Az árvíz okozta halálesetek pontos száma mai napig tisztázatlan. Szatmárnémetiben 56 főt nyilvánítottak az áradások áldozatának, ám a korabeli sajtó és a levéltári dokumentumok azt bizonyítják, hogy az ár levonulása után

Szőcs Péter Levente történész, az intézmény igazgatója a Krónika megkeresésére elmondta, a kerek évforduló miatt nagyobb szabású megemlékező eseményre készültek, Szatmárnémetinek ez szomorú pillanata, mert az akkori árvizek ezt a környéket sújtották leginkább Romániában.

„A régi városrész mintegy kétharmada víz alá került, rengeteg lakóépület megrongálódott, elmosta az ár, és sokan hunytak el. Ezért a város számára minden évben fontos megemlékezés, de idén, mivel 50 éve történt a tragédia, mélyebb áttekintést igyekszünk nyújtani a virtuális tárlat segítségével” – mondta el Szőcs Péter Levente. Kitért arra, hogy tervezik, hogyha majd megnyílik a múzeum, akkor ezeket a képeket bemutatják a közönségnek.

– mutatott rá az intézményvezető. Hozzátette, újdonság, hogy a város irattárából előkerültek a károk felmérésével kapcsolatos iratok, ezeket sikerült feldolgozniuk, hasonlóképpen a vízügy szatmári kirendeltségével kapcsolatos anyagokat is, ezenkívül számba vették a levéltárban fellelhető dokumentumokat, archív filmfelvételekből is sikerült beszerezniük néhányat – ezek is szerepelnek a virtuális kiállításban. „A szatmárnémeti polgármesteri hivatal kezdeményezésére teljesen más elképzelést akartunk megvalósítani, a város történetének eddigi legnagyobb horderejű utcai kiállítását szerettük volna megrendezni, amelyben kiemeltük volna a Szatmár történetében az idők során oly fontos szerepet játszó Szamos folyó jelentőségét, így bemutatva az 1970. május 14-i tragikus eseményeket, amelyeket aztán városunk újjáépítése és modernizálása követett” – olvasható a múzeum honlapján.

Együttműködtek
a nyíregyházi múzeummal

Szőcs Péter Levente azt is kifejtette, a tárlat érdekessége, hogy együtt dolgoztak a nyíregyházi levéltárral és múzeummal.

– mondta az igazgató.

A virtuális tárlaton látható képek Gheorghe Iancu, Martin Sarca, Janitzky Pál és más szatmári fényképészek alkotásai. A bemutatott korabeli filmek, fényképek, napilaplevonatok és a levéltári dokumentumok többek közt a Szatmárnémeti Megyei Múzeum, a Szamos–Tisza-medence Vízügyi Igazgatósága, a Szatmár Megyei Könyvtár, a városháza archívumából, az országos levéltárból, a Román Televízió gyűjteményéből származnak.

Szőcs Péter Levente azt is elmondta, még nem tudják, milyen feltételekkel nyílhatnak újra a múzeumok, megvárják, míg megjelennek a konkrét rendelkezések. „Mi mindenképpen előkészítjük a szakmai részt. Az árvízről szóló tárlatot is készítjük, és van egy vándortárlat, amit májusban terveztünk megnyitni: a kolozsvári történeti múzeumtól hoztuk el A bőség szaruja című, a 17–18. századi erdélyi arisztokrácia ékszereiről szóló anyagot. Ha meg tudjuk nyitni a múzeumot, nyilván az előírt feltételek betartásával, akkor ezeket is bemutatjuk” – mondta az intézményvezető.

A vész közeledését már május 13-án lehetett tudni. Május 14-én reggel a folyó elérte a 770 centis vízszintet, Szatmárnémetinél átlépve a bal partot, és elárasztva a város alacsonyabb részeit. A katasztrófa 12 órakor következett be, amikor a Szatmárudvarihoz tartozó Kaknál a folyó gátja átszakadt. A Szamos vize folyamatos emelkedést mutatott, és Szatmárnémetinél elérte a példátlanul magas 900 centis szintet, amely egy méterrel meghaladta a gátak magasságát. A gát a város területén több helyen is átszakadt. A megyébe érkező Szamos vize valóságos folyammá duzzadt, a vízhozam a Dunáéhoz volt fogható.

Az emberek próbáltak menekülni, tutajokat rögtönöztek hordókból, deszkákból, gerendákból és gumiabroncsokból. A rendkívül nehéz körülmények ellenére több mint 6000 embert mentettek ki, főleg gyermekeket és nőket. A 740 ezer óra munka, a több ezer tonna kavics, a 145 000 homokzsák csökkentette ugyan, de megakadályozni nem tudta a katasztrófát. A megye és a megyeközpont több mint 30%-át belepte az ár. Kevesebb mint 2 óra alatt a víz elárasztotta a gyárakat, házakat, udvarokat, az üzleteket, a kórházakat, az iskolákat és az utcákat is. Tönkretette a gát melletti elektromos erőművet is, így az egész város áram nélkül maradt, ahol emberek ezrei próbálták menteni a menthetőt.