A gigaprojekt ötlete nem új keletű: tavaly decemberben a bukaresti Cotroceni-palotában Nicolae Ciucă akkori román, valamint Orbán Viktor magyar miniszterelnök Ilham Alijev azerbajdzsáni államfővel és Irakli Garibasvili grúz kormányfővel közösen írta alá az energiafejlesztési és -szállítási stratégiai partnerségről szóló megállapodást, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Klaus Iohannis román államfő jelenlétében.

Orbán Viktor akkor a világon egyedülálló beruházásnak nevezte az elsősorban szél- és napenergia-termelés eredményeként Azerbajdzsánból villamos energiát szállító, tenger alatti vezeték megépítését, amely a tervek szerint 1195 kilométer hosszúságú lesz, és egyúttal gyors internetes adatátvitelre alkalmas optikai kábellel is összekötik majd Romániát és Georgiát. Klaus Iohannis román államfő ezt megelőzően is prioritásnak nevezte a Kaszpi-tenger régióját a Fekete-tenger régiójával és az Európai Unióval összekötő vezeték megvalósítását.

Szijjártó Péter elmondta, hogy Azerbajdzsán és Georgia óriási beruházásokat hajt végre a víz- és szélenergia terén, Közép-Európa pedig saját infrastruktúrája fejlesztésébe kezdett, hogy a hálózat alkalmassá váljon minél nagyobb mennyiségű zöldenergia importjára a Dél-Kaukázusból, hogy azt a térségbeli államok részben felhasználhassák, részben továbbszállíthassák nyugatra.

Kiemelte, hogy a projekthez össze kell kötni Georgiát Romániával, és ha ez sikerül, akkor ez lesz a világ leghosszabb, több mint 1100 kilométeres víz alatti vezetéke. A külgazdasági és külügyminiszter közölte, ha minden jól megy, akkor a következő évtized elején már megkezdődhet a szállítás ezen az útvonalon. „Közösen lépünk annak érdekében, hogy megfelelő pénzügyi források álljanak rendelkezésre a beruházáshoz, ezért az Európai Bizottság is képviseltette magát ülésünkön” – fűzte hozzá a nagy léptékű, nagy áramigényű ipari beruházásokat tervező anyaország minisztere.

– nyilatkozta a bukaresti miniszter. Eszerint a román fél jelenleg valamivel visszafogottabb a magyarnál, amely szerint ugye „ha minden jól megy, akkor a következő évtized elején már megkezdődhet a szállítás ezen az útvonalon”. Tehát a jelenleg 38 éves Burduja is nagy valószínűséggel megérné (de minden bizonnyal már nem miniszterként), ha az optimista magyar forgatókönyv valósulna meg.

Nemcsak a budapesti egyeztetésen részt vevő energiaügyi miniszter, hanem a román sajtó egy része is egyelőre kétkedve viszonyul az energetikai óriásberuházás megvalósításához. A Hotnews hírportál beszámolója címében megalomán projektnek nevezi a tervet, jelezve, nem az első alkalom, hogy Románia hasonló méretű nemzetközi energetikai „felbuzduláshoz” csatlakozik. Emlékeztetnek az Azerbajdzsán–Grúzia–Románia gázszállító rendszerre (angol rövidítése AGRI), amely 2010 óta téma: cseppfolyósított földgáz szállítását célozza, illetve egy romániai terminál megépítését is. Felemlegetik a Nabucco nevű projektet is, amely révén többek között az azeri Shah Deniz lelőhelyről szállítottak volna gázt bolgár–román–magyar–osztrák vonalon. Ám mindkét említett projekt kudarcba fulladt – írja a román hírportál.

A hálózat Tuzla–Podișor-vonalon, illetve a BRUA bolgár–román–magyar–osztrák gázvezeték mentén épülne ki.

Eközben a magyarországi sajtót – a közismert politikai törésvonalak mentén – megosztotta az Azerbajdzsánból induló, víz alatti nagyfeszültségű áramvezeték terve, de több ellenzéki médium is elvileg megvalósíthatónak nevezte a projektet. Hiszen nem ez lenne az első hasonló jellegű megvalósítás. Amint a Telex.hu portál egy korábbi cikkéből is kiderül, a HVDC (High Voltage Direct Current – nagyfeszültségű egyenáramú átviteli hálózat) rövidítéssel ellátott nagyfeszültségű szállítási rendszerek, vagyis az ilyen tenger alatti, országok közötti vezetékek közül a legismertebb a Norvégia (Kvilldal) és az Egyesült Királyság (Blyth) közötti 725 kilométer hosszú vezeték. De ismert terv a 700 kilométer hosszú, tenger alatti NeuConnect, amely a nagy-britanniai Grain-szigetet köti majd össze Németország északi részén található Wilhelmshavennel, és mindkét irányba képes szállítani.

Mindez azért releváns, mert az azeri–magyar távvezeték megépítéséhez szükséges összegről becslés formájában sem jelent meg információ – hívják fel a figyelmet az elemzésben –, de borítékolható, hogy arányaiban aligha lesz olcsóbb, mint az ír–francia beruházás. A Villanyautósok.hu portál becslése szerint – az ír–francia interkonnektor építési költségét alapul véve – az azeri–magyar távvezetékre lehet 3,3 milliárd eurós induló költséggel számolni: tehát nemcsak a víz alatti hálózatot, hanem a teljes vonalat figyelembe véve, 2000 kilométeres össztávval számolva.

Egyébként a felsorolt európai példák egyaránt nagyfeszültségű egyenáramú átviteli hálózatot (HVDC) takarnak, és ilyet tervez a Transelectrica is a romániai szárazföldön. A HVDC létjogosultságát az adja, hogy nagy távolságú villamosenergia-átvitel esetén ezek a rendszerek olcsóbbak, mint a váltakozó áramú távvezetékes rendszerek, mert kevesebb alkatrészből megépíthetők, és kisebb a hálózati veszteségük. És mivel „zölden”, azaz nap- és szélenergia felhasználásával előállított áramot kívánnak szállítani rajta, egybevág az európai uniós klímacélokkal is (ezért számíthat az azeri–georgiai–román–magyar projekt is hathatós EU-s támogatásra).

A román állami villamosenergia-vállalat közlése szerint a HVDC-hálózat használatba adása után, az általa szállított zöldenergia révén akkora szén-dioxid-kibocsátás kerülhető el a következő 25 évben, amekkora körülbelül évente 400 ezer gépkocsi forgalomból kivonásával lenne elérhető, illetve 28 millió fa ültetésével lenne egyenértékű.