Gyökeres váltást sürget a tömegtermelésre berendezkedett mezőgazdaságban az agrárkutató

– A régi, hagyományos gazdálkodás alapfeltétele, a szerves trágyázás napjainkra szinte teljesen kiveszett. Sok erdélyi szántóföldbe három évtizede nem került istállótrágya. Mennyire fenntartható ez a fajta talajművelés?

– Egyik alapvető hátránya, hogy a műtrágyázásnak egyre magasabbak a költségei. A földgáz árának emelkedésével nő a műtrágya ára is, aminek van ugyan egy hullámzása, de az árnövekedés évek óta állandó tendenciát mutat. Nagyapáink szervestrágyázásra épülő mezőgazdaságát régi formájában már nem tudjuk visszahozni, hiszen nincs hozzá állatállomány. A szerves trágya egyik hatékony alternatívája a gyökértrágyázás, takarónövények vetése. Ez sem új keletű megoldás, mert régen ismerték és használták, de most sokkal nagyobb szerepe lehet a mezőgazdasági termelés megújításában. Minden új megoldásban – amiben van ráció és okszerűség – helyet kap az üzlet is. Megjelentek a vetőmag-előállító cégek is, amelyek 15-20-30 növényes keveréket kínálnak takarónövényként. Ezzel a befektetéssel gázolajban hektáronként megspórolunk mondjuk 30 ezer forintot (384 lej), amit takarónövényekre fordítunk, és növeljük a talaj egészséges életét.

– Hogyan látja a gabonatermesztés jövőjét? Az olcsó ukrán gabonával meddig lehet Kelet-Európában versenyezni?

– Tulajdonképpen az egész európai mezőgazdaság veszélyben van, mert a nagy felületen termesztett olcsó és gyenge minőségű ukrán gabona a kontinens összes gazdáját érinti, ezért voltak a gazdatüntetések. Mindannyiunk számára világos, hogy a nagy volumenben termelhető, nem minőségi kommersz búza, illetve más gabona szerepe leáldozóban van, mert nem piacképes.

– Az új termékstruktúra lehetne erre a hatékony válasz?

– Olyan terménystruktúrára gondolok, amely lépéselőnybe hozhatja mezőgazdaságunkat. Biztos, hogy erre is lesz reagálóképessége a hatalmas termelőkapacitással rendelkező ukrán mezőgazdaságnak, de piaci előnyünk hozzásegít a túléléshez. Persze ez sem könnyű feladat. Magyarországon próbálkoztunk oregánóval (szurokfűvel), de amint a korábban igen keresett fűszernövény termesztéséhez többen is hozzáláttak, lement a felvásárlási ára. Ez nem kell kiábrándítson senkit, folyamatosan keressük az alternatívákat. Két évtizeddel ezelőtt elindult a Pannon-minőségű búzák termesztéséről szóló program, ami kiváló alternatívája lehetett volna a mai kommersz búza termelésének, de érdeklődés hiányában elakadt. Továbbra is úgy gondolom, hogy

– Gondolom, erre is vannak pozitív példák a gazdaközösségből...

– Van egy Délvidékről származó gazdatársunk, aki a délszláv háború elől menekült Magyarországra, mindenét hátrahagyva. Három tő málnával kezdett el gazdálkodni, amit felvitt 0,6 hektáros ültetvényig. A termésből sikerült házat vásárolnia családjának. A málnát feldolgozza szörpnek, lekvárnak, termékei iránt óriási a kereslet. De éppen a munkaerőhiány miatt nem tud tovább fejleszteni: családjával meg pár segítővel csak ekkora terület megművelésére futja.

– Mennyire ragadós az önök szántás nélküli földművelést célzó gazdálkodási példája?

– Ezt nagyban Szeredi Attila mérnökkollégám gazdálkodása bizonyítja, akivel közösen jöttünk Erdélybe. 1200 hektáron gazdálkodik, és a teljes megművelhető területére bevezette a szántás nélküli növénytermesztést. Bebizonyította, hogy a termésátlagok nem csökkennek, nagyjából megegyeznek a hagyományos agrotechnikával megtermelt haszonnövények hozamával, miközben jelentősen feljavul a talajélet.