India, a még mindig éhező köztársaság

Az ellenzék szerint a tervezett intézkedésnek kiszámíthatatlan hatása lehet az élelmiszerárakra és a mezőgazdasági szektorra, míg megfigyelők arra figyelmeztetnek, hogy a nagyszabású program csak újabb táptalaja az újdelhi vezetés tekintélyét már így is megtépázó korrupciónak.

A kormánykoalíciót vezető Kongresszus Párt elnökének, Sonja Gandhinak nevével fémjelzett 20 milliárd dollár értékű lakossági élelmiszersegély-program keretében több mint 800 millió indiai juthatna havi 3-7 kilogrammnyi gabonához jövedelmi viszonyaitól függően. A tervezet kedvezményezettjei közé tartoznak többek között az állapotos nők, a szoptató anyák, a 6 hónapot már betöltött 14 év alatti, valamint alultáplált gyerekek, továbbá a szegények és a hajléktalanok.

A nagyszabású program már régóta napirenden volt, de az arról szóló parlamenti vitát hátráltatták a kormányt érintő korrupciós botrányok miatti ellenzéki tüntetések. Megfigyelők az intézkedést a jövő év első felében esedékes parlamenti voksolással hozzák összefüggésbe, és azt a kormányzati választási stratégia részének tekintik. Az ellenzék legfőbb erejét adó Bharatija Dzsanata Párt (BJP) alapvetően nem ellenzi a jogszabályt, de sürgeti, hogy rendezzenek parlamenti vitát a rendelkezés várható következményeiről.

Sürgető probléma

Az élelmezési probléma megoldása kétségkívül sürgető Indiában, amelyet a Nemzetközi Élelmiszer-politikai Kutatóintézet (IFPRI) a globális éhezési mutató (GHI, Global Hunger Index) alapján tavalyi felmérésében 79 ország közül a 65. helyre sorolt. Az évente közzétett mutató, amelyet három tényező – az alultápláltság, az öt évnél fiatalabb alultáplált gyerekek aránya és az öt évnél fiatalabb gyerekek halálozási aránya – alapján számolnak ki, rávilágít arra, hogy egy adott államban mennyire sikeres az éhezés elleni küzdelem. Az országok osztályozása egy 100 pontos skálán történik, s az index értéke a legideálisabb esetben nulla.

Az említett három adat közül India a gyermekek alultápláltsága terén teljesít a legrosszabbul: 43,5 százalékos aránnyal a 129 országból álló listán az utolsó előtti helyet foglalja el, vagyis egy öt év alatti indiai gyermek nagyobb valószínűséggel alultáplált, mint bármelyik fekete-afrikai társa. (A gyermekek alultápláltsága csak Kelet-Timorban aggasztóbb.) Egy tavaly megjelent tanulmány szerint Indiában az éhezéssel kapcsolatos elrettentő statisztikák hátterében részben a lakosság táplálkozással kapcsolatos tudatlansága áll.

Megengedheti magának India a segélyezést?

Megfigyelők szerint a fenti számok azért is megdöbbentőek, mert mindeközben India gazdasága már húsz éve növekedési pályán van, igaz, a bővülés mértéke az utóbbi években lassulni látszik. A beharangozott élelmiszersegély-program bírálói is éppen azzal érvelnek, hogy India nem engedheti meg magának, hogy dollármilliárdokat élelmiszer-támogatásra pazaroljon, amikor gazdasága tíz éve nem látott mélypontra jutott. A 2012–2013-as pénzügyi évben a bruttó hazai termék (GDP) növekedése 5 százalék körüli volt, míg a kormány becslése szerint a szegénység elleni hatékony küzdelemhez legalább 10 százalékos növekedésre volna szükség.

Indiában a szegénységi küszöb alatt élők egyébként már most is számos, államilag támogatott termékhez hozzáférhetnek, így a piaci árnál alacsonyabban tudják megvásárolni egyebek mellett a főzőgázt, lisztet, műtrágyát, sőt még a kerozint is a világ legnagyobb állami elosztórendszerén keresztül. A szakemberek egy része éppen az utóbbi, hírhedten korrupt rendszer alkalmatlanságát hangoztatja, amikor ellenzi a kormány nagyszabású élelmezési tervét. Az utóbbi években számos tanulmány jelent meg arról, hogy Indiában az államilag támogatott rizs és gabona 37–55 százalékát illegálisan a szabadpiacon értékesítik, és a segélyezési projekt bírálói szerint ha az elosztó központokra még több áruosztást bíznak, az csak további korrupcióhoz és más törvénysértésekhez vezet.

További nehézségek

A legnagyobb nehézség azonban nem is a program költségeinek előteremtése, hanem sokkal inkább a szállítási-elosztási rendszer minősége, vagyis az: hogyan lehet garantálni, hogy az ételt tényleg a rászorulók kapják meg.

Egy becslés szerint a kormány tervének megvalósításához további 60 millió tonnányi élelemre van szükség, miközben a jelenlegi éves készlet 90 tonna. Az élelmiszer tárolása már így is komoly problémát jelent: az elégtelen körülmények között – düledező raktárakban vagy éppen a szabad ég alatt – tárolt élelmiszer tonnaszámra megy tönkre, ami a BBC által megszólaltatott közgazdászok szerint „botrányos jelenség\", az „éhezés a bőségben\" tipikus esete. Vagyis az élelmezési program megvalósítását akadályozza az élelemiszertároló-kapacitás elégtelen volta is – írta a BBC.