„Meg kell tanulnunk Mészölyül”: a száz éve született Mészöly Miklós íróra emlékeztek a Kolozsvári Magyar Napokon

Szerinte az író olyan világlátással és sokrétű mondanivalóval rendelkezett, amelyből bármikor lehet újat meríteni.  A kiállítás tervezése kapcsán az irodalomtörténész elmondta: „az volt a vágyam, hogy meg tudjak mutatni belőle egy könnyebben megfogható folytonosságot, ami segíthet abban, hogy eljussunk a bizonyos mészölyi örvényhez, hogy aztán belemerítkezhessünk. Meg kell tanulnunk Mészölyül”.

A kisvárosi e kettős jellegét megragadva az irodalomtörténész beemelte előadásába a Kolozsvárra jellemző műveltségmodellt is, amelyből Kuncz Aladár, Dsida Jenő és Cs. Szabó László munkássága is táplálkozott, és amely egyben számos művelődéstörténész kutatásának is táptalajául szolgál a mai napig. Megtudhattuk azt is, hogy Mészöly életművéből szinte teljesen hiányzik a nagyváros élménye: „a sajátos mészölyi kisvárosiasság megy egy nagyvárosba ágyazott történetben is megőrzésre kerül” – tette hozzá a kritikus.

Ehelyett az író műveiben jelentős szerepet kap a természetbe ágyazottság és a természet élménye, közelsége. Gyermekkorának nagy részét ugyanis a Duna menti ártéri erdőkben bolyongva töltötte, amely nemcsak kozmikus élményt jelentett számára, hanem egyszerre határozta meg az emberhez való viszonyát is, azt, amiként a mindenkori emberre tekint. Nem meglepő módon, az átható természeti élményekből, az író az ember parányiságát vélte felfedezni.  

A mindenséget szemlélő Mészöly

A természet számára egyszerre kozmikus és hétköznapian emberi, hiszen ebben cseperedett fel. A műveiben részletes pontossággal ábrázolt természeti és vidéki képekben Gróh Gáspár szerint Mészöly személyisége is tetten érhető, hiszen íróként egyszerre van jelen abban a közegben, amelyről is, de leírásaival ugyanakkor máshová is tekint: egyszersmind a mindenséget szemléli. Ez a jellemvonás az íróról készült képeken – melyeket a kiállításon megtekinthettünk – is visszaköszön. Rendszerint nem az adott közeg tárgyait vagy személyeit szemléli, hanem messzebbre néz és messzebbre is lát.

vélekedik az irodalomtörténész. Amellett, hogy az írásaiban megjelenik a társadalmi közeg, amelyet ő íróként nagyon pontosan lát és ábrázol, fellelhető egy mögöttes, messzebbre nyúló tartalom és összefüggés is. Gróh Gáspár fontosnak tartott rávilágítani erre az összetettségre, amely az író egyedi képessége: úgy van körön kívül, hogy közben benne is van. Az írónak egyébként ez alapélménye, amely alapjaiban határozza meg írói működését és a valóságábrázolás hogyanját.

„Azt gondolom, hogy Mészölynek kiemelten kell megbecsülnünk és keresnünk a magyarság élményét, ami nem egy nemzeti bezárkózottságot jelent, hanem egy olyan közép-európaiságot és olyan történelemélményt, amiben sok minden más is benne van, sőt évszázadok és évezredek kultúrája rögzül” – világított rá a történész.

Az íróról nyújtott átfogó előadást követően a közönség a Magasiskola című 1970-es filmet tekinthette meg, amely Mészöly Miklós 1967-es kisregényén alapul. A film 1970-ben a cannes-i filmfesztivál zsűri díját is elnyerte.