Választási együttműködésre bírná az RMDSZ-t az Erdélyi Magyar Szövetség – Interjú Toró T. Tibor alelnökkel

– Az RMDSZ platformjaként 30 évvel ezelőtt megalakult Reform Törmörülés tíz évig működött a szövetség keretében: ennek történetére emlékeztek múlt heti, kolozsvári fórumukon. Három évtized távlatából mit érdemes tovább vinni az egykori RT történetéből?

– A találkozót az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) stratégiai bizottsága kezdeményezte és szervezte. A műhelybeszélgetés célja nem a nosztalgiázás – bár annak is megvan a maga varázsa –, és még csak nem is politikatörténeti visszatekintés. A résztvevők – a Reform Tömörülés (RT) alapítói, egykori tagjai és az EMSZ jelenlegi, többnyire fiatal tisztségviselői – a tanácskozáson inkább a szövetségünk előtt álló feladatok perspektívájából idézték fel az idén 30 éves tömörülés fontosabb értékeit és célkitűzéseit. A szervezők nem titkolt szándéka, hogy a jelen kihívásain keresztül összekössék a múltat a jövővel. Ki gondolta volna ugyanis, hogy a rendszerváltás utáni negyedik évtizedben még mindig kérdés, hogy az értékeiben, életkörülményeiben és érdekeiben annyira sokszínű és összetett erdélyi magyar társadalomnak szüksége van-e politikai pluralizmusra.

Az egypártrendszert azok is elutasítják, akik csak a történelemkönyvekből ismerik a kommunizmust. Ugyanakkor az is evidencia, hogy egy számbeli kisebbségben élő közösség, amely stratégiai céljait egy egységes és homogén nemzetállamot építő többségi politikai elittel szemben kell érvényesítenie, korlátot kell szabjon a pluralizmusból eredő politikai versenynek. Az EMSZ képviselői ma ugyanazt a harcot vívják a magyar egypártrendszer híveivel, mint a jogelődnek számító RT. A képviselet monopóliumát bármi áron megőrizni akaró, annak birtokában Bukarestben leginkább a tágabb értelemben vett bizniszben utazó magyar politikusok ma is az egységre hivatkoznak, amikor a közösségtől a kizárólagosságot kérik. A pluralizmus hívei viszont a politikai táborok közötti párbeszédben, az egyeztetésben és az akcióegységben hisznek. Abban, hogyan lehet közösen képviselni – akár a munkamegosztás jegyében – alapvető közös célokat anélkül, hogy a másik politikai tábor képviselőit kiszorítsuk.

– A múlt pénteki találkozón terítékre került az egykori Reform Tömörülés vezérgondolata, az autonómia is. Mi változott ezen a téren?

– Az ezredfordulón – az RT létezésének utolsó éveiben, még az RMDSZ ernyője alatt – ádáz és végül sikeres csatát vívott a Bukarest-központú politika gyakorlóival azért, hogy a közösségi autonómiák közjogi rendszerének programja – a közösség megmaradását szavatoló egyetlen komplex stratégiai megoldásként – ne kerüljön le a politika napirendjéről. Két évtized telt el azóta, és ugyanazzal a kérdéssel szembesülünk, holott vezető politikai elitünk, amely többször vállalt szerepet az ország kormányzásában, azóta sem talált ki jobb megmaradási programot a magyar közösség számára. Most mégis ennek elvetését fontolgatja, mert kormányzati partnereivel szemben kényelmetlen és zavarja a kamarilla-jellegű egyezkedéseket.

– Az Erdélyi Magyar Szövetség keretében a régi RT mintájára jön létre a Reform Műhely. Az új kezdeményezés milyen célt szolgál?

– A Reform Tömörülés az akkor még egyetlen érdekvédelmi szövetség legkarakteresebb és legkreatívabb platformja volt, döntéseinek, cselekvéseinek, eredményeinek és kudarcainak gazdag tárházát hagyta az utókorra. Ez olyan politikai örökség, amelynek ismerete és hasznosítása nemcsak felelősség és kötelesség, hanem lehetőség is. Számtalan egykori probléma – közigazgatási decentralizáció, köz- és felsőoktatási rendszerünk saját igényeink szerinti fejlesztése és működtetése, a közösségi vagyonok restitúciója és legkomplexebb autonómia-csomag – ma is időszerű, részeiben vagy a maga teljességében megoldatlan és megoldásra vár.

amely a gyökerekhez – az igazi tulipán értékeihez – való ragaszkodás jegyében a stratégiai kérdésekre fókuszálja tevékenységét és fogalmaz meg ajánlásokat szövetségünk döntéshozó testületei irányába.

– Kolozsvári tanácskozásuk zárásaként tíz pontból álló zárónyilatkozatot fogadtak el, amely többek között a 2024-es önkormányzati, parlamenti, európai parlamenti és államelnök-választásokra utal. Miben működnének együtt az RMDSZ-szel és hol indulnának önállóan?

– A műhelytanácskozás zárónyilatkozata – azon túl, hogy a Reform Műhely intézményesítését javasolja a szövetség keretében – kísérletet tesz egy nemzeti minimum megfogalmazására tíz tételben. Ez egyféle pozitív politikai tízparancsolat, ami nem arról szól, hogy mit nem szabad, hanem arról, hogy politikai képviseletünknek mire kellene koncentrálnia tevényenységét a következőkben. Ezek között az egyik pont a képviselet eredményessége szempontjából igen fontos kérdésre, a verseny és együttműködés szinergiájára vonatkozik. Ennek igazi próbája a 2024-es év előttünk álló négy választása. Az EMSZ a transzszilvanizmus értékeiben és az Erdély-központú politikában hisz, amelynek színterei leginkább települési és regionális önkormányzataink.

Az országos vagy európai választásokon eredményes részvétel az összefogáson alapuló közös indulás. Mindezt egy választási keretmegállapodásban kellene rögzíteni. Ez számomra evidencia, de úgy látom, nem mindenki számára az.

– Megítélése szerint az RMDSZ részéről erre nincs nyitottság?

– Az RMDSZ egyik teoretikusa azt próbálja kétes relevanciájú adatokon alapuló áltudományos csomagolásban előadni, hogy nem érdemes magyar–magyar megállapodásra törekedni. Az ennek hiányában elveszített szavazatokat obskurus megállapodásokkal a Kárpátokon túl kell keresni, esetleg a roma közösségeknek kell ígérni valamit. Nyilván kilóg a lóláb: a képviseleti monopólium megőrzése a cél, akár olyan áron is, hogy kockáztatjuk a képviseletet. Ismét két szemlélet ütközik egymással: mi erős országos magyar képviseletben gondolkodunk, amelynek egyetlen útja az összefogás, mások számára viszont a pártképviselet monopóliumának megőrzése a fontos.

mintsem a közösségi érdekérvényesítés szempontjából igen költséges, kétes moralitású paktumokban. A választásokon túl egy működő megállapodás a közösségépítésben és a nemzetpolitikában is kamatoztatható.

– Mi késztetheti megállapodásra az RMDSZ-t az EMSZ-szel?

– Az RMDSZ eddig a két kisebb szervezet közötti szembenállások adta lehetőségeket kihasználva a klasszikus „oszd meg és uralkodj” elv mentén próbálta a saját szempontjából lehető legjobb megoldást kihozni. Egy kétpólusú politikai mezőben erre már nem lesz lehetősége, így a közös nevező megtalálása egyszerűbbnek mutatkozik. De azért észlelem azokat a törekvéseket, amelyek a képviseleti monopólium megőrzése érdekében el akarják lehetetleníteni az észszerű és mindkét fél számára elfogadható, de leginkább a közösségi érdekérvényesítés szempontjából előnyös belső koalíciós megállapodást. Segítségünkre lehet ebben a magyar nemzetpolitika, hiszen

A legfontosabb ösztönzést azonban a bukaresti vagy az európai színtéren történő egységes fellépést váró közösség elvárása jelenti.

– A romániai kormánypártok, így az RMDSZ is erodálódik. Mekkora esélyt lát arra, hogy a jövő évi helyhatósági választásokon az Erdélyi Magyar Szövetség megerősödjön?

– Az elmúlt három évtized alatt az RMDSZ többször volt a román kormánykoalíció tagja, de a választások azt mutatták, hogy az egymást követő kormányok rossz döntéseinek következményeiért sikerült mindig kibújnia a felelősség alól, ellentétben a koalícióban résztvevő román pártokkal, amelyeket szavazóik többször büntettek a választásokon. Ezért nekünk a szembesítő kampányokon túl leginkább a pozitív példa erejével kell erősítenünk önkormányzati pozícióinkat. Nem könnyű feladat egy olyan politikai környezetben, ahol a harsány sikerpropaganda zaja elfed minden alternatív megoldást felmutató próbálkozást és a hatalom a konstruktív kritikát is gyűlöletbeszédnek bélyegzi a közvélemény előtt. A mi erőnk és tartalékunk az a fiatal, elkötelezett és tehetséges önkormányzati csapat, amely több településen bizonyította, hogy képes sokkal hatékonyabban menedzselni egy közösség dolgait, mint elődje. Elegendő megnézni az EMSZ támogatásával megválasztott polgármesterek teljesítményét, a lehívott pályázatok számát és értékét, hogy megbizonyosodjunk az állítás igazságáról. Abban bízom, hogy a jó példa ragadós lesz.

– Mezei János, az EMSZ elnöke lemondott, ezért a párt kénytelen tisztújító küldöttgyűlést tartani. Milyen felállásban menne tovább a két pártból lett szövetség csúcsvezetősége? Hogyan látja a volt néppárt és az MPP egyesülési folyamatát?

– Mezei János szinte 8 éve húzódó koncepciós perének a lezárása és a meghozott végleges ítélet – amelynek része az elnök öt évre történő eltiltása a közügyek gyakorlásától – kétségkívül komoly megpróbáltatást jelent politikai közösségünknek. Meggyőződésünk, hogy János mindabban ártatlan, amivel megvádolták. Ügye része annak a megfélemlítő kampánynak, amelyet a román mélyállam önkormányzati vezetőink ellen folytat immár jó évtizede. De a két közös gyökerű és értékrendű politikai szerveződés egyesítése iránti igény annyira erős a támogatók körében, hogy a Csomortányi István és Mezei János által tető alá hozott megállapodásnak – amelyet jómagam is minden erőmmel és befolyásommal támogattam – kívülről jött okok miatt nem szabad kisiklania. Az előállt helyzetre való tekintettel az EMSZ jelenlegi elnöksége összehívta Székelykeresztúrra a szövetség országos tisztújító küldöttgyűlését.

és nemsokára összeül a szövetség országos választmánya is. Ennek keretében kell kialakítanunk az országos vezetőség személyi összetételére vonatkozó terveket, amelyeket a küldöttgyűlés véglegesít. Konkrét nevekről még korai lenne beszélni, de ahogyan a jelenlegi országos elnökség tagjaként a szövetségen belül a hangulatot, a felelős tenniakarást és a lelkesedést látom, meggyőződésem, hogy nem fog gondot okozni a feladat megoldása.

– Hatékony erdélyi magyar külpolitikát szorgalmaznak, amely meglátásuk szerint közelebb vinne az erdélyi magyar autonómiatörekvések megvalósításához. Az ukrajnai háború árnyékában mekkora ennek a realitása?

– Kétségtelen, hogy sem a szomszédban zajló háború, sem a nemzetközi euroatlanti integrációs testületekben a Magyarország elszigeletésére tett kísérletek nem kedveznek a kollektív jogok és azon belül a közösségi autonómiák elismertetését célzó kezdeményezéseknek. De az eddigi biztonságpolitikai világrend annyira képlékeny, hogy nehéz megjósolni a dolgok kimenetelét.

Ennek a küzdelemnek egyik érdekérvényesítő csatája a nemzetközi intézményekben zajlik. Tehát itt kell résen lenni és kihasználni minden kicsi vagy bármekkora lehetőséget. Az EMSZ az európai autonómiapárti szervezeteket tömörítő pártcsalád, az Európai Szabad Szövetség (EFA) tagszervezeteként próbál a maga szerény eszközeivel megragadni minden alkalmat Székelyföld területi autonómiája, vagy az erdélyi magyar közösség kulturális autonómiája ügyének ,,nemzetköziesítése” érdekében.

– Hogyan lehet a román pártokkal autonómiáról tárgyalni, amikor hallani sem akarnak róla?

– Romániában szinte nehezebb a dolgunk, mint az európai színtéren. Jelenleg még értelmes párbeszédet is nehéz folytatni a különböző közösségi autonómiaformák hasznosságáról és stabilitásteremtő képességéről a román elit tagjaival. Nemhogy előre léptünk volna apró lépéseket autonómiaprogramunk elfogadtatása felé, hanem visszafele haladunk, távolodva stratégiai céljaink megvalósításától. Jó lenne, ha azok, akik a közösségi ügyeket különböző szinteken képviselték és most is a képviselet kizárólagosságán munkálkodnak, ennek az egyértelmű kudarcnak a felelősségét is vállalnák. Az EMSZ dolga ebben a kérdésben is tovább vinni a Reform Tömörülés örökségét és felvállalni a cselekvő lelkiismeret nem túl hálás szerepét. Újabb kísérletet akarunk tenni a közös műhelymunkára, újabb és hatékonyabb érvényesítési tervek kimunkálására. Többek között ezért is intézményesítettük a Reform Műhelyt.