Európai jelentőségű madárpihenő Homoródszentpálon

A napokban elkészül egy tudományos célokra használható les, ami megkönnyítheti a szakemberek fényképészeti és filmes munkáját is – hangzott el az M1 Ma délelőtt című műsorában.

A székelyudvarhelyi Otus egyesület munkatársai építik a lest, amely a parttól néhány méterre, cölöpökön áll. Szabó József, a homoródszentpáli madárpihenő gondnoka, aki több évtizede követi figyelemmel a halastavak élővilágát, kifejtette, Európa-szerte párját ritkítja a terület, 266 madárfajt figyeltek itt meg. A szám évről évre változik, ahogyan egyre több fiatal madarász kapcsolódik be a tevékenységbe, és így több fajt észlelnek.

Mint Szabó József rámutatott, Romániában eddig 400 fajt észleltek, ezért is kiemelt fontosságú élőhelyek a 200 hektáron elterülő halastavak. A ragadozók közül jelenleg a barna rétihéja a leggyakoribb, amely a legtöbb vízimadárra veszélyes, főleg a legyengült példányokat támadja, ezáltal kiemelt szerepe van a többi faj állományának szabályozásában. De például a búbos vöcsköket nem zavarják a héják körözései, és a vízi tyúkra nézve sem jelentenek veszélyt.

Sok faj csak vonuláskor keresi fel a madárpihenőt, a kiterjedt nádasok az itt fészkelőknek nyújtanak biztonságot. A szentpáli halastavak élővilágát júliustól a világhálón is lehet követni. „Felszerelünk egy kamerát, amelyet magyarországi filmesekkel közösen működtetjünk. Állandó online közvetítés kísérhető majd figyelemmel, különböző madárfajok, gémek, gólyák, szárcsák, vöcskök is láthatóak lesznek\" – mondta el Ambrus László, a székelyudvarhelyi Otus Egyesület önkéntese.

Az önkéntesek nemcsak a terepen dolgoznak, az elmúlt hetekben több tanintézetbe látogattak el, ahol ennek a ritka szépségű világnak az értékeit népszerűsítették a Polgár-Társ Alapítvány támogatásával.

A homoródszentpáli madárpihenő Székelyudvarhelytől 16 kilométerre, a Nagy-Homoród völgyében található. Az eredetileg nádas, sós-mocsaras terület sajátos vízzáró talajrétegének köszönhetően ma már madárvédelmi rezervátum, mesterséges halastóvá alakított tórendszer. Emellett a szomszédságában található Homoródszentpál és térsége történelmi szempontból is nagyon érdekes.

A kb. 200 hektár nagyságú terület elsősorban madaraknak, számos halfajnak és emlősnek biztosít élőhelyet. 1982 és 1984 között alakították át a területet halastórendszerré. Az 5 nagyobb és néhány kisebb tóból álló rendszerben több őshonos és betelepített halfaj él: ponty (Cyprinus carpio), kárász (Carassius carassius), amur (Mylopharyngodon  piceus), csuka (Esox lucius), süllő (Stizostedion lucioperca), harcsa (Silurus glanis).

A területről az 1940-es évek óta gyűjtenek madártani adatokat, a fajok közül számos vonuló és 63 fészkelő fajt tartanak számon. Jellemző ritka fajok a halászsas (Pandion haliaetus), vörös gém (Ardea purpurea), fekete gólya (Ciconia nigra), jégmadár (Alcedo atthis), gyurgyalag (Merops apiaster). Homoródszentpál a vidék legnagyobb gólyás települése, több mint 20 pár fehér gólya (Ciconia ciconia) költ itt.