre próbálta felhívni a figyelmet a Yuppi Tábormozgalom Egyesület csütörtök délutáni kezdeményezése. A kincses városban kifüggesztett Yuppi-üzenetek főként az elfogadást szorgalmazták.

Yuppi-üzenetek a krónikus betegek elfogadásáért
2024. október 03., csütörtök

Jövőre már országos takarítási nap is lesz

Döntő házként fogadta el szerdán a képviselőház azt a törvénytervezetet, amely országos takarítási nappá nyilvánítja minden év szeptemberének harmadik szombatját.

Jövőre már országos takarítási nap is lesz
Jövőre már országos takarítási nap is lesz
2024. október 03., csütörtök

Jövőre már országos takarítási nap is lesz

2024. október 02., szerda

Elon Musk Romániában kísérletezik egy globális űrszabvány megváltoztatása érdekében

Romániában folytat kísérleteket Elon Musk műholdas cége, a Starlink, hogy bebizonyítsák: egy, az 1990-es évekből származó globális szabály, amely technikailag korlátozza az új generációs, nem geostacionárius műholdakat, enyhíthető.

Elon Musk Romániában kísérletezik egy globális űrszabvány megváltoztatása érdekében
2024. október 02., szerda

Elrajtolt a fiatalok ingyenes uniós vonatbérletprogramja

Megnyílt az európai uniós ingyenes vonatbérletprogram legújabb pályázati fordulója, amelynek keretében 35 500 ingyenes bérletre pályázhatnak a 18 éves európai fiatalok – tájékoztatott az Európai Bizottság szerdán.

Elrajtolt a fiatalok ingyenes uniós vonatbérletprogramja
2024. október 02., szerda

Az aradi vértanúknak állít emléket az idei Nemzeti Vágta

Pénteken kezdődik az idén háromnapossá bővült 17. Nemzeti Vágta Szilvásváradon, a Lipicai Lovasközpontban – hangzott el az M1 aktuális csatorna műsorában szerdán.

Az aradi vértanúknak állít emléket az idei Nemzeti Vágta
2024. szeptember 30., hétfő

A hegyekbe megérkezett a tél: hóekére is szükség van a Fogarasi-havasokban (Videó)

Két centiméteres a hóréteg a Fogarasi-havasokban levő Bilea-tónál, és jelenleg is havazik – közölte hétfőn az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM).

A hegyekbe megérkezett a tél: hóekére is szükség van a Fogarasi-havasokban (Videó)
2024. szeptember 30., hétfő

Megérkezett a Nemzetközi Űrállomásra a SpaceX Crew Dragon űrkapszulája

Megérkezett a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) vasárnap a SpaceX Crew Dragon űrkapszulája, amely a tervek szerint jövőre visszahozza a Földre az ott ragadt két amerikai űrhajóst, Butch Wilmore-t és Suni Williamst – közölte a NASA és a SpaceX.

Megérkezett a Nemzetközi Űrállomásra a SpaceX Crew Dragon űrkapszulája
2024. szeptember 28., szombat

A mesék titkáról beszélt Süsü, a sárkány ikonikus hangja

Süsü, a sárkány ikonikus hangja, Bodrogi Gyula gyermekként szerzett, felnőttként őrzött kincsnek tartja a meséket. A Nemzet Színésze a Csukás Meserádió összeállításában osztotta meg gondolatait a mese örök érvényűségéről.

A mesék titkáról beszélt Süsü, a sárkány ikonikus hangja
2024. szeptember 28., szombat

Szörnyen drága a halloweenparti a Drakula által „elkobzott” erdélyi kastélyban

Idén is halloweenpartit szerveznek a törcsvári kastélyban, melyet természetesen továbbra is Drakula-őrület övez, főleg a beöltözött rémségek ijesztő-szórakoztató seregei által uralt október végi-november eleji időszakban.

Szörnyen drága a halloweenparti a Drakula által „elkobzott” erdélyi kastélyban