Választások után: baloldal és jobboldal Magyarországon (2.)

A baloldal győzelmének számos oka van, s ezek közül egyik, hogy a jobboldal elveszítette a választást. Orbán jobboldali stratégiája az összes jobboldali irányzat összefogása volt egyetlen politikai erővé, mely megszólította volna a választók többségét. Ez a stratégia sikertelen volt, mivel a Fidesz kampánya elhibázottnak bizonyult – mindenekelőtt azért, mert belevitte a Fideszt egy ígéretversenybe, egyre nagyobb juttatásokat ígérve a választóknak. A baloldal, kormányon lévén, elháríthatta ezt a kihívást, és ezzel egy időben megbízhatónak és hitelesnek tudott látszani, hangoztatva, hogy ő, és csakis ő a magyar társadalom jólétének biztosítéka. Ez eleve meggátolta a kihívót, a Fideszt abban, hogy megszólítsa a szavazók maradék egyötödét, a habozókat vagy bizonytalanokat. Figyelemre méltó, hogy Fidesznek a múlt őszig jelentős előnye volt a közvélemény-kutatásokban, és ez az előny akkor kezdett folyamatosan csökkenni, amikor a kampány komolyan elkezdődött. A kampány igenis számít.
Ez távolról sem jelenti azt, hogy a baloldal győzelme fölényes lett volna. Támogatottságát néhány százalékkal növelte a 2002-es eredményhez viszonyítva. Ez viszont felvet néhány olyan kérdést, melyet a magyar média eléggé kerül. Miért volt a baloldal képtelen arra, hogy komolyan behatoljon a jobboldal szavazótáborába? Miért nem talált visszhangra a jobboldalon a baloldal amaz állítása, mely egy gazdaságilag sikeres Magyarországról, „dübörgő” gazdaságról szólt, és melyet a „pannon puma” lelemény szimbolizált?
Ez felveti azt a kérdést, mely a jobboldalt leginkább zavarja: a magyar média állapotáról van szó. Ha a politikai színtér megosztott és ideologikus, ebből az következik, hogy a média leképezi ezt. Így van ez Magyarországon is, csakhogy nem részrehajlás nélkül. Bármilyen számítás mellett a médiának legalább négyötöde a baloldalt támogatja, ideértve a névleg független állami televíziós csatornákat is. A média bármely vizsgálata megmutatja, hogy a hangsúlyok, a tartalom és a nyelvezet szempontjából kísérlet sem történik arra, hogy a jobboldalt a magyar választópolgárok jelentős hányadának demokratikus képviselőjeként ismerje el.
Ez olajat önt a tűzre, és megerősíti a jobboldalnak önmagáról mint elnyomott társadalomról alkotott képét, mely még mindig olyasféle hátrányoktól szenved, melyek a kommunizmus alatt érték. Még ha nem is fogadjuk el ezt az önértékelést, világos, hogy itt a polgári létnek két egymást kölcsönösen kizáró felfogásáról van szó, és arról, hogy ezek teljes egészében pártfüggők, s ezáltal ideológiailag meghatározottak. A jobboldal kirekesztettségét Gyurcsány elődje, a baloldali miniszterelnök Medgyessy Péter jól érthetően igazolta vissza, amikor 2004-ben, Magyarország EU-csatlakozása alkalmából azt nyilatkozta, hogy amit nem vinne magával az Unióba, az a társadalomnak az a fele, mely a jobboldalra szavazott.

A válság veszélye
Mindez egy politikai rendszer rossz irányba fordulásának érdekes eseteként is felfogható lenne, ha nem állna küszöbön a válság. A válság gazdasági eredetű, de messzemenő politikai következményei lehetnek, főleg ha az újraválasztott kormányzat rosszul kezeli. Magyarország távolról sem „pannon puma” – gazdaságilag súlyos helyzetben van: a költségvetési hiány hivatalosan 6 százalék, nem hivatalos becslések inkább 9 százalékra teszik. A forint gyengülni kezdett. Egy euró tartósan 245 forintot ért a múlt ősszel, most megközelítette a 270-et, s a csúszás elérheti a 300-at vagy akár 310-et. A vezető nemzetközi hitelminősítő intézetek sorra leértékelték Magyarország besorolását, az Európai Bizottság pedig sürgeti a szeptember 1-jéig előterjesztendő konvergenciatervet – ezúttal már „kreatív könyvelési” trükkök nélkül. Ami az euró-zónához való csatlakozást illeti, amelyre az EU-s csatlakozási szerződésben Magyarország kötelezettséget vállalt, ez jó néhány évet késhet. Az optimisták 2012-ről beszélnek, a pesszimisták későbbi időpontról.
A közigazgatási szektor mintegy 850 000 munkavállalót alkalmaz, ami jócskán túlméretezett egy 10 milliós országban. Ami még súlyosabb, 16 millióra becsülik a forgalomban lévő társadalombiztosítási igazolványok számát, s a rokkantsági járadékban részesülő magyarok száma többszöröse az EU-átlagnak. Egyes településeken szinte járványos betegségnek tekinthető a mozgáskorlátozottság. Mindez enged némi betekintést az állami túlköltekezés okaiba, de többről van szó.
A Medgyessy-kormány meglehetősen jó gazdasági és költségvetési helyzetet örökölt, bár a leköszönő Orbán-kormány is tett kétséges ígéreteket a 2002-es választások előtt. A szocialisták azonban hatalomra kerülve olyan túlköltekezésbe kezdtek, amelyet a költségvetés azóta sem tudott kiheverni. E populista túlköltekezést követően a kormány nem tudta helyreállítani az ország gazdasági-pénzügyi egyensúlyát. Az egyensúlyvesztést mi sem illusztrálja jobban, mint három pénzügyminiszter-váltás négy esztendő alatt. Ezzel párhuzamosan a kormányzat jövedelmező szerződésekkel és más gazdasági előnyökkel jutalmazta baloldali klienseit. A kormányzati tevékenységek nagyarányú kiszervezése kormánybarát gazdasági szervezetekbe költségesebbnek bizonyult, mintha a kormányzat keretében végezték volna, mivel a versenyeztetés nem volt áttekinthető.
Egyértelmű, hogy súlyos megszorító intézkedéseket tartalmazó csomagot kell bevezetni. Figyelemre méltó, hogy a választási kampányban sem a bal-, sem a jobboldal nem vetette fel ezeket a kérdéseket. A baloldali kampány a gazdasági sikert harsogta, a jobboldal pedig megkésve, a 23. órában vetette fel a gazdaság és a költségvetés helyzetét. A választások óta a baloldali média is felébredt a választóknak kreált álomvilágból, s most figyelemre méltó hajlamot mutat a cselekvésre.
A kormányzat problémája a saját maga ásta csapda. A közvélemény teljesen felkészületlen a válságra, s halvány fogalma sincs annak okairól – a média édeskeveset tett a közvéleménynek a gazdasági realitásokról való tájékoztatására –, így a hírek megrázkódtatást, csalódottságot, elégedetlenséget váltanak ki, különösen a baloldali szavazók körében. A Fidesznek aligha áll érdekében, hogy segédkezet nyújtson a kormánynak a válságkezelésben, különösen, ha a kormányzat a Fideszre igyekszik hárítani a felelősséget. A társadalom, legalábbis annak ideológiai vakságban nem szenvedő része aligha fogadja el a felelősség áthárítását. Így a kormányzatnak megcsappant hitelességgel kell nekilátnia a válságkezeléshez.
További kérdés a jobboldal jövője. Kudarcot vallott a Fidesznek az a stratégiája, amely a jobboldal egészét egyetlen pártba akarta integrálni – most valami mást kell kidolgozni. A gazdasági válságra való reagálás szükségessége azonban aligha biztosít kedvező hátteret a stratégia átértékeléséhez. Ez érintheti a válság alakulását, ha a radikális jobboldali csoportok leválnak, és agitációs kampányt indítanak a megszorító intézkedések áldozatai körében. Utcai demonstrációk, akár erőszakos jelenségek sem zárhatók ki. Ez csak egy a lehetséges forgatókönyvek közül – de nem hagyható figyelmen kívül.

A második vonal
A két vezető párt helyzetének elemzését követően indokolt egy pillantást vetni a két kisebb pártra, a Szabad Demokraták Szövetségére és a Magyar Demokrata Fórumra, amelyek együttesen a szavazatok 11 százalékát szerezték meg. A szabad demokraták az elmúlt négy évben lojálisnak bizonyultak a szocialistákhoz: visszavonhatták volna támogatásukat Medgyessytől, amikor kiderült, hogy kommunista elhárítótiszt volt, de nem tették. A démonizált jobboldaltól való, saját maguk gerjesztette félelmük elég erős volt ahhoz, hogy a kormányzati táborban tartsa őket. A megnövekedett baloldali parlamenti többség és a Fidesz stratégiájának kudarca paradox módon lehetővé teszi a szabad demokraták számára, hogy némi távolságot tartsanak a szocialistáktól, de kérdéses, hogy el tudjáke-e maguktól hárítani a felelősséget a várható gazdasági csomag miatt.
A másik kis pártot, a Magyar Demokrata Fórumot nehéz meghatározni a politikai palettán. Konzervatívnak vallja magát, de erősen ellenséges magatartást vett fel a Fideszszel és Orbánnal szemben. Orbán és Dávid Ibolya viszonya aligha lehetne rosszabb. Egyes bizonyítékok szerint a Fórum kampányában felhasznált pénz egy része baloldali forrásból érkezett, s a párt listáján a parlamentbe jutott néhány baloldali kötődésű személyiség. Jelenlegi formájában a Fórum semleges szerepet játszhat a baloldal és a Fidesz között.

A kör négyszögesítése
Az októberre kitűzött helyhatósági választások korlátozzák a kormány mozgásterét. A konvergenciaprogramot szeptemberre kell elkészíteni, a megszorítások azonban súlyos szavazatvesztést okozhatnak a választásokon. Nehéz megítélni, a kormány hogyan fogja négyszögesíteni ezt a kört. Ezen túlmenően, ha az intézkedéscsomag nem lesz elég súlyos, a külföldi befektetők bizalma megcsappan, a forint tovább gyengülhet, s ennek is lehetnek váratlan szociális következményei. A magyar háztartások mintegy 40 százaléka vett fel euró és svájci frank alapú hiteleket. A forint gyengülése a törlesztések jelentős növekedését okozhatja egy nehezedő gazdasági környezetben. Az érintettek között bizonyára szerepelnek a szabad demokraták középosztálybeli támogatói is.
A válság kétségtelenül akkor is súlyos terhet ró a kormányzatra, ha az erőszakos tiltakozásról szóló forgatókönyv nem valósul meg. A baloldal által az elmúlt négy évben favorizált kormányzási technikák az imázsépítésre, a valóság számukra kedvező bemutatására összpontosítottak. A mai világban azonban az EU és a nemzetközi piacok, illetve az információs források szaporodása okozta külső korlátok miatt az elképzelt valóság távolodhat túlságosan messze attól, ami valójában történik.
A nagy kérdés végső soron az, hogy a baloldal milyen mértékben marad eddigi retorikájának foglya, s hogyan képes alkalmazkodni ahhoz, hogy társadalmi támogatottsága visszájára fordulhat. A hatalom felelősséggel jár, s ennek megvan az ára. Ha a kormányzat képtelennek bizonyul a váltásra – s az előző évek nem biztatóak ebben a tekintetben – legitimációja kérdésessé válhat, ami súlyos bizonytalansághoz és a kormányzási akarat elvesztéséhez vezethet. Ez viszont nagyon súlyos próbára teheti Magyarország demokratikus érettségét.
(A szerző politológusprofesszor, a Fidesz európai parlamenti képviselője) Schöpflin György