Vastaps. A 70 éve alakult Harag György Társulat jubileumi rendezvénysorozata keretében gálaműsort is tartottak
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
A Harag György Társulat és közönségének kapcsolata szeretetkapcsolat. Talán eltűnt már lassan a többi erdélyi városból, de Szatmáron még létező a jelenség, hogy az emberek messziről felismerik a színészeket az utcán, nemcsak a magyarok, de a románok is – jelentette ki a Krónikának Bessenyei Gedő István. A megalakulásának 70. évfordulóját a napokban ünneplő társulat igazgatójával a színház múltjáról, jelenéről, perspektíváiról Szatmárnémetiben, a jubileumon beszélgettünk.
2024. április 15., 19:132024. április 15., 19:13
2024. április 15., 19:272024. április 15., 19:27
Miniévaddal, hat napig tartó rendezvénysorozattal ünnepelte megalakulásának 70. évfordulóját a szatmárnémeti Harag György Társulat. A hétfő este záruló eseménysorozat számos, a társulat történetére, valamint közelmúltjára és jelenére összpontosító eseményt sorakoztatott fel. A színház szatmári közönségén kívül más városokból is érkeztek nézők és meghívottak, szép számmal olyanok is, akit tevékenyen részt vettek az elmúlt évtizedekben a társulat működésében, alakításában.
A szatmári Északi Színház épületébe sokan érkeztek a 70. születésnap alkalmából szervezett rendezvénysorozatra
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
„Ahogyan a 60. és 65. születésnapon, a mostanin is tulajdonképpen az élő múltjával találkozik a társulat. Ilyenkor legnagyobb örömünkre visszatérnek a régiek, köztük az elődeim is. Most is eljött két volt társulatigazgatónk. Ők azok, akiknek a munkájára tovább építettem a sajátomat. Szomorú, hogy már csak kevesen élnek a volt igazgatók közül, Czintos József tavaly, Csíky András idén hunyt el” – mondta Bessenyei Gedő István. Arra is kitért, hogy a januárban elhunyt Csíky András színművész volt szatmári igazgatóként annyi évtized után, kolozsvári színészként is „szatmári szívűnek érezte magát”. „Levelet írt nekünk tíz éve, amiből az derült ki, hogy élénken figyelte a szatmári társulatot Kolozsvárról, amiben úgy fogalmazott: »látom, jó irányba tartotok«. Kíváncsi lettem volna, hogy most, tíz évvel később, mit mondana, de ezt már csak a csendből olvashatjuk ki” – mondta az igazgató.
Kiállításmegnyitó. Színháztörténeti tárlat nyílt a jubileumon
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
„Megmutatjuk a jubileumon azt is, ami már hagyományként kialakult: ellátogatunk a temetőbe, megkoszorúzzuk a volt kollégák sírjait, a hagyományos gálán örökös tagokat avatunk, állófogadáson köszönjük meg a volt tagok munkáját, halottainkról gyertyagyújtással emlékezünk – de emellett azt próbáltam kidomborítani, hogy jelenleg milyen formában van most a társulat. És én azt hiszem, hogy jó formában van” – mondta az igazgató. Úgy fogalmazott, a szatmári színház sok tekintetben a legjobb korszakait ismétli meg jelenleg, erős az alkotógárda, jó a csapat, és fontos alkotók jönnek ide szívesen rendezni: például rendszeresen visszatér Bocsárdi László, de Andrei Șerban is dolgozott nemrég a társulattal – a My Fair Ladyt állította színpadra.
Gálaműsorral is ünnepeltek
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
„Szerettük volna megmutatni a társulat régi munkatársainak, hogy nem hullott kútba mindaz, amiért ők küzdöttek. Hiszen voltak ez alatt a 70 év alatt nagyon nehéz időszakok, durva körülmények.
Megkérdeztük azt is, mi az, ami 70 év alatt a színház védjegyévé vált, ami egyedivé teszi, hiszen gyakran hallani, hogy ennél a társulatnál híresen erős a csapatszellem és az összetartás.
Prielle Kornélia színésznő, Petőfi Sándor szerelme Szatmáron debütált és itt ünnepelte meg 50 éves színészi jubileumát is
Fotó: Kiss Judit
„Persze. De ugyanakkor más tekintetben is egyedi a mi társulatunk az erdélyi, sőt a romániai színháztörténetben, és tudtommal a magyar színháztörténetben is unikumnak számít, mert ezt a színházat nem egy alapító mester, nem a politikai akarat hozta létre és még csak nem is a nagybányai közönségigények - azokra amúgy is fittyet hánytak abban a korban: a közönség igénye ellenére szüntették meg a korábbi szatmári társulatot például... 1953 előtt nyolc évig üresen állt ez az épület, társulat nélkül, és aztán jött a fiatal színész végzős osztály, ők hozták létre” – elevenítette fel Bessenyei. Mint kifejtette, nagyon egyedi jelenség, hogy a Kolozsváron végző színészosztály alapította a társulatot, maga Harag György is ott végzett korábban színész szakon, ő akkoriban fiatal tanársegéd volt.
A szatmári színházterem
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
„Megtévesztő a nevünk, mert tulajdonképpen nem maga Harag alapította a színházat, hanem a végzős osztály tagjai, 17 hallgató szeretett volna továbbra is együtt dolgozni, úgy döntöttek, hogy ők egy társulat szeretnének lenni, és hogy amit maguk között az egyetemi években megteremtettek, nem hagyják szétszóródni. Ezért kinézték Nagybányát – ekkor történt a régiósítás – ahol akkor nagyszámú volt a magyarság, Szatmár és Nagykároly is ide tartozott. Meglátták a lehetőséget, hogy ott megalakult egy évvel korábban a román társulat, erre gyorsan lecsaptak. Életútinterjúikban elmesélték, hogyan mentek el Bukarestbe a kultuszminiszter asszonyhoz, Constanța Crăciunhoz, aki úgymond emberarcúbb kommunista volt” – elevenítette fel az igazgató. Mint kifejtette,
hogy egy társulat vezetőt választhat egyáltalán, hogy olyan a konstelláció, hogy egy csoport alapít egy intézményt, nem pedig egy nagy mester, aki összetoborozza a színészeket, akikkel dolgozni akar.
Bessenyei Gedő István társulatigazgató a gálán
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
„Harag úgy írja a visszaemlékezésében, hogy »24 másodpercet sem gondolkoztam és igent mondtam«. Szoktuk is mondani, hogy tulajdonképpen Harag Györgyöt úgymond kétszer is megválasztotta a társulat, másodszor, 1989 után – amikor ő már nem élt – szavazással döntötték el, hogy mi legyen a társulat neve. neve, amikor 90 után felmerült, hogy vegye fel az ő nevét a társulat” – mondta el az igazgató. Kérdésünkre arról is beszélt, hogy a szatmári színháznak volt egyfajta örökölt szellemisége, ami abban gyökerezik, hogy egyetemista diákok jöttek színházat alapítani. Aztán Nagybányáról az akkor üresen álló szatmári épületbe költöztek, hiszen itt az akkor még magyar többségű területen két gyönyörű színházépület is volt: a szatmári meg a nagykárolyi, Nagybányán meg nyomorúságosak voltak a körülmények, egy mozival megosztott színházteremben kellett dolgozniuk, egy román tagozattal osztozkodva, és aztán 1956-ban átköltöztek Szatmárra.
A szatmári társulat egykori tagjaira emlékeztek gyertyagyújtással a jubileumon
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
A közönség meg onnantól kezdve már mindent szeretett, a nehéz drámákat is, mert megszerette a színészeket. Ez egyébként a mai napig így van Szatmáron” – mondta Bessenyei Gedő István. Mint fogalmazott, azóta sem változott, hogy ez a város nagyon szereti a színészeit, ez pedig csodálatos. Rámutatott, maga a színész a közönségnevelésnek nagyon fontos eszközévé tud válni, mert ha a néző kedvence játszik egy szerepet, akkor azt is „megbocsájtja” a közönség, ha új színházi nyelven szól a produkció.
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
„Ez nem mindenhol van így, de ha az új formanyelvet okosan adagolják, akkor a közönség – mint például a mi közönségünk – kézen fogva és szeretettel bárhova elvezethető. Ennek azt hiszem, hogy két titka van. Egyrészt a színészek is nagyon szeretik a közönséget. Bár a színészsors, mondjuk Szatmáron nem könnyű, mert rengeteget dolgozunk, de épp ezért van valami, ami talán eltűnt már lassan a többi erdélyi városból, vagy mert a magyarság feloldódott, vagy a színház közönsége oldódott fel az olvasztótégelyben. De itt Szatmáron még az emberek még messziről felismerik a színészeket az utcán, és nemcsak a magyarok, de a románok is. Mondják, hogy drága művésznő, drága művész úr, megtoldják az adagot a piacon, messziről mosolyognak feléjük – tehát megbecsültsége van a színésznek. Ez így volt régen is, erről számoltak be a régiek, és ma is megmaradt” – mondta az igazgató.
Pillanatkép a gálaműsorból
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Hozzátette, a színház a városnak köszönheti ezt az erőt adó visszajelzést. Arról is beszélt, hogy a színház és a közönség közötti erős kölcsönhatásról a kortárs színházelméletben is sok szó esik, például Erika Fischer-Lichte azt írja, hogy egy előadás menete nem olyan, mint egy vektor, hogy a művész alkot, a néző pedig egyoldalúan befogad, hanem olyan, mintha közben pingpongoznának: tehát ad egy impulzust a színész, a néző visszadobja a labdát, a színész visszadobja, a néző visszadobja, és ettől egy előadás fejlődése ezen alapszik.
A Harag György Társulatnak az elmúlt években bemutatott előadásait is feleleveníti fotókon a jubileum keretében nyílt tárlat
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Bessenyei Gedő István édesapjától, Bessenyei István színművésztől (1955 – 2018) vette át tíz évvel ezelőtt a társulat vezetését. Kérdésünkre erről is beszélt, mint mondta, valójában egyazon korszaknak tekinti édesapja és a saját igazgatását. „Jó páros voltunk: ő a hagyományt és a színészmesterséget, színészi szempontokat képviselte, én dramaturgiát és rendezőit végeztem, ezen a szemüvegen keresztül néztem a színházra. Egyébként nem rólam szól se a társulat, se a színház története, hanem azt szeretném, hogy én szóljak róla, én szolgáljam ezt a színházat. Valójában a vezetésnek is a szolgálat az igazi értelme (apámtól tanultam ezt), és hát én nagyon szerettem ezt a társulatot mindig, tulajdonképpen itt nőttem fel. Nagyon bántott, amikor esetleg pejoratívan beszéltek az itteni társulatról vagy a közönségről, ezért elsősorban tiszteletet akartam kivívni nekik” – mondta Bessenyei Gedő István.
Az 1950-es, 1960-as évek előadásairól készült fotók is ott sorakoznak a színház folyosóin
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
A jubileumi rendezvénysorozatra, előadásokra nemcsak szatmáriak, de nyíregyháziak, nagykárolyiak is eljöttek a jubileumra, a magyarországi városból szép számmal akadnak, akiknek bérletük van, és rendszeresen követik a Harag György Társulat előadásait. Az igazgatót arról is kérdeztük, hogy miként sikerül bevonni a fiatalokat a színház világának bűvkörébe.
„Az ifjú nemzedék megszólítása nemcsak a digitális világ uralma miatt nehéz, de azért is, mert itt Szatmáron két népszámlálás között rendre eltűnik egy Tasnád városnyi ember (de van, hogy egy Nagykárolynyi lakosság), vagyis fogyatkozik a népesség, ami persze aggasztó. De mi óriási hangsúlyt fektetünk az ifjúság megszólítására, vannak gyerekeknek szóló, gyerekszereplős előadásaink – például a Nagy Regina rendezte Légy jó mindhalálig, ami hatalmas siker. De nagy népszerűségnek örvendenek a középiskolásoknak szóló önkéntes programjaink is, onnan pedig a fiatalok közül vannak, akik becsatlakoznak a tánckarba, mások színház irányultságú egyetemre mennek, mi szervezzük meg az édesapámról elnevezett Országos Diákszínjátszó Fesztivált. Van osztálytermi előadásunk, önkéntesprogramunk, stb.
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
A közönségről szólva elmondta: hűséges a színházához és egyre gyarapszik – a kemény munkának pedig akár több évtizedes távlatban is meglesz a pozitív hozadéka. „Ugyanakkor matematikai szükségszerűség, hogy a demográfiai trendek egyszer csak elkezdjenek a színháztermek látogatottságán is megérződni – ami stratégiaváltást igényel majd, ha bekövetkezik egyáltalán, de nem a színjátszás végét jelenti, egészen biztosan. Ha vigyázunk rá, a magyar színjátszásnak Szatmáron továbbra is hatalmas jövője van!” – fejtette ki az igazgató.
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Bessenyei Istvánra, a társulat 2018-ban elhunyt igazgatójára is emlékeztek a gála keretében
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
A társulat történetéről nyílt kiállítás a színház körfolyosóin
Fotó: Kiss Judit
Ha az embernek meginog az identitása, akkor természetesen a más emberekhez fűződő viszonya is kibillen egyensúlyából, megkérdőjeleződik, vagy egyenesen ellenkező előjelet kap.
Mindenképpen érdemes megnézni a szatmári Harag György Társulat előadásában a Csongor és Tündét: a Sardar Tagirovsky rendezte produkció több mint négy órán keresztül tartja bűvkörében a nézőt úgy.
A rendszerváltás óta eltelt harmincöt év lesz a témája a november 3. és 17. között tartandó kolozsvári 9. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválnak. A színházi szemle programjának gerincét romániai előadások adják.
A víg özvegy című Lehár-operett története elevenedik meg az aradi nagyszínház színpadán.
Különleges felhívást tett közzé a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház: a Legyél te is műalkotás! című kezdeményezés a Caravaggio című előadásra is felhívja a figyelmet.
Immár harmadik alkalommal tartják az Erdélyi Népmesemondó Találkozót, az eseményre Háromszéken kerül sor.
Rövidfilmek mellett nagyjátékfilmek is szerepelnek a programban 32. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon, amelyet november 6. és 10. között tartanak Marosvásárhelyen – közölték a szervezők.
A berlini Merlin Bábszínház vendégszerepel a kolozsvári Puck Bábszínházban.
Ady Endre és Léda digitalizált leveleit is elérhetővé tette a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár (MNMKK OSZK) az általa üzemeltetett Copia tartalomszolgáltatás felületén – tájékoztatta az intézmény hétfőn az MTI-t.
Két erdélyi alkotó, Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze és Szép András zongoraművész, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem korrepetitora svédországi turnéra indul.
Kifejezetten a Z generációnak mutatják be Marosvásárhely szecessziós ékkövét, a 111 éve épült Kultúrpalotát szombaton.
Vidéki erdélyi iskolákba, a Szilágyságba is elviszi az élő irodalmat a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat.
szóljon hozzá!