„Ez a projekt természetesen arról is szól, hogy a gáz a dán rendszerben legyen, de elsősorban arról, hogy segítsük a szomszédos országok gázrendszereit és lengyel barátainkat” – mondta az AFP-nek Soren Juul Larsen, az Energinet dán energetikai infrastruktúra-üzemeltető vállalat projektvezetője.

A dán környezetvédelmi hatóság korábban aggályosnak tartotta a Baltic Pipe projektet a helyi egér- és denevérpopulációra gyakorolt hatásai miatt, ám az építkezések kilenc hónapig tartó felfüggesztését követően, alig egy héttel az ukrajnai invázió után engedélyt adott a munkálatok folytatására.

„Számítottunk arra, hogy hamarosan jóváhagyják, de természetesen a háború miatt ez még sürgetőbbé vált” – mondta Trine Villumsen Berling, a Dán Nemzetközi Tanulmányok Intézetének kutatója.

A csaknem 20 évvel ezelőtt tervezett, részben víz alá süllyesztett gázvezeték építése 2018-ban kezdődött. Várhatóan októberben kezdi meg működését, majd 2023. január 1-jén válik teljesen üzemképessé.

„Jól együttműködünk az összes vállalkozóval abban, hogy felgyorsítsuk az építkezést és mindent megtegyünk az ütemterv betartásáért” – magyarázta Soren Juul Larsen.

Varsó három évvel ezelőtt jelentette be, hogy 2022-ben megszünteti a Gazprom orosz óriáscéggel kötött szerződését, és az évi 10 milliárd köbméteres gázszállítási kapacitásával a Baltic Pipe a lengyelországi fogyasztás mintegy 50 százalékát fedezné. Ez jó hír lehet Lengyelország számára, de bajba sodorhatja a többi európai országot, amelyek szintén igyekeznek megszabadulni az orosz gáztól.

„Ez a projekt segítene Lengyelországon, de azt is jelentheti, hogy Norvégia kevesebb gázt tudna exportálni az Egyesült Királyságba és Németországba” – mondta Zong Jiang Luo, a Rystad Energy tanácsadói cég szakértője. Ezenkívül számos hosszú távú szerződés Oroszország és az európai országok között még további 10-15 évig érvényes – jegyezte meg.

Mivel Norvégia teljes kapacitással termel, a holland és brit gázmezők kimerülőben vannak, az orosz gáz pedig nemkívánatosnak minősült, Európa távolabbi források után néz, beleértve az USA-ból, Katarból és Afrikából hajóval szállított cseppfolyósított földgázt (LNG). Ennek importálásához azonban a cseppfolyósított földgázt gázzá visszaalakító, nagy LNG-terminálok építésére van szükség, vagy legalábbis úszó LNG-terminálokat kell beszerezni.

Mivel az Oroszországból érkező Északi Áramlat 2 gázvezeték üzembe helyezését felfüggesztették, Németország sürgősen újraindított három, korábban alacsony prioritásúnak tekintett LNG-terminál-projektet. Az egyik létesítmény várhatóan 2023-24 telén készül el, a másik kettő azonban csak 2026-ban.

Finnország és Észtország a múlt héten bejelentette, hogy úszó LNG-terminált fog bérelni a cseppfolyósított földgáz behozatalához, miközben a másik két balti ország közölte, hogy április 1-je óta nem importál orosz gázt.

Ennek érdekében a legnagyobb portugál kikötő, a sines-i kevesebb mint két év alatt megduplázná gáztermináljának a kapacitását.

Az Algériához gázvezetéken keresztül kapcsolódó és hatalmas LNG-terminálokkal rendelkező Spanyolország részben biztosíthatná Európa gázellátását, de az EU többi részével való összeköttetésének javításához jelentős munkálatokra lenne szükség.

A gázellátás diverzifikálásának másik lehetősége Európa összekapcsolása a Földközi-tenger keleti részén, Izrael és Ciprus közelében található földgázmezőkkel, ahol az elmúlt 20 évben nagy készleteket fedeztek fel.