Végh Balázs Béla: valamilyen intenzitású olvasói szükséglet mindig is létezik
Fotó: Facebook
„Nem nyugodhatunk bele, hogy távoli provinciának, szellemi perifériának tekintsenek bennünket, ezért megteremtjük a magunk kis centrumát a hozzá rendelhető illúziókkal együtt” – vallja Végh Balázs Béla. A Sugárút című, Szatmár megyei kulturális folyóirat főszerkesztőjét a lap szellemi horizontjáról, olvasóközönségéről, szerkesztési elveiről kérdeztük.
2019. november 16., 08:412019. november 16., 08:41
– Immár harmadik éve lát napvilágot Szatmár megye magyar nyelvű kulturális folyóirata, a Sugárút – Szatmári műhely. 2016-os indulásakor úgy fogalmaztak a szerkesztők, hogy Szatmárnak szüksége van egy magyar nyelvű kulturális folyóiratra, és meg is érdemli azt. A lap negyedévenként jelenik meg. Hogyan látja három év elteltével: manapság, amikor egyre többen olvasnak internetes sajtót, és sokan jósolják a nyomtatott lapok „végóráit”, valóban szükségét érzik még az olvasók egy kulturális folyóirat megjelenésének?
– A nyomtatott sajtóterméknek ma is megvan a maga varázsa, kézbe vehető, lapozgatható, visszakereshető, színe és illata van. Mindez nem mondható el az internetes változatokról. Természetesen ezeknek is megvan az egyéniségük, ha úgy tetszik, varázsuk. Legnagyobb hátrányuknak azt tartom, hogy nem vehetők kézbe, nem érinthetők, nem tapinthatók, nincs térbeli kiterjedésük. Amikor 2015-ben felkértek egy negyedéves kiadvány felelős szerkesztésére, és létrehoztunk egy tapasztalt szerkesztőkből álló csapatot (Kereskényi Sándor, Veres István, Muhi Sándor, Végh Balázs, Jánk Károly, Szőcs Péter és jómagam), úgy láttuk, kedvezőek a körülmények: a megyei tanács biztosítja a nyomdaköltséget, a munkatársak adják a szükséges kéziratot, a terjesztést vállalta a kultúráért felelős megyei forrásközpont. Olyan teremtő energiák halmozódtak föl, és olyan alkotó ambíciók kerültek felszínre, melyek negyedéves nyomtatott fórumot tudtak fenntartani.
Mivel közpénzekből és pályázatokból fedezzük a megjelenést, nem vagyunk jelen a szabadpiacon, helyette néhány száz partnerünknek postázzuk az egyes lapszámokat a Kárpát-medence magyarok lakta településeire.
– Mik a legfőbb szerkesztői elveik, mennyiben összpontosítanak a környék kulturális, társadalmi mozgásaira? Milyen mértékben írnak, szerkesztenek szatmári és környékbeli olvasóknak a helyi vonatkozású témákról, és mennyire szól a lap a nagyvilágnak?
–A szatmári régióban átmeneti létformát élünk, ez leginkább a „között” bizonytalan és nyugtalanító érzésével azonosítható, túl vagyunk minden Európa számára fontos közigazgatási-szellemi központon: Bécsen, Budapesten, mostanában a schengeni határokon is. Nem nyugodhatunk bele, hogy távoli provinciának, szellemi perifériának tekintsenek bennünket, ezért megteremtjük a magunk kis centrumát a hozzá rendelhető illúziókkal együtt. Az így létrehozott centrumunk egyik fóruma a Sugárút – Szatmári műhely. Jellegükből és földrajzi-szellemi helyzetükből adódóan a megjelentetett folyóiratszámok egyszerre tükrözik az egyetemes és a regionális gondolatot. De közöl fordításokat is román és német nyelvből. Legfőbb szerkesztői elvünk: a szerzők, illetve a közlemények egyharmadának legyen szatmári kötődése, kétharmada pedig az olvasókat érdeklő egyéb téma változatos szerzői gárdától. Így tágítjuk a szellemi horizontot a szatmári olvasók előtt, miközben hírt adunk magunkról a nagyvilágnak. Megjegyzem, szatmáriságon a teljes történelmi Szatmárt értjük, azaz annak jelenkori romániai és magyarországi szeletét is.
A magunk módján átjárhatóvá tesszük az országhatárokat. Vendégszerkesztői vagyunk egymásnak a nyíregyházi Szemlével, kicseréljük tapasztalatainkat, ötleteket, és szövegeket cserélünk. Így értendő a Szatmári műhely alcím.
– Szépirodalom, műfordítás, történelem, képzőművészet egyaránt helyet kap a Sugárút hasábjain. Ha lehet ilyen fajta mérleget vonni, nagyjából egyforma arányban szerepelnek a lapban a különböző rovatok, vagy vannak „dominánsabbak”?
– Igyekszünk minden rovatot kitölteni a beérkező kézirat függvényében. A szépirodalmi rovatban két-két költőtől és prózaírótól közlünk szöveget, külön kiemelve a szatmári szerzőket (egy költőt és egy prózaírót), a műfordítások is itt jelennek meg. Erősségünknek tartom a tanulmányok, esszék, kritikák rovatot, szakterületemnél és ismeretségi körömnél fogva ide kapjuk a legtöbb szöveget. Itt előnyben részesítjük a szatmári és a partiumi régióhoz kötődő írókat és költőket, illetve a róluk szóló diskurzust. Szerzőink sokat foglalkoznak Ady Endrével, Móricz Zsigmonddal, Kaffka Margittal, Krúdy Gyulával, és nem eleget Dsida Jenővel, Páskándi Gézával, Szilágyi Domokossal, Láng Zsolttal és Kovács András Ferenccel. Több helyet kell adnunk az írókról és az irodalomról szóló beszédnek. A társművészet rovata mindig kötődik az illusztrációkhoz, Muhi Sándor sorra mutatja be a szatmári képzőművészeket kisesszéiben. De színházról, zenéről, filmről is közlünk tanulmányokat. Megemlítendő még a történelmi témákat és az eseményeket, valamint évfordulókat számontartó rovat.
– Sokat foglalkozott, foglalkozik gyermekirodalommal. A kortárs gyermekirodalom is helyet kap valamiképpen a Sugárútban?
– Gyermekirodalmi tanulmányaimat más fórumokhoz szoktam elküldeni. Főszerkesztőként nem sajátíthatom ki a folyóiratot, rossz érzéseket szülne. Természetesen szoktam benne közölni saját szövegeket, főleg emlékkonferenciákon elhangzott előadásokat, és van egy állandó szerkesztői rovatom, amely az aktuális lapszám valamelyik szövegéhez kapcsolódik könnyed eszmefuttatásként. A kortárs gyermekirodalomnak megvannak a maga folyóiratai, különösen jól tevékenykedik a kolozsvári Szivárvány és Napsugár. Értékes szövegeit olvassák és felhasználják volt óvónő- és tanítóképzős hallgatóim. A gyermekirodalmat értékelő kritika viszont nagy hiányossága a kortárs magyar irodalomnak, ebben lehetnénk úttörők is. Gondolkodom a kérdés felvetésén.
– A lap indulásakor azt nyilatkozta, a szerkesztők várják az olvasók visszajelzéseit, keresik azt az olvasói réteget, amely igényli a színvonalas irodalmat és képzőművészetet. Hogyan látja, sikerült három év alatt megtalálni ezt a réteget? És milyen helyet foglal el a lap a szatmári kulturális életben?
– Gazdagnak és színvonalasnak tartom a magyar nyelvterület folyóirat-palettáját. Általában mindegyiknek megvan a maga szerző- és olvasógárdája, néhányuk esetében a túlzott bezárkózás gettósodáshoz vezet. Igyekszünk színvonalas tartalommal és formával kiszolgálni azt a vékonynak mondható olvasói réteget, amely minket választ nyomtatott formában és internetes változatban. Szatmár kulturális életének csupán egyik színfoltja vagyunk, a színművészetnek, a képzőművészetnek, a zenének megvannak az elismert helyi intézményei, a Sugárút hasonló fóruma szeretne lenni az irodalomnak és a társművészeteknek, az alkotásra elkötelezett szellemnek.
Végh Balázs Béla irodalomtörténész, szerkesztő
Végh Balázs Béla irodalomtörténész, műfordító, egyetemi oktató a Szatmár megyei Börvelyben született 1953-ban. Középiskolai tanulmányait a nagykárolyi elméleti líceumban végezte (1972). Érettségi után a börvelyi kollektív gazdaságban, majd műszaki alkalmazottként a szatmári Északi Színházban dolgozott. Ezt követően tudott csak egyetemre menni, s szerzett magyar–német szakos tanári diplomát a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bölcsészkarán, ahol 2004-ben, Kanonizáció a kisebbségi irodalmakban című dolgozatával elnyerte az irodalomtudományok doktora címet. Egyetemi évei alatt a Napoca Universitară magyar oldalainak szerkesztője volt. Az egyetem elvégzése után tanárként dolgozott Selymesilosván, Szamosdarán, Börvelyben és Nagykárolyban. 1999-től óraadó tanár, 2000-től adjunktus a BBTE szatmárnémeti tanítóképző és angol nyelv főiskoláján, 2004-től előadótanár, a magyar tanszék vezetője, 2006-tól oktatási igazgató. 1977 óta rendszeresen közöl irodalmi tanulmányokat, könyvismertetőket, kritikákat és műfordításokat az egyetemes magyar, a német és a romániai német irodalom köréből az Erdélyi Múzeum, A Hét, Helikon, Kelet–Nyugat, Korunk, Látó, Művelődés, Hitel, Regio, Valóság hasábjain. Gondozásában jelent meg többek közt Csokonai Vitéz Mihály Válogatott versei (Kolozsvár, 1996); válogatásában a jelenkori egyetemes magyar költészetet átfogó kétkötetes Antológia (Erdély)|antológia (Fél évszázad magyar költői. 1944–1994. Kolozsvár, 1998), mindkettő a Polis Könyvkiadó Remekírók Diákkönyvtára sorozatában) valamint a 101 vers Szatmárról és 101 vers Nagykárolyból című, a Kriterion Könyvkiadónál az utóbbi néhány évben napvilágot látott kötet. Előszót írt Makkai Sándor tanulmányköteteihez, Fényi István Üzenet odaátra címmel kiadott posztumusz verskötetéhez. Önálló kötetei többek közt: Magyar gyermek- és ifjúsági irodalom (főiskolai jegyzet, Szatmárnémeti 2001), Kanonizáció a kisebbségi irodalmakban (Kolozsvár, 2005.), A gyermekirodalom változatai (Kolozsvár, 2007. Ariadné Könyvek), Irodalmi horizontok – irodalmi kánonok. Tanulmányok (Csíkszereda 2009. Bibliotheca Transylvanica).
Gy. Szabó Béla művészeti hagyatékából nyílik életmű-kiállítás a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota második emeleti kiállító termeiben november 8-án, pénteken, 18 órakor – tájékoztatta a Krónikát a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtóirodája.
Ahogy azt Matthijs Wouter Knol, az EFA igazgatója októberben bejelentette, idén már az animációs és dokumentumfilmek is indulhatnak a legjobb európai film díjáért.
Újjászületünk! Csereyné – 200 címmel nyílik meg a Székely Nemzeti Múzeum új alapkiállítása 2024. november 11-én, hétfőn 18 órakor az intézmény Bartók Béla termében – közölte a sepsiszentgyörgyi múzeum.
Kiváló nyomozó, remek sportoló, jó a humorérzéke, szeret enni, de amihez igazán ért, azok a pofonok. Ő a legendás Bud Spencer által megformált Rizzo felügyelő, akinek kontinenseken átívelő kalandjait követhetik novemberben négy péntek estén át a Dunán.
A kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál továbbra is kiemelkedő produkciókkal várja a színházszerető közönséget.
A Bocsárdi László által rendezett, Oleg és Vlagyimir Presznyakov műve alapján készült Csónak, avagy előttünk az özönvíz című előadást láthatja a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának közönsége.
Immár 19. alkalommal szervezik meg Nagyszebenben a magyar kultúrát előtérbe helyező Ars HUNGARICA fesztivált.
A legújabb magyar filmeket, nemzetközi fesztiválokon díjazott alkotásokat, dokumentumfilmeket, animációs filmeket és a Magyar Filmarchívum frissen digitalizált gyöngyszemeit is vetítik november 10–17. között a 18. Bukaresti Magyar Filmhéten.
Hatalmas népszerűségnek örvend az immár kilencedik alkalommal megszervezett, a zsidó zenére, művészetre összpontosító Kolozsvári Zsidó Napok. Deák Andrea főszervező a Krónikának elmondta, a vonzerőt mutatja, hogy újabb helyszíneket kell jövőre keresniük.
„Összeköt minket a tánc, összeköt minket Erdély!” – ez a mottója a Magyar Nemzeti Táncegyüttes kedden kezdődő, november 10-én záruló ötállomásos erdélyi turnéjának.
szóljon hozzá!