Meglepően sokan voltak kíváncsiak a Múzeumok Éjszakája mintájára szervezett eseményre, és a sötétben is sokarcú létesítmény lakóira.

A meghirdetett program szerint elsőként a majmok etetését lehetett megnézni, hiszen ők térnek legkorábban nyugovóra. A fényképezőgépet már jól ismerő emlősök szívesen majszolták a finomságokat, nem zavarta őket a nagy tömeg. A lusta oroszlán nem volt nagyon éhes, de azért két lábra emelkedve mancsával jókora pofot mért a felakasztott sonkadarabra, hogy majd két falásból lenyelje.

A szomszédjában lakó ormányos medvék tíz órakor fogadták a nagyérdeműt. A jól megvilágított kifutóban két felnőtt és két kölyök végzett akrobata mutatványokat és különös, sipítozó hangon “beszélgettek”.

Gondozóik fürjtojásokat hoztak, de nem egyszerűen tálcán felszolgálva, hanem nagy papírlabdákba csomagolva, hadd szórakozzanak velük, amíg megtalálják. A ketrechez túl közel álló gyermeksereg ugyan a megszokottnál félénkebbé tette őket, de végül sorra bontogatták a papírlabdákat és hörpintették fel jól megérdemelt jutalmukat.

A lassan leszálló sötétségben és a kellemes, hűvös levegőn sétálóknak néhol botorkálniuk kellett, hiszen bár legtöbb helyen ki voltak világítva a sétányok, az elefántházhoz vezető fasétányon koromsötét honolt. Csak a közeli tóból hallatszó békakoncert jelezte, hogy körülbelül merre lehet az úticél.

Az elefánt nem volt túl boldog a nagy fény és az érdeklődő tömeg miatt, míg a mosómedve határozottan menetelt a szabadságtól őt elválasztó ketrec mellett, éjszakai őrjáratot tartva. A madárházban a figyelmesek észrevették a lámpák fénye alatt melegedő tojásokat is.

Senki nem hagyta ki az esti sétából az ez alkalommal megnyitott nagymacskák házát, ahol tizenegykor etették a közönség előtt a szurikátákat. A morgó pumával az elkerített zöld részben lehet találkozni, az édesen alvó leopárdot sokan fényképezték le és a nagy fényben igen élénk csincsillák sok látogatónak elnyerték tetszését.

A zárás előtt egy pár perccel a nagy reflektorral megvilágított fehér lepedőre összegyűlt rovarokkal barátkozhattak meg azok, akik kibírták, és nem siettek haza pihenni. A látogatók egybehangzó véleménye az volt, hogy érdemes volt késő esti sétát tenni az állatkertben, dicséretreméltó az intézmény kezdeményezése és jövőre is eljönnek.