Lezárulhat a posztkommunizmus Magyarországon

– Jelentős átrendeződést eredményezett a választások első fordulója a magyarországi politikai palettán. Mi idézte elő ezt a radikális változást?
– A legközvetlenebb ok az elmúlt nyolc év egyértelműen rossz szocialista kormányzása, amely súlyos társadalmi problémákat vetett fel. Ennek egyik legközvetlenebb következménye az, hogy magának a Magyar Szocialista Pártnak a szavazói is lemorzsolódtak, több mint egymillió szavazó pártolt el az alakulattól az elmúlt négy évben. Az elmúlt nyolc, de különösen a legutóbbi négy év kormányzása eredményezte a radikális jobboldal megjelenését is, a Jobbik előretörése is a rossz kormányteljesítménynyel magyarázható.

Az MSZP alapvető stratégiája volt, hogy megpróbálta szétteríteni a felelősséget az egész politikai palettára, és ez vezetett a választáson sikert elkönyvelt ún. anti-establishment (a fennálló hatalmi rendszert ellenző – szerk. megj.) pártok megerősödéséhez, a Jobbik 17 százalékához és a másik új erő, a Lehet Más a Politika megjelenéséhez. Ugyanakkor fontos elem, hogy a Fidesz-ellenzékben olyan alternatívát tudott megfogalmazni, amely elhitette a választókkal, hogy kormányzóképes erőként tud megjelenni, sikerült integrálnia a kiábrándult szavazókat és minden korábbinál nagyobb tábort tudott maga mögé állítani. Ennek a választásnak egyik lényeges momentuma volt a kormányzóképesség alternatívájának felmutatása.

– A kampány során közzétett közvélemény-kutatások jóslataihoz képest nem számít meglepetésnek a Fidesz kétharmad közeli bravúrja, az MSZP példátlanul alacsony támogatottsága, valamint a két újonc párt parlamentbe kerülése. Ön mégis mit tart rendkívülinek ezeknek az eredményeknek a láttán?
– A választások előtt végzett nagymintás felmérésünkben előrevetítettük, hogy a Fidesz várhatóan megszerzi a kétharmados többséget, az MSZP lesz a második erő, az LMP bejut, a Magyar Demokrata Fórum pedig kiesik az Országgyűlésből. A választás tulajdonképpeni legfontosabb hozadéka, hogy – Nyugat-Európában is példátlan módon – Magyarországon a Fidesz elérheti a kétharmados többséget, ami nagyon széles felhatalmazást és komoly mozgásteret jelenthet számára a kormányzásban. A vasárnapi voksolás másik fontos következménye a rendszerváltó pártok leszereplése: az MDF kiesett, a Szabad Demokraták Szövetsége el sem tudott indulni önállóan.

Az MSZP ugyanakkor történelmi vereséget szenvedett, ezáltal a magyar politika esélyt kapott arra, hogy túllépjen a posztkommunizmuson, hiszen a posztkommunista párt leszereplése új fejezetet nyithat a magyar politikatörténetben. Így talán a rendszerváltás óta eltelt húsz évet is le lehet zárni az átmenet éveiként. Mindezen túlmenően megjelent két olyan politikai erő, amelynek a felhajtóereje a hivatalos politikából való kiábrándultságból származik. Az egyik a Jobbik, amely megpróbált radikális alternatívát felkínálni és maga mögé állítani az elkeseredett szavazókat, a másik pedig a szinte a semmiből nyolc százalékig eljutott LMP, amely részben az SZDSZ bázisán, részben azoknak a fiataloknak a támogatásával tudott meghökkentő eredményt elérni, akik nem váltak radikálissá. Tehát ha preferencia-sorrendet kellene felállítani, akkor legfontosabbnak a Fidesz várható kétharmadát, ezt követően a posztkommunizmus lezárásának lehetőségét, továbbá a politikából való kiábrándultságból táplálkozó pártok megjelenését tartom.

– A Fidesz kétharmados többségének lehetősége egyfajta bűvös számként jelent meg az elmúlt hónapokban, holott egy ilyen többség óriási felelősség is egy politikai alakulat számára.
– A második forduló tétje egyértelműen az, hogy meglesz-e a Fidesz kétharmados többsége. A függőben maradt egyéni választókerületeket vizsgálva kiderül, hogy a maradék 57-ből 54-ben magasan vezet a Fidesz jelöltje, és ha a párt sikeresen tud mozgósítani, akkor megszerezheti ezt a többséget. Mindez természetesen nagy lehetőség arra, hogy szabadon kormányozzon egy párt, de nyilván felelősség is. Az a kérdés, hogy mit lehet ma kezdeni Magyarországon a kétharmados többséggel.

Azt gondolom, hogy elsősorban nem veszélyt kell látni a kétharmados társadalmi felhatalmazásban, hanem olyan lehetőséget, amely képes átalakítani azokat a torzzá vált struktúrákat, amelyeket az elmúlt húsz évben nem lehetett kivonni a rossz értelemben vett politikai kompromisszumok alól. Hogy hány mandátumon át tarthat a Fidesz-kormányzás, az annak a teljesítménynek a függvénye lesz, hogy mire tudja használni többségét az alakulat.

Az MSZP nagy bukása például azzal magyarázható, hogy hihetetlenül rossz kormányzati teljesítményt nyújtó pártot büntettek a választók. A mostani választásnak nagy tanulsága, hogy nem szabad lebecsülni a választókat, mert megbüntetik a felhatalmazásukkal visszaélő politikai erőket. Ezért lehetett azt tapasztalni, hogy Orbán Viktor és a Fidesz nem is adta át magát annyira az eufóriának, hanem a biztos győzelem tudatában is megpróbált nagyon fegyelmezetten viselkedni, mert itt komoly munka vár rájuk.

– Arról nem beszélve, hogy háromszólamú ellenzéki politizálással kell majd szembenéznie a Fidesz-kormánynak.
– Ha nem lesz sikeres a Fidesz-kormány, akkor a jobb- és baloldali ellenzék egyaránt megpróbál léket verni ezen a hajón. Feltehetően sem a Jobbik, sem az MSZP nem lesz érdekelt abban, hogy ez a kormányzás sikeres legyen. A Jobbik azért nem, mert így tarthatja fenn a hitelességét, hogy ő olyan hivatalospolitika-ellenes párt, amely valóban a haza, a nemzet érdekeit képviseli, és a Fidesz nem különbözik az MSZP-től, hanem a régi világhoz tartozik.

A szocialisták majd megpróbálják összemosni a Fideszt a Jobbikkal, és azt fogják mondani: ők a demokratikus erők, és velük szemben állnak a parlamentben az antidemokratikus erők. Az LMP abban lesz érdekelt, hogy szakpolitikai javaslataival próbálja meg kifogni a szelet a Fidesz hajójából, és azt próbálja felmutatni, hogy alkalmas kormányzóképes alternatívaként megjelenni a 2014-es választásokon. Tehát nem lesz könynyű helyzete a Fidesznek: kormányzása egyaránt lehetőség, felelősség és nehéz helyzet.

– Milyen nemzetpolitikát fog képviselni az Orbán Viktor vezette alakulat, illetve milyen viszonyra törekszik majd a szomszédos országokkal?
– Borítékolható, hogy a preferenciái között előkelő helyet foglal el a nemzetpolitika. Nagyon komoly erőfeszítéseket fog tenni egy olyan szimbolikus politika kialakítására is, ami kiemelt szerepet szán a nemzeti öszszetartozás-tudatnak. Például a kettős állampolgárság megadása – amely a kampány során már felmerült – szükségszerű belpolitikai válasz is a 2004. december 5-i népszavazásra, ez a pont tehát kipipálható lesz a Fidesz kormányzati teljesítményében.

A szocialista időszakhoz képest felfogásában, filozófiájában is teljesen új kormányzással fogunk szemben állni, amely fontosnak fogja tartani a nemzeti együvé tartozást, hiszen önmeghatározása szerint is a nemzeti ügyek kormányaként értékeli magát. Szerintem ezeket a nemzeti ügyeket nem szorítja majd az országhatárok közé. Másrészt szerintem nem adható univerzális válasz arra, hogy a szomszédságpolitikát tekintve így vagy úgy fog viselkedni a Fidesz.

Fontosnak fogja tartani a nemzeti érdekeket, ugyanakkor a jó szomszédságpolitikát is. Ami például a magyar–szlovák viszonyban történt az elmúlt időszakban, az a magyar külpolitika presztízsveszteségeként értékelhető, feltételezem tehát, hogy határozottabb érdekérvényesítő politikára kerül sor, olyanra, amely nyilván szem előtt tartja a szlovákiai magyar kisebbség érdekeit.