Felfokozott hangulatban készül az ország és a külföldön élő román állampolgárok az elnökválasztás november 16-ai második fordulójára. Az első forduló eredményeinek tükrében kolozsvári magyar politológusokkal elemeztük a döntős jelöltek esélyeit.
Egyházi vonalon is megpróbálja magának az államfőválasztás megnyeréséhez szükséges szavazatokat biztosítani a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD).
Kelet-Európa országainak 1989-es nagy átalakulásában a csehszlovák bársonyos (értsd: békés) forradalom megkésettnek tűnik. Látszólag, ha a lengyel, a magyar, részben pedig az NDK-s fejleményekhez viszonyítjuk.
„Amikor román–magyar szembenállásról van szó, nem minden történész tud elfogulatlan lenni. De szerencsére vannak jövőbe mutató példák is” – Benkő Levente a román–magyar történetírás útkereséséről.
Ugyan már többször és részletesen írtam erről a témáról, újra és újra azzal szembesülök, hogy még mindig van, amit érdemes és fontos elmondani róla, a tisztánlátás kedvéért.
Figyelem, ahogy emésztik a pirroszi győzelmet, a tét nélküli elnökválasztást a romániai magyarok, főként azok, akik győztesnek tekintik magukat.
A II. világháború után kettéosztott Németország szovjet megszállás alatti keleti fele Német Demokratikus Köztársaság néven a kommunista állampárt irányítása alá került, míg a másik része Német Szövetségi Köztársaság néven a nyugati világ része maradt.
„Számomra talán az együttjátszás öröme a legfontosabb. Engem ez inspirál, a partner, a partnerek reakciója, az oda-vissza hatás, a partnerrel-partnerekkel való egymásból építkezés” – Beszélgetés Kocsis Gyula nagyváradi színésszel és könyvkereskedővel.
Olvasom a Krónika október 28-ai számában (A portréalany felajánlása), hogy Vánky Kálmán haza – tehát Székelyudvarhelyre – küldte gyermekkori portréját, amelyet a Haáz Rezső Múzeum képtárának szánt a székely városból elszármazott világhírű mikológus.
Nemrégiben mondta a Kossuth Rádióban egy román fiatalember: örvend, hogy részt vett Kolozsváron, a Bánffy-palota udvarán rendezett könyvvásáron, mert várostörténeti előadásokat is hallgathatott, melyek nyomán megváltozott korábbi véleménye.
Példátlan méretű korrupciós ügyekre derült fény a közelmúltban Romániában, melyeknek a szálai az államhatalom legmagasabb szintjét érintik.
Újabb jelentős korrupciós botrány borzolja az idegeket Romániában. Ezúttal más személyek – többek között bírák – mellett a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) több befolyásos politikusát is meggyanúsították.
Bebizonyosodott, hogy célszerű volt a két magyar jelölt indítása az idei államfőválasztáson. Ha ugyanis összeadjuk a 220, illetve 270 ezer aláírást, kiderül, hogy mintegy félmillió erdélyi magyar nyilvánított véleményt.
„Olyan is volt, hogy a hosszú munkanap után másnap hajnalig álltunk sorba a verésért! Le se kellett feküdnünk, mehettünk ismét dolgozni” – beszélgetés vitéz Gráma Jánossal, a Maros Megyei Volt Politikai Foglyok Szövetségének titkárával.
Békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki 1956 októberében Magyarországon a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.
„Ki vehet el éntőlem valamit, S szegényebbé ki tehet engemet? Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!” (Reményik Sándor)
Beszélgetés Tardy Lászlóval, a budapesti Mátyás-templom karnagyával.
„A művészi tetszés az ember lelkében nem olyan izolált és független jelenség, ahogyan sokan gondolják. Ellenkezőleg, nagyon sok mindentől függ, nagyon sok szálból tevődik össze, keletkezési feltételei vannak, mint mindennek a világon.” (Reményik Sándor)