Irodalomtörténész: előnye és hátránya is a Petőfi-emlékévnek a magától értetődőség

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM)  vándorkiállítása a költő születésének 200. évfordulója alkalmából több mint 200 helyszínen fordul meg •  Fotó: Facebook/ Petőfi Irodalmi Múzeum

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) vándorkiállítása a költő születésének 200. évfordulója alkalmából több mint 200 helyszínen fordul meg

Fotó: Facebook/ Petőfi Irodalmi Múzeum

A Petőfi-életműnek és az emlékévnek is egyszerre előnye és hátránya a magától értetődőség, annak a valós vagy fals érzete, hogy „mindent” tudunk már az életműről – mondta el a Krónikának adott interjúban T. Szabó Levente kolozsvári irodalomtörténész, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának oktatója. T. Szabó Levente a kétszáz éve született költő életművének mai befogadásai lehetőségeiről is beszélt.

Kiss Judit

2023. január 25., 09:052023. január 25., 09:05

– Elkezdődött a Petőfi-emlékév, a 200 éve január elsején született „lánglelkű költőre” és életművére emlékeznek szerte a magyar nyelvterületen személyes részvétellel szervezett megemlékezések formájában és a virtuális térben is. Tik-tok csatornát is létrehoztak a költő tiszteletére, filmek készülnek, a fiatal generációkat megszólító internetes anyagok látnak napvilágot, stb. Valószínűleg a magyar anyanyelvűek zöme, a fiatal és idősebb generáció tagjai is ismernek „kötelező” Petőfi-verseket, mint például a Szeptember végén, az Anyám tyúkja, a Reszket a bokor, de a 19. század közepén alkotó költő életművének befogadása talán nem annyira egyértelmű, egyszerű a 21. század embere számára, mint például a 20. század elején lehetett. Hogyan látja a 19. század irodalmát kutató irodalomtörténészként, egyetemi oktatóként, melyek lehetnek az életmű mai befogadásának sikeres lehetőségei? És buktatói?

– A Petőfi-életműnek és az emlékévnek is egyszerre előnye és hátránya a magától értetődőség, annak a valós vagy fals érzete, hogy „mindent” tudunk már az életműről.

Idézet
Ez mindenekelőtt komoly előny: magától értetődően forognak a közbeszédben verssorok, bizonyos szövegek, valamilyen szintű és típusú tudás – vagy az ezzel kapcsolatos elvárás – eleve része a napi nyilvánosságnak.

Szerintem nagyon nagy dolog a médiazajban, hogy egy ideig naponta hírértéke van egy irodalmi életműnek, fennforog és nagyon sokan vannak „kitéve” annak, hogy Petőfivel vagy irodalommal kapcsolatos tartalmak érjék el őket. Ráadásul ezeknek a tartalmaknak igen nagy aránya jó minőségű, hiszen az egyre inkább bejáratott nagy emlékévekre már jóval előtte készül sok intézmény és szakember. Így presztízskérdés lett felmutatni valami jelentősebbet.

T. Szabó Levente kolozsvári irodalomtörténész klasszikus magyar irodalmat oktat a BBTE bölcsészkarán •  Fotó: T. Szabó Levente/Facebook Galéria

T. Szabó Levente kolozsvári irodalomtörténész klasszikus magyar irodalmat oktat a BBTE bölcsészkarán

Fotó: T. Szabó Levente/Facebook

Például az Osiris Kiadó sokkal korábban megrendelt a kutatóktól egy egész sorozatnyi szövegkiadást, monográfiát vagy a Petőfi-életmű befogadását áttekintő kötetet. De részben ehhez kapcsolódnak olyan kiadványok is, mint például a Hermann Róbert szerkesztette remek áttekintés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc irodalmi, kulturális, társadalmi emlékezetéről. A Petőfi Irodalmi Múzeum állandó kiállításának a felfrissítésén túl már az emlékév kezdetére kitalált és bejáratott sok új formátumú muzeológiai tartalmat: múzeumpedagógiai foglalkozásokat, digitális felületeket, köztük a rengeteg különleges tárgyat és szöveget elérhetővé tevő Petőfi szabadon elnevezésű felületet. De ugyanilyen eseményszámba menő helyzet az új kritikai kiadás utolsó kötetének megjelenése, hiszen bizonyára lesz benne szakmai újdonság bőven. Nyilván már inkább az az igazi kihívás, hogy az érdeklődőket a minőségi tartalmak találják meg és ne az ilyenkor kikerülhetetlenül felgyülemlő közhelyes vagy egyenesen fals tartalmak.

– És mi lenne a magától értetődőség hátránya?

Idézet
– Komoly hátrány a magától értetődőség és a „mindentudás” az illúziója. Még az olyan életművek esetében is, mint a Petőfié, gyakori a bizonytalanság, a filológiai pontosítás. Egyenesen természetes és elvárható a szövegek új összefüggésekben való tárgyalása, hiszen folyamatosan mozdul el az, amit az irodalomtörténetről, a szűkebb korszakról vagy egyenesen a szövegekről gondolunk.

Például az utóbbi időszakban Szendrey Júliára irányult új figyelem Gyimesi Emese szövegkiadásainak és értelmezéseinek köszönhetően. Ez közvetett módon a Petőfivel való kapcsolatról is árulkodik, még akkor is, ha elsősorban a Szendrey későbbi időszakának és írónői szerepének újraértése történt meg. De az utóbbi években sok inspiratív elemzés született Petőfi médiatudatosságáról: többek között arról, hogy miként lett rövid időn belül nagy nyertese a modern sajtó és irodalmi piac megjelenésének, hogyan vitte színre rengeteg szépirodalmi szövegében a magánéletét s ez mekkora meglepő erővel – és sokak számára bosszúsággal – járt a korban. De arra is nemrégiben inspiratív kísérlet történt Szilágyi Márton magyarországi irodalomtörténésznek köszönhetően, hogy Petőfi és Jókai 1840-es évekbeni karrierjét és alkotásmódját egymás tükrében nézzük, s ez szükségszerűen arra irányítja a figyelmet, hogy milyen mozgástere volt ekkortájt egy Petőfi-kaliberű alkotónak, mit használt ki ebből, mit oldott meg hasonlóan vagy másként, mint társai; egyszóval értelmiségi hálózatban, társadalmi környezetében látjuk.

T. Szabó Levente a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának Magyar Irodalomtudományi Intézetében klasszikus magyar irodalmat, 19. századi világirodalmat és összehasonlító irodalomtudományt oktat, a Hungarológia Doktori Iskola vezetője.

– Miért fontos odafigyelnünk az új szakmai eredményekre?

– Azért is, mert nem elég, ha a kulturális örökséget gondozzuk, a minőségi, innovatív nézőpont lesz az, ami nívósan élteti azt. És ebbe nyilván nem csupán a szakmai újdonságok tartozhatnak bele, hanem az, ahogyan a különféle művészeti ágak vagy médiumok képesek megszólítani az életművet: magam például kíváncsian figyelem, hogy az emlékévben a kortárs irodalom mit tud kezdeni Petőfivel és milyen szövegei bizonyulnak megszólíthatónak. De mivel én is készülök az idénre egy Petőfi-kismonográfiával, nyilván kíváncsian figyelem, hogy a szakmabeliek mire készülnek, milyen újdonságot tesznek le az asztalra. S hogy a korábbi kérdés másik tétjére is reagáljak: valójában a kezdetektől viták övezték az életmű befogadását.

Idézet
A kortársak egyik része számára már az 1840-es években felforgató erejű volt és ironizálva vagy indulatosan figyelték a megoldásait – például a hétköznapi helyzetek, sőt a magánélet megverselését, az úgynevezett sötét romantika jeleit számos szövegben. De a forradalom és szabadságharcot követően a cenzúra és anyagi okok miatt – Petőfi ugyanis életében eladta a szövegei nagy részének kiadási jogát – sokáig nem jelenhetett meg a teljes életmű.

Például ez indulatos vitákhoz vezetett az 1870-es években az uralkodócsaládot is érintő forradalmi verseinek a kiadásáról, de sokáig eltakarta azt is, hogy Petőfi igen jó próza-, drámaíró és fordító is volt. S ez csak a kezdete volt az elképesztően gazdag befogadástörténetnek, amelyben rengeteg az önkényes és szélsőséges kisajátítási kísérlet is. Úgy látom, soha nem volt tehát egyszerű ez a történet: hogyan merhetnénk például Hugo von Meltzl-nek – vagy Meltlz Hugónak –, az első összehasonlító irodalomtudományi lap egyik alapítójának azt a kísérletét egyszerűnek nevezni, amikor a Reszket a bokor, mert… kezdetű Petőfi-verset 1880-ban úgy fordíttatja német és francia közvetítéssel kínaira (s ez az első Petőfi-fordításunk kínai nyelvre!), hogy közben játékosan visszafordítja magyarra s ezáltal a fordítás újrateremtő természetéről is mond valamit egy olyan korszakban, amikor erről még nem szokás így beszélni.

– Mit tapasztal a huszonéves egyetemi hallgatók korosztályával kapcsolatban: leginkább mi az, ami megragadja őket a Petőfi-életmű alapos, mélyreható vizsgálata során, és mi az, amihez nehezebben közelednek?

– A hallgatók számára mindig csábos az, hogy nyelvileg hozzáférhető, hiszen az életmű jóval a nyelvújítási vitákon túl született, a magyar nyelv új jogi szabályozásának korszakában, amikor az oktatás kötelező nyelvévé vált 1844-től kezdődően. Nem véletlen, hogy a Petőfi-szövegek nagy része olyan új nyelven szólal meg, ami a korszak irodalma számára még részben újszerű volt, mára meg már a köznyelv részévé vált. Ennek az a csapdája, hogy a Petőfi-szövegek egy részét hajlamosak lehetünk túl áttetszőnek, közérthetőnek vélni, noha távolról sem ilyen egyszerű a helyzet.

Petőfi Debrecenben: Orlay Petrich Soma 1844-ben festette meg a költő arcképét •  Fotó: wikimedia Galéria

Petőfi Debrecenben: Orlay Petrich Soma 1844-ben festette meg a költő arcképét

Fotó: wikimedia

Például ha elolvassuk A hóhér kötelét, kiderülhet, hogy az az 1840-es évek egyik legformabontóbb drámája, s ugyan eredetileg anyagi természetű vita miatt nem kerül színpadra a Nemzeti Színházban, de a későbbiekben épp a formája és nyelve miatt ódzkodnak színre vinni a színházak. De Az apostollal sincsen másként ez a dolog, több szinten is szól a lázadásról, többek között a nyelv és a szerkezet szintjén is. Ilyenkor a hallgatók néha rácsodálkoznak, hogy Petőfi szabálytalan és különleges drámát vagy regényt írt, remek fordító, a korszak irodalmának egyik legtájékozottabb és kísérletező alakja.

Idézet
A lírai szövegek esetében sem kell messze mennünk: elég megnéznünk például a Vas-úton című költeményét: nyilván ez az első vasúti élményeinek az egyike és eksztázisban utazik Júliával együtt – a frissen megnyitott váci szakaszon az úgynevezett ősmozdonyok ekkortájt nagyjából 20-35 km/órával „száguldanak”.

A száguldás új, modern élményét olyan benyomásszerűen és szaggatottan jeleníti meg, hogy azt az impresszionisták is megirigyelnék fél évszázaddal később. Szóval van bőven újdonság, mutatni- és felfedeznivaló ezekben a szövegekben. De nekem könnyű dolgom van, hiszen mára már a kolozsvári egyetemen újra sok hallgató specializálódik klasszikus magyar irodalomra, a klasszikus magyar irodalom- és színháztörténeti műhelyben is legalább negyedszáz jól képzett, szorgos, érdeklődő hallgató dolgozik, akiknek nem a szakmai alapoktól kell elmagyarázni a Petőfi-életművet sem.

– Petőfi forradalmi és szerelmi költészete az, amit talán a legszélesebb körben ismer a nagyközönség, de sokan nem tudják, hogy műfordítást is végzett, prózát is írt, és talán a naplójegyzeteit is érdemes elővenni születésének 200. évfordulóján. Ha valaki azt választja, hogy nem hivatalos eseményeken, nyilvános rendezvényen vagy mozgóképes anyagok megtekintésén keresztül kíván közelebb kerülni az életműhöz, hanem a „primér” – ma már sokszor háttérbe szoruló – szövegolvasáson keresztül, mit javasolna olvasásra?

– Szerintem az a szerencsés, ha ilyenkor nem csupán címeket mondunk, hanem szempontokat is adunk, mert másként nem egyértelmű, hogy egyik vagy másik szöveg mitől érdekes. S talán ne tudjuk le túl gyorsan a forradalmi és szerelmi költészetet sem. Például igen érdekes kérdés, hogy mennyire távol állnak egymástól Petőfi korai és késői forradalmi szövegei. A Nemzeti dal és az Akasszátok fel a királyokat egészen más világ – az egyik egy vértelen forradalmat vizionál, a másik pedig nem tudja vérontás nélkül elképzelni a változást. Szükségszerűen végig kell gondolni megértésükhöz a magyar forradalom belső változását és polgárháborúvá való átalakulását, de azt is, hogy bizony 1848 egyik nagy feszültsége e között a két forradalomszemlélet között húzódik.

Idézet
Vagy ha a szerelmi költészet fele fordulunk, még az olyan, látszólag jól ismert versek is tartogatnak meglepetéseket, mint a Szeptember végén – amely úgy udvarol, hogy közben fenyeget és zsarol, úgy idill, hogy közben a gótikus (horror) közismert elemeit használja: minden, csak nem csöndes, problémamentes és jól nevelt szerelmi vallomás.

De persze sok hasonló meglepő szöveg van az életműben. Például az Ez már aztán az élet! címűt azért szeretem, ahogyan, sok más tájleíró Petőfi-vershez hasonlóan, cikázik a perspektívája, ráadásul van egy játékos-önironikus fintor benne, ami érzékelteti, hogy még micsoda erőfeszítés, lemondás és különleges helyzet az utazás az induló tömegturizmusnak ebben a korai időszakában.

De közel félezer oldalnyi fordításából – négy nyelvből fordított – különösen kedvelem és ajánlom a király zsarnokságáról szóló, áthallásos Robin Hood-, a Coriolanus-fordítását vagy versfordításai közül Shelley The Fugitives című versének utánköltését, A szökevényeket. Ez attól izgalmas, hogy a zaklatottságot, rohanást, kiszolgáltatottságot miként képes megjeleníteni.

Idézet
De egy nagy felfedezés sokak számára a Tigris és hiéna vagy Az apostol lehet: egyik sem könnyű olvasmány, de mindkettő formabontó és fontos, egyértelműen nagyobb ívű, összegző szándékúnak látjuk őket mára, tehát segíthetnek madártávlatból rálátni az életműre.

– Tudjuk, hogy Petőfit már életében sokan méltatták irodalmi és politikai szerepvállalása miatt is, az azóta eltelt több mint 170 évben is folyamatosan elemezték, vizsgálták, kutatták, ugyanakkor nem szűnt meg a magyar irodalom talán legszélesebb körben, világszerte ismert ikonja lenni. Ha az irodalomtörténésznek fel kellene sorolnia röviden a Petőfi-életmű három olyan, legfőbb tulajdonságát, ami miatt örök érvényűvé, a magyar irodalmi emlékezet sarokkövévé válhatott ez a költészet, melyik három ismérvet említené, és miért?

– Kísérletezőkedv – hiszen a sötét romantikától az idillig széles a skála. Gyors reagálás – ezt példázza az aktualitást hasznosító poétikája. És széles látókör: ezt igazolja többek közt a nagy nyelvismeret, rendkívüli olvasottság, kritikus és reflexív szellemiség.

korábban írtuk

Erdélyiek is jelentkezhetnek a Versünnepre, az idei téma Petőfi szerelmi lírája
Erdélyiek is jelentkezhetnek a Versünnepre, az idei téma Petőfi szerelmi lírája

Az idei év kiemelt irodalmi évfordulóihoz kapcsolódik tematikájában a 2023-as Versünnep, amelynek versenyprogramjába már várják a jelentkezéseket – Erdélyből is.

korábban írtuk

Közel kétszáz gyermekkel együtt futottak be a Petőfi-emlékév jótékonysági futásának résztvevői Koltóra
Közel kétszáz gyermekkel együtt futottak be a Petőfi-emlékév jótékonysági futásának résztvevői Koltóra

Csaknem kétszáz, gyermekotthonban nevelkedő gyerekkel együtt futottak be a koltói Teleki-kastély kertjébe vasárnap délben annak a jótékonysági futásnak a résztvevői.

Galéria
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban
2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
2025. június 28., szombat

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van
2025. június 28., szombat

Nők Jókai árnyékában – és fényében

Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.

Nők Jókai árnyékában – és fényében
2025. június 27., péntek

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron

Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron