Az idézett jelentés megjegyzi: a román vezetés aggódik Oroszország térségbeli, pontosabban moldovai és szerbiai politikája miatt, és ez a fő oka, hogy Washington jegyzi a magyarok elleni eltúlzott aggodalmakat. Vagyis ha Bukarest oroszellenes, akkor lehet nacionalista is, mert utóbbi csak erősíti a Moszkvával szembeni ellenállást.

– Változott 1994 óta Magyarország minősítése a román biztonságpolitikai, belső elhárítási szervek részéről?

– A lényeg nem változott, a politikai technika igen. 1945 után a román politika számára Jugoszlávia és Magyarország voltak a regionális vetélytársak, Ceaușescu irigyelte Tito vezető szerepét az el nem kötelezett államok körében, a magyarellenesség pedig a román nemzeti egységet szolgálta. Jugoszlávia felbomlott, maradt Magyarország.

Ezt a politikát nehezen tudja Románia a jelenben folytatni, mert az állam hatékonyságához már komolyabb belső reformok szükségesek, nem elég az érvényesüléshez az ügyes külpolitika. Csakhogy az igazságügy, egészségügy, oktatás problémáira – amelyekkel kapcsolatban az EU is kritikát fogalmazott meg – reformok helyett az erőszakszervezetek erősítésével válaszol Bukarest.

Romániának sokkal több tisztje van, mint Németországnak vagy Franciaországnak. A román biztonsági szervek ott vannak minden fontosabb médium, állami vállalat vezetőségében, a bukaresti politikusok harmada tanulmányokat folytatott a titkosszolgálati akadémián. Magyarán az erőszakszervezetek által dominált országban a hatalmi technika változása, így például a belpolitikai versengés fő eszköze a lehallgatás, követés, zsarolás, lásd a politikusok korrupciós botrányait.

– Klaus Iohannis április végi kijelentése óta államfői megerősítést kaptunk arra, hogy Erdély elvesztésének kérdése még mindig létező politikai kérdés Bukarestben. Geopolitikai szempontból ez mennyire befolyásolja Románia mozgásterét?

– Összetett jelenségnek vagyunk tanúi. A mostani válságból való kilábalás során Románia leginkább a hagyományos közép-európai partnerekkel (visegrádi négyek, Ausztria, Németország, Olaszország) tudná felfuttatni gazdasági kapcsolatait, és nem távoli országokkal. Nem segít például, ha nacionalista okokból nem építenek infrastruktúrát a V4 felé.

Első látásra tehát Románia növelheti jövő évtől geopolitikai mozgásterét, de mivel nem változik az elit mentalitása, mindez a modernizáció rovására fog megtörténni, és ennek hatására felgyorsul a lakosság bizalomvesztése az államban, ami kivándorlást, korrupciót, gazdasági leszakadást eredményezhet.

– Tudjuk, hogy a CIA jelentései nem feltétlenül objektivitásukról híresek, nyilvánvalóan amerikai érdeket szolgálnak. Mi jelenleg Washington érdeke román–magyar vonatkozásban?

– Beszédesek a számok. A CIA honlapján megjelent, titkosítás alól feloldott dokumentumok közül 22 599 foglalkozik Magyarországgal, és 6262-ben Románia is szerepel. A hidegháború idején a Magyarország iránti kiemelt érdeklődést táplálhatta az 1956-os forradalom, a kádári reformpolitika, és a jelentősebb amerikai magyar emigráció is. Tehát inkább a magyar belpolitikára összpontosítottak. Ugyanakkor globális összefüggésekben, például fegyverexportügyekben többet szerepel Románia.

Az amerikai politikai kultúrához Közép-Európa (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország) közelebb állt, mint a zűrös, ismeretlen Balkán. Ez ugyan változott Románia javára 2000 után a biztonságpolitikában, de például az amerikai befektetések még mindig gyengék. 1945–1990 között térségünkben az amerikai fő érdek a szocialista tábor egységének bomlasztása, gyengítése volt.

Így Washington elérte azt, hogy Románia fegyvert szállítson, és információkat szerezzen az amerikai globális érdekek támogatására.

Az Egyesült Államoknak elsősorban biztonságpolitikai érdekei vannak térségünkben, Magyarország és Románia NATO-tagsága óta előtérbe került a két ország biztonságpolitikai együttműködése, az orosz befolyás közös blokkolása, a Balkán pacifikálása, az Amerika-barát energia- és gazdaságpolitika felkarolása. Ilyen értelemben Washingtonnak kettős célja van a magyar–román kapcsolatokban: a román nacionalizmust használva blokkolni Oroszországot, és a térség NATO-tagállamainak összefogását erősíteni Moszkva és kisebb mértékben a renitens Berlin és Párizs ellen.