A szakértő felidézte a legnézettebb tévécsatorna eladásának botrányát, amely a napokban pattant ki azzal, hogy Petr Kellner cseh milliárdos felvásárolta a román Pro Tv-t az amerikai AT&T csoporttól. Barabás T. János ennek kapcsán megemlítette: egy, a román polgári titkosszolgálathoz közel álló hírportál szerint Kellner a volt csehszlovák kémszolgálat tagja, orosz befolyásolási ügynök kiemelt moszkvai kapcsolatokkal. Kellnernek hitelintézete, nagykereskedelmi, valamint bányaipari vállalata van Oroszországban, s a cseh államfő támogatójaként állítólag „Csehország oroszbarát reorientációjáért” küzd.

Eltúlzott az aggodalom

Számos román politikusi és sajtóvélemény szerint Oroszország a következő években – hibrid eszközökkel, például nyugati gazdasági partnerei révén is – megpróbálja visszaszerezni balkáni hatalmi befolyását. Ezt az elemző erősen eltúlzott aggodalomnak tartja, hiszen gazdasági téren is éppen hogy visszaszorulóban vannak az oroszok a térségben. „Inkább olyan információs küzdelemnek vagyunk tanúi, amelyben Románia frontország. Kellner messze a leggazdagabb üzletember térségünkben, és valóban oroszbarát, de ilyen szimpátiájú üzletemberek találhatóak Ausztriában és Németországban is, nem veszélyeztetve euroatlanti elkötelezettségüket” – hívta fel a figyelmet Barabás. Egy májusban közzétett romániai felmérés szerint

De mi a helyzet Magyarországon? Mennyire kiszolgáltatott jelenleg Magyarország Oroszországnak? Hogyan viszonyul a magyar társadalom, a politikum, a sajtó Vlagyimir Putyin Oroszországához? Stier Gábor, a szláv világgal foglalkozó Moszkvatér.com portál főszerkesztője a Krónika megkeresésére elmondta, Magyarország annyira függ Oroszországtól, mint általában Közép-Európa. „Az ország geopolitikai helyzeténél fogva sem biztonságpolitikai, sem pedig gazdasági szempontból nem kerülheti meg Oroszországot. Pontosabban, figyelmen kívül hagyhatja, csak nem éri meg. Magyarország a leginkább energetikai téren kiszolgáltatott. Az olaj tekintetében valamivel több, a gáz esetében pedig valamivel kevesebb, mint ötven százalékban, Paks pedig az áramszükséglet negyven százalékát adja. Ezért próbálja Magyarország például a gáz tranzitja és forrásai terén megteremteni az alternatívákat. Ez lényegében már meg is van, s innen már az ár számít. A szoros kapcsolattól egyébként Budapest azt is reméli, hogy jobb alkukat tud kötni e téren” – tájékoztatott a külpolitikai szakújságíró.

A pragmatizmus a kulcsszó

Stier Gábor szerint gazdasági téren Oroszország inkább lehetőséget jelentene Magyarországnak, hiszen az export tekintetében csupán a tizenhetedik legnagyobb partnere. A 6,5 milliárdos kereskedelmi forgalomban jelentkező egyensúlytalanság csökkentéséhez exportra alkalmas áru és tőke kellene – tette hozzá. Úgy véli,

Ez utóbbira jó példaként említette a paksi bővítést, amelyben az oroszok mellett komoly részt kapott a General Electric és a Siemens is. „Magyarország az Oroszországhoz viszonyulás tekintetében a társadalmi szimpátiát tekintve a térségben valahol a középmezőnyben van. Ugyan a lakosság többsége már nem nagyon fonná szorosabbra a viszonyt, a Nézőpont Intézet friss felmérése alapján

Moszkva megítélése tehát nem olyan rossz, mint Lengyelországban, ugyanakkor elmarad a szerbiai vagy a bolgár mutatóktól” – vázolta a helyzetet Stier. Kihangsúlyozta: a társadalom hozzáállását jelentős mértékben meghatározza a politikai szimpátia is. „Most például, amikor a Fidesz jó kapcsolatokat ápol Moszkvával, a jobboldali tábor is pozitívan áll Oroszországhoz, míg a 2000-es években ez éppen az ellenkezője volt. A politikus hozzáállását mindig a hatalomban elfoglalt hely határozza meg. A liberálisok ugyan mindig ellenszenvvel viseltettek Moszkva iránt, a többi párt azonban hatalmon igyekszik jó kapcsolatokat kialakítani, míg ellenzékben élesen bírálja Oroszországot. Alapvetően a sajtó is leköveti ezt, ám az egyértelmű, hogy a média összességében oroszellenesebb, mint a politikum” – fogalmazott a Moszkvatér.com főszerkesztője.

– magyarázta a külpolitikai szakújságíró. Úgy vélte, a legnagyobb probléma, hogy a viszony nem eléggé átlátható, ám az erős túlzás, hogy Orbán Viktor lenne a Kreml „trójai falova” az Európai Unióban. „Sőt azt mondanám, hogy Orbán ma már nagyon ki sem lóg a sorból. Európa lassan megérkezik oda, ahol a magyar kormány már tíz éve áll, Orbán Viktor már akkor tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, amikor a Nyugat még Oroszország kirekesztésével volt elfoglalva. Azóta azonban nagyot változott a világ. Az orosz elnökkel nemcsak hagyományos uniós partnerei, így az olasz, az osztrák, a finn vagy a görög politikusok találkoznak rendszeresen, de

A francia elnök kijelentette, hogy Oroszország Európa része, és nélküle nem lehet az európai biztonságról beszélni. Rendezné Moszkvával a kapcsolatokat Donald Trump is, ha hagyná ezt az amerikai elit oroszellenes része” – mondta Stier Gábor.

Orbán és Putyin kapcsolata

A Moszkvatér.com portál főszerkesztője szerint nem nevezhető oroszbarátnak a Fidesz, amelyben ugyan manapság háttérbe szorult az atlantista szárny, ám sokan inkább igazodnak a kormányfő irányvonalához, még ha ezt nem is teljesen így gondolják. A szakújságíró úgy látja, a magyar–orosz viszony a közös érdekekből kiinduló pragmatizmus mellett lényegében Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin különleges kapcsolatán alapul. „A két politikus sok tekintetben hasonlóan látja a világ átalakulását, hasonlóan viszonyulnak az ideológiai alapú liberalizmushoz, és mindkettőjüket inkább a globális kérdések érdeklik. A magyar miniszterelnök érezhetően tiszteli az orosz államfőt, és láthatóan imponál neki, hogy rendszeresen a világ egyik legbefolyásosabb politikusának társaságában mutatkozhat. Putyin is értékeli Orbán kvalitásait, és ezeken a találkozókon a nehezebb időkben is demonstrálhatta, hogy Oroszországot nem lehet és nem is érdemes elszigetelni” – összegzett a Krónikának Stier Gábor.