Vánky Kálmán, a világhírű mikológus

Feltételezem, hogy bármerre is járt-kelt életében, a székelyudvarhelyiek ismerik Németországban megtelepedett földijük tevékenységét.

Nevére, a biológiai tudományok világában betöltött jelentőségére azért is figyeltem fel, mert a növényvédelem biológusaként két évtizede kifejtett gyakorlati tevékenységemet is a termesztett növények károsítói elleni küzdelem határozta meg.

Márpedig az üszöggombák jelentős kárt okoznak jelenlétükkel, elsősorban a gabonafélékben, a kukoricában és más növényekben is, mivel szinte minden termesztett és spontán növénynek van üszöggombája.

Ugyanakkor Vánky Kál­mán tagja a sepsiszentgyörgyi László Kálmán Gombászegyesületnek, tavaly ő kapta az egyesület kitüntetésnek szánt Pázmány Dénes-díját.

A tavaly megjelent Moeszia Erdélyi Gombászban (2013/7–8. szám) dr. Zsigmond Győző, az LKG elnöke terjedelmes interjú keretében ismerteti meg tagságunkat Vánky Kálmán munkásságának tudományos jelentőségével. A díj átadásakor elmondott laudációjában ugyancsak Zsigmond Győző méltatja emberi és szakmai érdemeit.

Úgy vélem, nem fölösleges bár vázlatosan megemlíteni életútját és munkásságát, hiszen nem csupán Székelyudvarhely büszkesége ő – aki mindig megvallotta székely­magyar eredetét –, hanem egész erdélyi, sőt összmagyarságunké. Az interjú még 2008 tavaszán készült Debrecenben, ahol mindkét kutató (Vánky és Zsigmond) jelen voltak a Magyar Mikológiai Konferencián.

Vánky 1930-ban született Székelyudvarhelyen, itt járt középiskolába (a mostani Tamási Áron Gimnáziumba). Miután 1953-ban Bukarestben elvégezte a biológia szakot, a Román Akadémia Agronómiai Kutatóintézetének növénykórtani osztályán ismerte meg a mikroszkopikus gombák világát. Néhány év után, már az üszöggombákat tanulmányozva, beiratkozott az orvosira, és miután elvégezte az egyetemet, Székelyudvarhelyen dolgozott kör­orvosként, Borszéken balneológusként, eközben folytatta az üszöggombák gyűjtését és tanulmányozását.

1959-ben Svédországba települt, ahol beiratkozott doktorképzésre az uppsalai egyetemre. Tanulmányai és megélhetése fedezésére orvosként dolgozott, és folytatta az üszöggombák felleltározását. Lassan összeállt – folytatja életútjának beszámolóját Vánky – a világ minden tájáról (csere útján) begyűjtött üszöggombaanyag, amely 2008-ban 21 600 példányt tartalmazott. A 7000-nél is több preparátum a fajok pontosabb mikroszkópos meghatározását szolgálja.

Eközben gyűjtőútjai során bejárta az egész földkerekséget, és könyveket jelentetett meg az egyes földrészek üszöggombáiról angol nyelven. A második interjú, amelyet szintén Zsigmond Győző jegyzett 2011 telén Vánky Kálmánnal, A világ üszöggombái című, 1500 oldalas angol nyelvű könyv megjelenése után készült. Ebben 1700 üszöggombafajt (93 nemzetségbe tartozót) ír le 3500 illusztráció kíséretében. (Olvasóink figyelmébe ajánlom a Moeszia már jelzett számát a bővebb tájékozódás végett.)

Több évtizede elhagyta ugyan szülőföldjét, Vánky Kálmán soha nem feledkezett meg róla. Íme, miként emlékezik róla: „Szívem az erdélyi. Most már több, mint negyven éve eljöttem Erdélyből, de az ékezet nem kopott le a nevemről. Büszkén vallom, hogy magyar vagyok. (...) Azzá, amivé váltam, azt hiszem, a legnagyobb szerepe édesapámnak van. Öt éven belül született négy gyerekét szigorral, egyenlően, következetesen, de nagy szeretettel nevelte. Sok időt töltött velünk. Az évek folyamán együtt csináltunk lepke-, bogár-, virág-, levél- és bélyeggyűjteményeket, mind szakszerűen, nevekkel ellátva. (...) A székelyudvarhelyi református kollégium, majd annak megszüntetése után az egyesített gimnázium fegyelmet tartó, kiváló tanárai is nagy szerepet játszottak a tanulók életszemléletének, pályaválasztásának kialakításában, így az enyémben is.”

Vánky Kálmán már megalakulásának kezdetétől segítette, figyelem­mel kísérte gombászegyesületünket, könyveiből, preparátumaiból jut­tatott gazdagodó könyvtárunknak, gyűjteményünknek, hasonlóképp a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak is, a Moesziát szerzőként is támogatta.

Puskás Attila