William Shakespeare Periklész című művét március elején mutatta be a temesvári társulat, az előadást brit alkotók állították színpadra
Fotó: Beliczay László/Csiky Gergely Állami Magyar Színház
„Vannak, akik attól tartanak, hogy az újabb és újabb technikák, műfajok háttérbe szoríthatják a színházat. Én nem félek ettől. Abban hiszek, hogy a pillanat művészete, annak élő jelenléte halhatatlan” – fogalmazott a Krónika megkeresésére Balázs Attila színész, rendező, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar színház igazgatója, akit a színházi világnap, március 27. alkalmából kérdeztünk.
2024. március 27., 09:342024. március 27., 09:34
Miért fontos ráirányítani a figyelmet a színházi alkotók munkájára, az általuk éltetett művészeti ágra egy kiemelt napon? A világnapon, amelyet március 27-én ünneplünk. Általában miért kell a pillanat művészetére összpontosítani, és miért fontos mindez 2024-ben? Erről faggattuk Balázs Attila színészt, rendezőt, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar színház igazgatóját.
1957. március 27-én tartották a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitóját. 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján e napot jelölték ki színházi világnapként. A Nemzetközi Színházi Intézet 1975. évi kongresszusa úgy határozott, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.
Balázs Attila: a színész tekintetét, a színpadon megszülető mozdulatokat, könnyeket nem lehet helyettesíteni
Fotó: temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
„A színház elsősorban élő művészet, amely tulajdonképpen amióta megszületett – több ezer éve –, úgymond válságban van. A színház régebben is így beszélt önmagáról, és mi is így beszélünk ma róla, de közben mindig megújul, újra és újra megfogalmazza önmagát. Ezért fontos, hogy ráirányítsuk a figyelmet, ugyanis ezt a megújulást nem szabad elfelejteni: a színház bármikor is szólal meg, mindig a jelenhez szól. A kijelölt világnap pedig jó alkalom arra, hogy megfogalmazzuk: a jelenben »emlékezünk« a jövőre” – fejtette ki a Krónikának Balázs Attila. Hozzátette, a színház tulajdonképpen a pillanat művészete, hiszen ami tegnap megszületett a színpadon, az ma már nincsen, és holnap valami más jön létre.
„Az előadás abban a pillanatban él a színpadon, amikor megteremtjük, később már csak a nézők emlékeiben van jelen. De folyton létrejön, mindig új formában. Ez mindig is így lesz, hiszen ez élő művészet, amely tulajdonképpen sokféle művészetből tevődik össze: egy kicsit irodalom, kicsit képzőművészet, kicsit zene, kicsit látvány, mozgás. Mindebből benne valamennyi, mégis sajátos egységet alkot” – mutatott rá Balázs Attila.
Az 1978 történet a kommunizmus éveiről Románia valamelyik tömbházlakásában, történet helyi és globális jellegű eseményekről
Fotó: Beliczay László/Csiky Gergely Állami Magyar Színház
Mint mondta, a színháznak, akárcsak a korábbi időszakokban, 2024-ben is meg kell újulnia, meg kell találnia azt a formát, ahogyan a közönséghez tud szólni. „Vannak, akik attól tartanak, hogy az újabb és újabb technikák, műfajok háttérbe szoríthatják a színházat. Én nem hiszek ebben. Abban hiszek, hogy ez a fajta élő jelenlét halhatatlan. A temesvári magyar társulat fiatal, dinamikus társulat, mindig meg tud újulni, és ez a fajta erődinamizmus az, ami bennünket is meghatároz: így közeledünk a közönség felé és szerencsére a közönség is hasonlóképpen válaszol nekünk. Ez az élő kapocs éltető erőt jelent” – fogalmazott Balázs Attila.
A Periklész – annak ellenére, hogy nem teljes egészében Shakespeare szövege – hatalmas sikert aratott megjelenése korában is
Fotó: Beliczay László/Csiky Gergely Állami Magyar Színház
Felvetettük beszélgetésünk során, hogy egy színházi előadás olyan klasszikus szövegeket is újra meg újra „színpadra teremthet”, mint amilyen például egy Shakespeare-, Molière-, vagy Csehov-darab, amit szerte a világon évszázadok óta játszanak – és mégis új lesz a végeredmény, de vadonatúj, kortárs szövegeket is megközelíthet – és mindkettőnek megvan a helye, létjogultsága a színpadokon 2024-ben is.
Hogy ezt milyen formában tálaljuk a közönségnek, attól függ, hogy éppen milyen időszakában tart általában a színház, és konkrétan egy adott társulat, de a lényeg az, hogy tudjunk megszólalni mai nyelven” – emelte ki a színész, rendező. Hozzátette, az is nagyon lényeges, hogy a klasszikus műveket időnként újrafordítsák, hogy a színházi alkotók mai nyelven szólhassanak közönségükhöz, és természetesen az is lényeges, hogy mondjuk az olyan régi, de halhatatlan történetek, mint amilyen a Rómeó és Júlia, vagy akár a III. Richárd, eljussanak ma is a közönséghez. Felvetettük, ahogy azt mondani szokás, „egy újszülöttnek minden vicc új”, tehát eszerint egy tizenéves számára teljesen újként hathat például egy Shakespeare-darab, vagy Csehov Három nővér című darabja, de az adott megközelítés egy idősebb színházba járó számára is újszerű lehet, még akkor is, ha már többször, több verzióban látta a színpadon.
ugyanazokat a szavakat különböző hangsúlyokkal lehet előadni, sőt, estéről estére is változhatnak a hangsúlyok. Tehát érdemes színházba jönniük azoknak is, akik mondjuk egy klasszikus darabot sokféle megközelítésben láttak már, vagy nagyon jól ismerik, hiszen biztosan minden alkalommal találnak újdonságot” – mutatott rá Balázs Attila.
A temesvári társulat 1978 című produkcióját két UNITER-díjra jelölték: a 2023-as év legjobb előadásának, valamint a legjobb díszletnek járó elismerésre
Fotó: Beliczay László/Csiky Gergely Állami Magyar Színház
Megkérdeztük azt is, véleménye szerint mi lehet az a színház varázslatában, ami remélhetőleg örök érvényűvé teszi a „pillanat művészetét”. „Kicsit furán hangzik, de azt szoktam mondani erre: valami olyasmi, mint ami az izzadságot, a vért felcserélhetetlenné, helyettesíthetetlenné teszi. A színész tekintetét, a színpadon megszülető mozdulatokat nem lehet helyettesíteni. Azért mondtam az izzadságot, hogy élesen fogalmazzak: az izzadság olyasmi, ami nem érzékelhető a közönség számára mondjuk egy szövegen keresztül, de a filmvásznon sem úgy, mint a színházban. Hiába látjuk képkockákon, nem ugyanaz a hatása, mint amikor a szemünk előtt gyöngyözik le a színész homlokán az izzadságcsepp, vagy kigördül a könnycsepp, vagy mosoly jelenik meg az arcon. Ezek azért felcserélhetetlenek, mert pontosan a közönséggel való kölcsönhatásból születnek” – fejtette ki Balázs Attila.
Kérdésünkre arról is beszélt, hogy a temesvári színház közönsége mire számíthat a világnapot övező időszakban. Kiemelte, 1978 című, dokumentarista színházi előadásukra, valamint nemrég bemutatott, Shakespeare Periklész című darabjából készült produkciójuk is megtekinthető. Egyébként február végén jelentette be az UNITER, hogy az 1978 című produkciót két elismerésre jelölte: a 2023-as év legjobb előadásának, valamint a legjobb díszletnek járó díjra (a díszlet Branko Hojnik munkája). Az elismeréseket május végén jelentik be. „Örülünk annak, hogy a román színházi szakma is fölfigyelt ránk, 1978 című előadásunkat figyelemre méltatta az UNITER (Román Színházi Szövetség). A közelmúltat feldolgozó produkció, valamint a színház gyökereihez visszanyúló klasszikus, a Periklész is megtekinthető. Mindkettőt ugyanolyan frissen és élvezettel játsszuk” – fogalmazott a színházigazgató. Azt is elmondta, sajátos színházi élményt jelenthet a nézőknek, hogy az 1978-at nem a színház épületében játsszák, a közönség kimozdul a szokásos helyszínről.
A Periklész című produkció
Fotó: Beliczay László/Csiky Gergely Állami Magyar Színház
Egy történet a kommunizmus éveiről Románia valamelyik tömbházlakásában, egy történet helyi és globális jellegű eseményekről, amelyek összekapcsolják Temesvárt és az olasz határ melletti, szlovéniai Nova Goricát, azokat a városokat, amelyek egykor az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezték, és ahol több mint száz évvel ezelőtt magyar katonák százai harcoltak az isonzói fronton. Az 1978 egy tizenkét előadásból álló, Destin(y)ation címet viselő sorozat része, amely különböző országok színházait kapcsolja össze egy rendkívüli projekt keretében a Nova Gorica (Szlovénia) // Gorizia (Olaszország) 2025 Európa Kulturális Fővárosa program részeként.
Nova Gorica a rendező, Tomi Janežič szülővárosa. Simona Semenič – neves szlovéniai drámaíró, akivel Janežič korábban már dolgozott együtt – tizenkét kisebb darabot ír, amelyek összekötik majd a tizenkét előadást. A tizenkét történet a rendező gyermekkorának helyszíneiről indul (és merít azokból a kötődésekből is, amelyek a várost egyéb településekhez kapcsolják), és többek között nemzedékeken átívelő kérdésekről, határokról, társadalmi-politikai-ideológiai változásokról, háborúról beszél. Az 1978 című előadás – partnerségben a Mittelfest nemzetközi fesztivállal, amelyet az olaszországi Cividaleban szerveznek – része lesz a GO25! Nova Gorica/Gorizia-Európa Kulturális Fővárosa 2025 programnak is.
Az alkotói közösséget Philip Parr, Shakespeare műveinek nagy ismerője, a York-i Nemzetközi Shakespeare Fesztivál művészeti igazgatója vezette. Philip Parr elsősorban a Parrabbola művészeti igazgatójaként, nagyszabású színházi előadások rendezőjeként szerzett magának hírnevet. Philip Parr rendező és Dálnoky Réka dramaturg a nyomtatásban 1609-ben megjelent Pericles, Tyrus hercege aktualizált olvasatát javasolja, amely olyan aktuális témákat is boncolgat, mint a migráció és az emberkereskedelem. A darab – annak ellenére, hogy nem teljes egészében Shakespeare szövege – hatalmas sikert aratott megjelenése korában, és a következő évszázadokban is szokatlan fogadtatásra talált.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház William Shakespeare Periklész című művének bemutatójára készül, az előadást, amelynek premierjét március 8-án tartják, brit alkotók állítják színpadra – közölte a társulat.
Fennállásának 70. évfordulóját ünnepli december közepén a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, amelynek igazgatóját, Balázs Attila színművészt kértük, összegezze a teátrum elmúlt évtizedeit, reflektáljon a jelenre is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!