Kelet-Európa országainak 1989-es nagy átalakulásában a csehszlovák bársonyos (értsd: békés) forradalom megkésettnek tűnik. Látszólag, ha a lengyel, a magyar, részben pedig az NDK-s fejleményekhez viszonyítjuk.
2014. november 15., 13:182014. november 15., 13:18
De ha az 1968-as, külső katonai megszállással eltiport demokratizálási kísérletet, ismertebb nevén a prágai tavaszt, továbbá a Charta ’77 polgárjogi mozgalmat nézzük, akkor a csehszlovák szellemi ellenállást talán a legrégebben indult és a legtovább tartó, hullámzásában is folyamatos mozgalomként tudjuk értékelni.
Lássuk az előzményeket. A két világháboró közötti Csehszlovákia a trianoni utódállamok között a legfejlettebb demokrácia volt. 1948, a kommunista fordulat után a régi elit burzsoának bélyegzett zömét itt is szétverték, deklasszálták, a társadalom peremére szorították. A legnehezebb időket, a szélesebb középosztállyal együtt, a szellemi és a kulturális életbe, a szellemi munka más területeire visszahúzódva sokuknak sikerült átvészelniük. Mondhatnánk, a színház, az irodalom, a film- vagy a képzőművészet világában akár tömegesen, sőt testületileg is.
Közéleti hangjuk az ötvenes évek végén, Hruscsov desztalinizációs kísérlete nyomán erősödhetett fel. A társadalom demokratizálásának igényét akárcsak Magyarországon, itt is először az írószövetség kongresszusán fogalmazták meg. Az egyre elmélyülő gazdasági nehézségek pedig a hatalom körében is felismertették a reformok szükségességét. Ota Sik közgazdász, helyettes kormányfő például a központi tervutasításos rendszer legmélyebb kritikáját s egy harmadikutas megoldás körvonalait vázolta fel. Nézeteit az 1968 februárjában megválasztott Alexander Dubček pártvezetővel is sikerült elfogadtatnia.
1968 Nyugat-Európában is a dolgok újragondolásának, a nagyszabású diáklázadásoknak volt az éve. Ekkora hátszéllel pedig Prágában és Pozsonyban (Bratislava) is igen nagy lendületet vett a demokratikus nyitás folyamata. A cenzúra eltörlése, a többpártrendszer hajnala pedig megrettentette a szomszédos országok vezetőit. A szétesés persektívája nemcsak a csehszlovák szocializmust, de már az egész szovjet tömböt is fenyegette. A prágai tavasznak a varsói szerződés egyes országai fegyveres intervenciója vetett véget. A következő néhány évben Dubčekéket félreállítva, keményvonalas politikával konszolidálták a rendszert. De ez csak átmenetileg sikerülhetett, mert a gazdasági nehézségek a hetvenes években is egyre fokozódtak.
Fontos fejlemény volt 1975, benne az összeurópai értekezlettel, amelynek közös nyilatkozatát a keleti tömb vezetői is aláírták. Az emberi szabadságjogok felsorolásával, amelyek betartására, sőt alkalmazására a következő időkben így már Keleten is legálisan is lehetett hivatkozni. A Charta ’77 mozgalom a jogsértéseket számon is kérte, manifesztumát kezdetben néhány száz ember, a nyolcvanas évek végére pedig már százezrek írták alá.
Ebben a hosszas, de végülis sikeres küzdelemben tett szert világhírnévre a Charta ‘77 egyik szóvivője, a többször is börtönbüntetést szenvedett Václav Hável drámaíró. A Charta ’77 emberjogi manifesztumához több tucat magyar értelmiségi is csatlakozott, Kádár Jánost pedig nyílt levélben szólították fel: vetné latba a befolyását a prágai megtorlások beszüntetésére.
Az erjedő, forrongó nyolcvanas évek végére aztán 1989 tett véglegesen pontot. Júliusban a lengyel vezetést félszabad választások kényszerítették rá, hogy a kormányhatalmat megossza az 1982-es katonai puccs óta betiltott Szolidaritás szabad szakszervezettel. A gorbacsovi peresztrojka fedezetében Magyarországon szintén alakultak a többpártrendszer perspektívái. A polgárjogi mozgalmak cseh földön is lendületet vettek, Václav Hável bebörtönzése csak olajat öntött a tűzre. És puszta jelenlétükkel lázítottak a Prága belvárosában heteken át táborozó keletnémetek ezrei, akik végül Nyugatra távozhattak. Egymást érték az egyre nagyobb tömegeket megmozgató tüntetések. A karhatalom vízágyúkkal, gumibotokkal, letartóztatásokkal is alig tudta már feloszlatni őket.
November elején leomlott a berlini fal, nyolc napra rá pedig egy náciellenes megmozdulásra emlékező diákgyűlést hirdettek Prága belvárosába. Hivatalosan is engedélyezték, mert témája ártatlannak, a kezdeményező diákszervezet megbízhatónak tűnt. Csakhogy a gyűlés menet közben egészen más fordulatot vett. Hatalmas tömeg gyűlt össze, és politikai tüntetésbe kezdett. A rendőrség a szokott módon, brutálisan, de most már utoljára lépett lépett közbe. Amikor híre ment, hogy egy diákot meg is öltek volna (álhír volt ugyan, de gyújtbombának bizonyult), az utca haragja a karhatalmat valósággal elsöpörte.
A bársonyos forradalom azon a napon, november 17-én kezdődött el. Lefolyása fordulatos és izgalmas volt, de mentes a fizikai erőszaktól. Az események másnapján az ellenzéki civil szervezetek Polgári Fórumba tömörültek, amelyet az agonizáló hatalom tárgyalópartnernek volt kénytelen elismerni. Kezdetét vette a „nemzeti kerekasztal” csehszlovák változatban. A tárgyalások persze nem mentek egykönnyen, a vonakodó hatalmat a hónap végén általános sztrájkkal még egyszer kellett arra emlékeztetni, hogy jól gondolja meg, végtére is ki az új úr a házban.
A december elején alakult ideiglenes kormányban a kommunisták már másodhegedűsök is alig voltak. A prágai tavasz reformkommunista megtestesítőjét, Dubčeket parlamenti elnöknek még megválasztották, de ez szimbolikus gesztusnak számított csupán. A múltból a jelenbe való békés átmenetet, a demokratikus hagyományokat és a nemzeti egységet is szimbolizálva. Amikor pedig karácsony harmadnapján t (még a régi parlamentben!) köztársasági elnöknek választották, a bársonyos forradalmat lezártnak lehetett tekinteni.
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!