A pénteken délelőtt a TIFF-házban tartott beszélgetés meghívottjaként elmondta: a többieknél két héttel később érkezett a 2018 telén zajló forgatásra, így minden készen volt, neki csak rá kellett hangolódni. „Mindent csendben csináltam” – mondta, ugyanis a szolgák főnöke egy csendes, de sötét személyiség.

A „gondolkodó színész”

A 40 napig zajló forgatás nem volt leányálom, derült ki, az asztal körül felszolgáló „szolgáknak” napi több órát kellett lábon állni, hisz egy-egy jelenetet 60-szor is felvettek, ez fizikailag nagyon megerőltető volt. A forgatás alatt számos „katasztrófa” is történt, például leégett a forgatás helyszínéül szolgáló udvarház villanyhálózata, Téglás István szerencsésen megúszta ezeket, ilyenkor többnyire Bukarestben volt fellépése. Elmondta, mivel a „casting” egy több mint háromórás személyes beszélgetés volt a rendezővel, ez segített neki később jelen lenni a filmben.

korábban írtuk

Magyar színészt is díjaztak a legrangosabb román filmes elismerések bukaresti gáláján

Magyar színészt is díjaztak a legfontosabb román filmes gálán, amelyet idén szabadtéri rendezvény formájában tartottak hétfő este Bukarestben. A Gopo-gálán a bukaresti Nemzeti Színház társulatának tagja, Téglás István baróti születésű színész is rangos elismerést vehetett át: övé lett a legjobb f&e

Mint kiderült, Cristi Puiu munkamódszere, hogy személyes kérdésekkel is faggatja a színészeit, így rájuk „építi” a szerepet, hogy az eljátszott érzelmek személyesek, így természetesek legyenek. Így került be a filmbe a pofon, amit Téglás István még középiskolai matematikatanárától kapott, meg kellett mutatnia Cristi Puiunak, hogyan csattant el, majd a színésznek is, aki kapta.

Profiként is amatőr

Színpadi színészként a bukaresti Nemzeti Színház tagja, de játszott az Odeon színházban és számos alternatív társulatban is, performanszművészként amatőrnek tartja magát, hiszen bár foglalkozott mozgásszínházzal, tánccal, ezt nem tanulta. Úgy látja, a színművészeti egyetemen tanultak és a későbbi színészi munkának nincs sok köze egymáshoz.

– mondta, hozzátéve, hogy ma sokan úgy lesznek színészek, hogy nem tanulják a szakmát. Ő nem akart feltétlenül színész lenni, csak nem volt más ötlete, mesélte. „Nem akartam dolgokat, inkább olyan folyamat részese akartam lenni, ahol szakmailag és emberileg is fejlődhetek” – mesélte pályafutásáról.

Hosszú ideig anyanyelvén játszott, a marosvásárhelyi színművészeti egyetem elvégzése után a temesvári magyar társulat, majd a gyergyószentmiklósi tagja volt, hogy aztán románra váltson a színpadon.

– válaszolta a moderátor azon kérdésére, hogy vedlett át magyarból román színésszé. Kifejtette, bár kifejezetten senki nem tanította románul, vágyott rá, hogy folyékonyan, akcentus nélkül beszéljen, hiszen az elején sokszor nevetségesnek érezte magát a színpadon.

de New York nem vált be, nem találta meg itt a kreatív közeget, amire vágyott, ahogy máshol sem Nyugaton. Kelet-Európában a sok trauma miatt sok a kreatív potenciál, véli Téglás István, az alkotási folyamat pedig felszabadít ezektől.

„Introvertált vagyok és rég nem voltam magammal, így nagyon jól viseltem az elmúlt időszakot” – mesélte a karantén időszakra vonatkozó kérdésre, hozzátéve, ez jót tett neki, hiszen előtte nagyon sokat dolgozott, megérett a pihenésre. Naplót írt, hogy ne essen szét, és bár jó volt ez a periódus, nem bánja, hogy véget ért, alternatív színházak tagjaként most online előadásokra készül.